2012. február 5., vasárnap

[Evangelium] 2012-02-05

2012. február 5. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András
házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak.
Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a
láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a
gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó
előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban
szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert
tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek.
Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!" De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem." És ment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

Nem mellékes feladat
Jézus nyilvános működésének meghatározó eleme volt a betegek gyógyítása, s
e csodák eredménye több irányban mutatkozott meg. A beteg testi
gyógyulásához számos esetben párosult lelki gyógyulása is, azaz bűneinek
megbocsátása. Emellett a csodák többször eredményezték a gyógyult, illetve
környezete számára a hit születését. Továbbá a csodás gyógyítások
bizonyították Jézus istenségét és egyértelműen jelezték az isteni
irgalmasság jelenlétét a világban. Jézus számára bizonyára fontos volt az
emberekkel való kapcsolattartásban, akik hamar észrevették különleges
képességét és éltek a lehetőséggel, hogy betegeik számára gyógyulást
kérjenek. Ezt az emberi hozzáállást, valamint a jézusi könyörületet szépen
mutatja be a mai vasárnap evangéliuma. Az Úr meggyógyítja Péter apostol
anyósát, majd pedig számos más beteget, akiket hozzá visznek a gyógyulás
reményében. Másnap újabb betegeket hoznak, „mindenki Jézust keresi", de
váratlanul fordul a helyzet, Jézus nem gyógyít meg több embert, hanem az
evangélium hirdetésére hivatkozva tovább megy más helyekre.

Egyesek elcsodálkoznak Jézus magatartásán, mert talán fontosabbnak tartják
a gyógyítást a tanításnál. Mások megértéssel elfogadják, hogy Jézus a
tanítást és az arra való imádságos felkészülést előtérbe helyezi.
Mindenesetre elgondolkoztat bennünk a helyzet, főként azért, mert az
Egyháznak is egyaránt küldetése a betegek szolgálata és az igehirdetés.
Melyik a fontosabb? –kérdezhetnénk, de véleményem szerint nem érdemes e
kettőt egymással szembe állítani vagy rangsorolni, hiszen mindkettő az
Egyház küldetéséhez tartozik.

Amikor a mai elmélkedésben néhány szempontot szeretnék adni az
igehirdetéshez és az evangelizációhoz, akkor ezt szintén nem ragsorolási
szándékkal teszem, hanem azért, mert XVI. Benedek pápa hatására az utóbbi
időkben egyre nagyobb hangsúlyt és világszerte egyre nagyobb lendületet
kap az Új Evangelizáció, (amelynek következtében például a mi
egyházmegyénkben idén az Új Evangelizáció évét tartjuk).

Jézus magatartása egyértelműen jelzi, hogy az emberek tanítását, az
evangélium hirdetését mennyire fontosnak tartja. Itt is és más alkalmakkor
is világosan beszél arról, hogy ez a küldetése. Mivel Jézus az evangélium
hirdetését az apostolokra és az Egyház közösségére bízta, kijelenthetjük,
hogy ez a szolgálat nem mellékes munka a különféle egyházi tevékenységek
között, hanem a küldetés egyik központi eleme. Ha nem helyezünk elegendő
hangsúlyt az evangélium hirdetésére, eltávolodunk Krisztus szándékától,
aki azt akarta, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az
evangéliumot mindenkinek.

Figyelemreméltó mozzanata az evangéliumi leírásnak, hogy Jézus elvonul és
egyedül imádkozik. Keresi a mennyei Atya jelenlétét. Az Atyáét, aki
elküldte őt a világba, hogy tanítsa az embereket és megmutassa számukra az
Atyához vezető utat. Lélekben, az imádság által újra és újra visszatér az
Atyához, hogy aztán tőle induljon el ismét az emberekhez. Ha mi nem
tudjuk, hogy kitől indulunk el vagy megfeledkezünk arról, hogy kitől
kaptuk küldetésünket, erőfeszítésünknek aligha lesz gyümölcse, mert a
bennünket küldő Isten áldása nélkül hiábavaló volna minden fáradozásunk.
Aki pedig úgy érzi, hogy nem kapta meg az igehirdetés sajátos feladatát,
imádkozzon azokért nap mint nap, akiknek ez a hivatásuk!

Befejezésül még egy szempontot szeretnék megemlíteni: az evangelizációt
vagy az igehirdetést senki sem végezheti saját tetszése, elgondolása
szerint, hiszen itt Krisztus nevében és az Egyház nevében végzett
szolgálatról van szó. Tartsuk ezt szem előtt annak érdekében, hogy
tervezetten, összehangoltan és korszerűen hirdessük az embereknek Krisztus
evangéliumát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk, te azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön és
eljusson az igazság ismeretére. Tekints a sok aratnivalóra, mindazokra,
akik szomjazzák az evangélium igaz tanítását és küldj munkásokat, hogy
mindenkihez eljusson Jézus Krisztus örömhíre! Táplálj minket, Urunk,
Igéddel és Testeddel! Gyűjtsön össze és formáljon minket egy közösséggé az
igazság tanítása és támogasson bennünket a szentségek ereje, hogy előbbre
jussunk az üdvösség és a szeretet útján! Segíts minket, hogy Krisztus
evangéliumához méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum