Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?" Jézus így válaszolt
nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!"
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11
Elmélkedés:
Mint a gyermekek
Miután az elmúlt vasárnapokon a gyermekségről és Jézus öntudatáról
elmélkedtünk, folytassuk most azzal, miként látjuk felnőttként saját
gyermekkorunkat, hogyan él emlékezetünkben ez az időszak, és miért lehet
fontos, hogy megőrizzük, felélesszük magunkban a gyermeki lelkületet, s
milyen értelemben tegyük ezt. Jézus egykor a versengő tanítványok elé egy
kisgyermeket állított példaképként és ezt mondta: „Ha nem lesztek olyanok,
mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába" (Mt 18,3). E
kijelentése nélkül is él minden emberben az ártatlan gyermekkor és a
fiatalság utáni vágy. A régi népmesékben felbukkannak az örök fiatalság
italát kereső személyek, napjainkban pedig jó üzlet ránctalanító krémet
gyártani vagy fiatalító kezeléseket tartani. Életútjuk feléhez érkezvén
sokak számára megdicsőül, megszépül a gyermekkor, amikor pedig rádöbbennek
múltbéli mulasztásaikra, s arra, hogy az időt nem lehet visszafordítani,
kétségbeesetten keresik mégis valamiféle újrakezdés lehetőségét, de ez a
legtöbb esetben kudarccal végződik. Karácsony táján különösen is jellemző,
hogy az emberekre tör a nosztalgiázás: „Milyen szépek voltak a régi
karácsonyok!" – hangzik sokaktól, ilyentájt előkerülnek a megfakult
fényképalbumok és elhomályosult filmfelvételek, s az egykor alig
szálingózó hó hirtelen embermagasságúra nő emlékezetükben. Az idősödő
emberek erejük fogyatkozását megtapasztalván visszasírják életerős
fiatalkorukat, a nyugdíjazás pedig kegyetlen pecsétként terheli meg sokak
lelkivilágát. Kár volna tagadnunk: a személyi igazolvány kézhez vételétől
a halálunkig nyomasztó érzésként nehezedik ránk az öregedés, nem csoda,
hogy visszakívánjuk a gyermekkort.
Bocsánat a kissé ironikus hangvételért, de jó volna megértenünk, hogy
Jézus nem infantilis múltidézésről beszélt. Jó volna egyszerűen elfogadni
és azonosulni napról napra előrehaladó életkorunkkal. Jó volna fiatalon
valóban fiatalként, felnőtt korban felnőttként, idős korban pedig idősként
élni. Hiszen gyermekkorunkban oly természetes volt számunkra, hogy
gyermekek vagyunk! Miért felejtettük el később, hogy életkorunknak
megfelelően éljünk? Jó volna a világ dolgaihoz és az emberekhez
életkorunknak és életállapotunknak megfelelően közeledni. Jó volna az
értelmi és érzelmi fejlődés lépcsőfokait végigjárni, mégpedig úgy, hogy
nem akarjuk siettetni az időt és nem is kívánkozunk vissza egy korábbi
életszakaszba.
Mire gondolhatott Jézus, amikor a gyermeki lelkületet ajánlotta
tanítványainak? Ahogyan a gyermek élete szülei gondoskodásától függ,
ugyanúgy bízzuk életünket Isten gondviselésére! Miként a gyermek
engedelmeskedik szüleinek, mert megbízik bennük, ugyanúgy
engedelmeskedjünk felnőttként is Istennek, aki a boldogságunkat akarja!
Ahogyan a gyermek elfogadja szüleitől a szeretetet, ugyanúgy éljünk Isten
szeretetében!
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus Keresztelő János
küldetéséről beszél. Kérdések hangzanak a hallgatóság felé: Miért mentetek
a pusztába? Mit akartatok látni? Miért mentetek Jánoshoz? Kétségtelen,
hogy János kissé különös volt. Nem városban lakott, mint a többi ember,
hanem a pusztában. Teveszőr ruhát viselt, sáska és vadméz volt az étele
(vö. Mt 3,4). Egyesek talán különcnek neveznék őt, de helyesebb, ha e nem
megszokott dolgokban jelet, Istentől kapott jelet ismernénk fel. Hiszen
János személyét szintén jelnek tekintették egykor az emberek. A jelek
miatt Isten emberének tartották őt, s emiatt hallgattak bűnbánatot és
megtérést hirdető szavára s keresztelkedtek meg nála.
Egy-egy szentgyónás után szokták a gyerekek mondani: „Olyan tisztának
érzem magam! Olyan jó, hogy most újra tiszta a lelkem." A felnőttek ritkán
mondanak ilyet, talán mert megszokottá válik számukra a szentgyónás, vagy
sokan elhagyják a lelki megtisztulás e lehetőségét. Arra azért emlékeznek,
hogy gyerekkorukban ők is átélték ezt az élményt, de felnőttként már nem
érzik ugyanezt. Miért megyünk lélekben Betlehembe? Miért akarunk
találkozni a kis Jézussal? A válasz talán ez lehet: Szeretnénk
megtisztítani lelkünket. Szeretnénk gyermeki őszinteséggel kifejezni
bűnbánatunkat. Szeretnénk újra tisztaszívűek lenni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy
nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük
magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De
oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret
minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett.
Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk,
hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely
irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az
emberré lett Istennel!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131215.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése