Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt
mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Ő
megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: „Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben." Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e
inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a
keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: „Meg tudjuk
tenni!"
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha
valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért."
Mk 10,35-45
Elmélkedés:
A távcső jó oldalán
Gyermekkorom emlékezetes élménye volt, amikor először nézhettem bele egy
távcsőbe. Nem volt otthon távcsövünk, nem is volt rá szükség, ezért egy
iskolai környezetismeret órán láthattam először igazi távcsövet. Tanárunk
megengedte, hogy mindenki egy kis időre belenézhessen, kipróbálhassa, és
személyesen győződjön meg arról, hogy a távoli dolgokat miként nagyítja
fel, hozza közelebb. Kézről kézre járt a különleges eszköz, miközben
hangos ujjongással jelezte mindenki, hogy mekkora meglepetést jelent
számára, hogy egészen közel kerülnek a távoli tárgyak. Én is türelmetlenül
vártam, hogy végre hozzám kerüljön a távcső, s közben azon törtem a fejem,
mi lenne, ha fordítva néznék bele. És megtettem, a másik oldalról néztem
bele és hangosan kiáltottam: „Hú, de messze van minden!" Az egész osztály
kórusban zengte: „Fordítva, fordítva!" Tudtam én ezt magamtól is, de
bolond lettem volna kihagyni a lehetőséget. Aztán megfordítottam és
rendeltetésszerűen is kipróbáltam a távcsövet, amely így már valóban
közelebb hozta a világot.
Ma Missziós vasárnap van, amely napon felidézzük azoknak a férfiaknak és
nőknek, papoknak és szerzeteseknek, továbbá világi hívőknek a szolgálatát,
akik az elmúlt évszázadok során, illetve napjainkban arra vállalkoznak,
hogy családjukat és hazájukat elhagyva egy másik földrészre, országba
indulnak, hogy ott olyanoknak hirdessék Krisztust és az ő tanítását, akik
nem ismerik sem az Úr személyét, sem az üdvösség evangéliumát. Fontos
kiemelnünk, hogy a misszió lényege, hogy Krisztus személyét ismertessük
meg az emberekkel, akit követni lehet, és ne csupán az ő tanítását. A
misszió, azaz a hit hirdetése és a hitre nevelés az Egyház küldetéséhez
tartozik, egyaránt feladata papoknak, szerzeteseknek és világi hívőknek.
Ez a nap a Hit évében alkalmat ad egy kis lelkiismeretvizsgálatra. Az
Egyház, az egyházi szolgálattevők és a keresztény hívek közelebb segítik a
nem hívőket Istenhez? Életpéldánk közelebb viszi az embereket Krisztushoz?
Szavaink, beszédünk, igehirdetésünk az Úrhoz vezeti az embereket?
Cselekedeteink Istenre irányítják-e a figyelmet? Vagy talán rosszul
működünk? Fordítva kézbe vett távcsőként? Mert akkor éppen az ellenkező
hatást érjük el. Nem hogy közelebb vinnénk az igazságra vágyakozókat
Krisztushoz, aki az Igazság, hanem eltávolítjuk őket. Az Egyház, mint
közösség és az Egyház tagjai, azaz a megkereszteltek egyénenként is
helyesen kézbe vett távcsőhöz hasonlítanak, akinek az a feladatunk, hogy
közelebb vigyük Isten világát azokhoz, akik ránk tekintenek és a mi
életünkön keresztül pillantják meg először Isten csodálatos világát. Vajon
milyen az ő első élményük? Az említett területen szükségünk van a
rendszeres önvizsgálatra, hogy a mi Urunkhoz és a tőle kapott küldetéshez
hűségesek maradjunk és hiteles legyen a tanúságtételünk.
Az is előfordulhat, hogy nem bennünk van a hiba, hanem valaki egyszerűen
csak rossz oldalról nézi az Egyházat vagy bennünket, hívőket. Ilyenkor
nagy szeretettel figyelmeztessük őket, hogy „fordítva vették kézbe a
távcsövet"! Mert talán nincs is bennük rosszindulat, alattomos szándék,
negatív érzés, csak éppen a távcső másik oldalán állnak.
A mai vasárnap evangéliumában Jakab és János apostolok kicsinyes kéréséről
olvasunk, akik előkelő helyet szeretnének biztosítani maguknak arra az
időre, amikor Krisztus uralma megvalósul. Nem rossz emberek ők, csak nem
értik még, hogy mit jelent Krisztus uralma, Isten országa. Ők is rosszul
fogják a távcsövet, amit Jézus nagy szeretettel helyesen ad a kezükbe,
amikor a szolgálatra, a szolgáló lelkületre tanítja őket. Jézus a saját
példáját említi nekik: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak
neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mk
10,45). Legyen az életünk Istennek végzett szolgálat!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál,
küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod,
amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél
Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg
apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten
szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden
keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit
hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése