2012. szeptember 23., vasárnap

[Evangelium] 2012-09-23

2012. szeptember 23. - Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem
akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután
megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de
féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte
tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert
az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült,
odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Aztán odahívott egy
kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik:
„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
Mk 9,29-36

Elmélkedés:

Nincs idő a fájdalomra?
Nemrégiben egy gyógyszertári sorban állás közben pillantottam a következő
feliratra: „Nincs idő a fejfájásra!" Egy fájdalomcsillapítót reklámoztak
így. Nem tudom, hogy az emberek egyetértenek-e a kijelentéssel, de nekem
nem tetszett. Az orvosláshoz értőknek biztosan megfájdul a feje az ilyen
ámítástól. Hogyan magyarázza el az orvos a betegének, hogy a gyógyulás a
valóságban mégsem megy olyan gyorsan, mint a reklámokban? Nincs idő a
fejfájásra! Mintha csak a gyógyszer gyártók futása előtt hallanám a
kommentátort: Az első rajtkockáról a „Már negyed óra múlva kifejti
hatását" versenyző indul. A másodiknál „Tíz perc múlva hat" készülődik. A
harmadik induló „Öt perc múlva elmúlik a fájdalom". A negyedik futó:
„Azonnal érezni fogja hatását". Hová ez a nagy rohanás? Már néhány percig
sem bírjuk elviselni a fájdalmat? Tényleg nincs idő a fájdalomra? Nincs
idő a szenvedésre? És jönnek az újabb kérdések: Nincs idő a betegek
ápolására? Nincs idő a részvét kifejezésére? Nincs idő a gyász
feldolgozására? Hová sietünk?

A mai evangéliumban Jézus a rá váró szenvedésekről beszél tanítványainak:
„Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték,
harmadnapra feltámad" (Mk 9,31). Szavait nem értik a tanítványok, mert az
ő Messiás-képükbe nem fér bele a szenvedés. Nem is foglalkoznak tovább a
kérdéssel. Mintha csak ezt gondolnák: nem kell ezzel foglalkozni. Van
érdekesebb témánk, ki a nagyobb közülünk?

Az apostolok ugyan lepergetik magukról a szenvedésre és a halálra
vonatkozó szavakat, de mi mégiscsak kanyarodjunk vissza a témához! Jézus
szenvedéséhez és a mi szenvedéseinkhez. Az Úr hozzáállásához és mi
hozzáállásunkhoz. Mit kezdjünk a fájdalmunkkal és a szenvedésünkkel? Jézus
egyértelműen fogalmaz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye
fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen" (Lk 9,23). A kereszthordozás
egyes keresztények részéről önsajnálatba, végtelen panaszkodásba, az
áldozat szerepében való tetszelgésbe csap át. Ez helytelen. Keresztünket
más lelkülettel kell elfogadnunk és hordoznunk. És ez a jelenre
vonatkozik, nem a jövőre. Az igehirdetésben néha azt az eltolódást érzem,
hogy Krisztus kereszthalála és feltámadása reményt ad nekünk arra, hogy a
túlvilágon majd nem lesz szenvedés. Mintha a keresztnek csupán a jövőben
megvalósuló üzenete volna. Valójában Krisztus keresztje választ ad nekünk
mai kérdéseinkre és üzenetet hordoz arról, hogy mit kezdjünk most a
szenvedéseinkkel. Ha nem toljuk el magunktól a keresztet, ha nem próbáljuk
másokra hárítani a magunk keresztjét, ha nem elmenekülni akarunk előle, és
ha nem akarjuk későbbre halasztani keresztünk felvételét, akkor
megtaláltuk a természetes gyógymódot. Ahogyan Krisztus vállalta, úgy én is
elfogadom és hordozom életem keresztjét. Nem tekintem magamat emiatt
hősnek, nem csinálok magamból áldozatot, hanem viszem a keresztemet.

A kereszt Isten újszerű megoldása a szenvedésre. Isten Fia, Jézus Krisztus
emberré lett, hogy vállalhassa az emberi szenvedést. Jézus tudta, hogy a
gyűlölet süllyedő hajóján nem érdemes befoltozni a léket, mert a probléma
nem a hajó oldalán tátongó lyuk, hanem maga a hajó. Tudta, hogy az
értelmetlennek tartott szenvedések hajóját nem érdemes megmenteni. Ezért a
kereszten új hajót épített: értelmet adott a szenvedésnek. Így vált a
kereszt a szeretet jelévé, amely hirdeti, hogy minden emberi fájdalom,
minden emberi szenvedés szeretetté alakítható. Aki átszáll a szeretet
hajójára, biztosan megmenekül. Ezt nevezzük megváltásnak. Ez Isten újszerű
válasza a szenvedés nagy kérdésére. Nem természetes, hanem
természetfeletti gyógymód. Isten gyógyít, felemel, felmagasztal. Jézus
mondta: „Ha majd felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok" (Jn
12,32). A kereszten függő Krisztus magához vonz, hogy gyógyítson,
felemeljen.

Amikor hazaértem a gyógyszertárból – bizonyára a nyári kánikula miatt –
kissé fájni kezdett a fejem. Most menjek vissza gyógyszerért? Dehogy! Van
más módszer, amit még édesanyámtól tanultam nagyon régen. A házi
patikámból elővettem a levendulát. Leültem, megtámasztottam a hátam, és
mélyen lélegeztem a levendulából. E természetes gyógymód nálam bevált. Más
fájdalmaimra, szenvedéseimre pedig természetfeletti módszert keresek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet
állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a
lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat
hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő
akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk
járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét
szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts
bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására!
Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum