2014. február 19., szerda

[Evangelium] 2014-02-19

2014. február 19. – Szerda

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és
megkérdezte: „Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: „Látom az
embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a
vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy
élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről
senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés:

Szent Márk evangélista két olyan esetről számol be írásában, amikor Jézus
vak embernek adja vissza a látását. Az első a betszaidai vak meggyógyítása
(vö. Mk 8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak
meggyógyítása (vö. Mk 10,46-52). A két történet főbb elemei sokban
különböznek. A jerikói vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri Jézus
segítségét, az emberek távol akarják tartani a Mestertől. A csoda, amely a
történet szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik.
Jézus a szavával gyógyítja meg, s ő azonnal visszanyeri látását és követni
kezdi gyógyítóját.
A betszaidai vak esetében az emberek vezetik Jézushoz az embert, akit ő
kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem játszik
szerepet a csodánál, legalábbis erről nem tesz említést az evangélista. Ez
esetben nem csupán szavakkal történik a gyógyulás, hanem Jézus rátette a
kezét. A vak nem azonnal, hanem csak fokozatosan nyerte vissza látását és
nem indul el Jézus nyomában.
E kétféle elbeszélés a vakok meggyógyításáról a hit különböző útjait
jelképezik számunkra. Más-más utakon juthatunk el az igazság
megismeréséhez és az Istenben való hithez. De ezen az úton mindig Jézus
vezet bennünket! Ő veszi le rólunk a hitetlenség homályát, hogy a hit
világosságában éljünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140219.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum