Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
„Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28
Elmélkedés:
Az apostolok nevét felsoroló evangéliumi részek két Jakab nevű személyt
említenek. Az egyik Zebedeus fia, János apostol testvére, akit idősebb
Jakabnak nevez a hagyomány, a másik pedig Alfeus fia, akit fiatalabb
Jakabnak hívunk. Ma az előbbit ünnepli Egyházunk. Péter és János mellett ő
a harmadik személy, aki jelen van Jézus színeváltozásakor és az Úr
közelében lehet a szenvedés kezdetén a Getszemáni-kertben. Nagy
tekintélynek örvendett a hívek körében, hiszen ő lett a jeruzsálemi
közösség vezetője. Az Apostolok Cselekedetei röviden beszámol arról, hogy
Heródes Agrippa király a krisztusi közösség növekedését rossz szemmel
nézve elfogatta annak néhány tagját és „karddal kivégeztette Jakabot,
János testvérét" (vö. ApCsel 12,1-2). Így Jakab lett elsőként vértanú az
apostolok közül.
A Jakab apostolban és testvérében, Jánosban lévő törekvésről, szándékról
árulkodik a jelenet, amikor különleges helyet szeretnének maguk számára
biztosítani Jézus mellett az ő megvalósuló uralmakor. Ezt az eseményt írja
le az ünnep evangéliuma. Kívánságukban ne csak a negatív értékjelű
nagyravágyást vegyük észre, hanem azt is, hogy készek mindenben osztozni
Jézus sorsában, ha nem is értik még egészen, hogy mit jelent ez.
Kész vagyok-e Jézus útján járni mindenkor? Kész vagyok-e Jézusért
mindenről lemondani? Kész vagyok-e arra, hogy hitemről tanúságot tegyek?
Él-e bennem az apostoli buzgóság?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi veled tartottunk a hegyre. Uram,
Jézus, imádkozni hívtál, és felfénylett előttünk arcod. Uram, Jézus,
imádkozni hívtál, és dicsőséged betöltött minket. Uram, Jézus, imádkozni
hívtál, és minket elnyomott az álom. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi
azt éreztük, jó nekünk itt lenni. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és
félelem szállt le ránk. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi hallottuk
hangod. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi elhallgattunk.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140725.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése