Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni,
hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra
feltámad."
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!" Ő
megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: „Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben."
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!"
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha
valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy
szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért."
Mk 10,32-45
Elmélkedés:
Mindennapjaink során sokszor megfigyelhetjük az emberek tolakodását,
helyezkedését. Mindenki első szeretne lenni, mintha csak attól félne, hogy
valami fontosról lemarad. Az iskolában a tanulók között gyorsan kialakul a
versengés szelleme, de a munkahelyeken is megtapasztalható ez a
gondolkodásmód. Korunk, amely általában nagyra értékeli az emberi
teljesítményt, kedvez a versengés szelleme kialakulásának. Mert ki akarna
az utolsó lenni? Ki szeretne mindig csak a többiek mögé beállni?
Jézus viszont egészen más lelkületre tanítja követőit. Ezt kéri a mai
evangéliumban: „Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó, és
mindenkinek a szolgája!" (Mk 10,44). Kijelentésének előzménye, hogy még
legközvetlenebb tanítványai, az apostolok körében is jelen van a
versengés. Azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük, ki érdemli meg
jobban az első helyet. Amikor Jézus észreveszi versengésüket, azonnal a
szolgálatról kezd nekik beszélni. Világossá teszi számukra, hogy nem
törekedhetnek uralkodásra, hanem hozzá hasonlóan szolgálniuk kell. A
szolgálatban a mi Urunk önmagát állítja az apostol elé és elénk is. Ő „nem
azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és
életét adja váltságul sokakért" (Mk 10,45). Tanuljuk meg Jézustól a
szolgálat lelkületét! Ne féljünk életünket mások szolgálatába állítani!
Legyen önzetlen a szolgálatunk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130529.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése