Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra,
hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram!
Ez nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
emberekére!"
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint."
Mt 16,21-27
Elmélkedés:
Elbukás és felemelkedés
A közelmúltban egy fiatal, akit – véletlenszerűen választván egy nevet
a kalendáriumból – nevezzünk Eszternek, elmesélte, hogy családi
nyaralásuk során jártak egy vidámparkban és mindenféle egyéb
szórakoztató játék mellett kipróbálta a hullámvasutat. Először nagyon
félelmetesnek tűnt számára, hogy nagy magasságba felmegy a szerkezet,
aztán iszonyatos gyorsasággal halad lefelé, éles kanyarokat vesz
közben, ezért nem akarta kipróbálni, de a testvérei unszolására
mégiscsak felült rá, és ő is ment egy kört. Én még soha nem ültem ilyen
szerkezeten, ezért megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés volt számára.
Eszter nagyon röviden foglalta össze élményét a hullámvasúttal
kapcsolatban: „Felfelé, amikor lassan mentünk, az nagyon jó volt, de
lefelé, az szörnyű volt! Kizárólag olyanra ülnék fel a jövőben, amelyik
csak felfelé megy, de olyan nincs!"
Ez a kis párbeszéd jutott eszembe a mai evangéliummal kapcsolatban. A
múlt vasárnap Péter apostol Jézusról tett csodálatos hitvallásáról, az
ő lelki útjának magaslatáról hallottunk, ma pedig hirtelen
hullámvölgybe, lelki mélypontra kerül. Az elmúlt héten hallott
hitvallása kapcsán Jézus elismerően állapította meg róla, hogy
meghallotta, felismerte az isteni kinyilatkoztatást, most pedig éppen
az ellenkezője történik: Péter nem az Isten akarata szerint
gondolkozik, nem képes megérteni és elfogadni Isten szándékát, amikor
határozottan elutasítja, hogy mesterét szenvedések érhetik. Péter
hitvallása erősíti kapcsolatát Jézussal, most viszont kijelentése Jézus
botránkozását váltja ki, és azt, hogy az Úr nem akar vele közösségben
lenni. Péter esetében nem ez volt az egyetlen felemelkedés és mélypont.
Gondoljunk csak például a három héttel ezelőtt olvasott evangéliumra,
amely Jézus vízen járásáról szólt. Akkor Péter először nagy
magabiztossággal, vakmerően kéri Jézustól, hogy járni tudjon és bátran
indul el a vízen, mert hisz abban, hogy Jézus parancsára képes erre.
Amikor viszont kételkedni kezd, rögtön süllyedni kezd, s vesztét
érezvén mindjárt alázattal fordul Mesteréhez, hogy mentse meg. De az
apostol másik lelki mélypontja is eszünkbe jut, amikor a főpap házának
udvarában a szolgák és szolgálók kérdésére háromszor tagadja meg
Jézust, pedig az Úr előre figyelmeztette őt az utolsó vacsorán (vö.: Mt
26,69-75). De a háromszoros tagadást jóvátéve háromszor vallja meg
szeretetét Jézus iránt a feltámadást követően (vö.: Jn 21,15-19).
A felemelkedés és az elbukás, a hit bátor megvallása és a kételkedés,
az alázatosság és a túlzott magabiztosság hullámvasútszerű lelki útját
Péterhez hasonlóan mindannyian végigjárjuk. Ahogyan egykori gimnáziumi
tanárom szokta mondani: A hívő embert időnként megkísérti a kételkedés,
de a hitetlenekben is felébredhet időnként a hit. Talán azt szeretnénk,
hogy lelki életünk folyamatos emelkedés, fejlődés legyen és ne érjenek
bennünket kísértések, de erre egyáltalán nincs esélyünk. Abban viszont
egészen biztosak lehetünk, hogy Isten soha nem engedi, hogy olyan nagy
kísértések érjenek bennünket a gonosz részéről, amelyeket nem tudunk
visszautasítani. Isten megadja nekünk a kegyelmet, hogy kitartsunk
mellette.
Befejezésül még egy gondolatomat szeretném megosztani, amin talán
érdemes elgondolkoznunk: Péter akkor kezd el tiltakozni, amikor a
szenvedésről hall. A szenvedéssel való személyes találkozás sok ember
hitét megrendíti, sokakat taszít lelki mélységbe. És mégis éppen a
szenvedés, Krisztus szenvedése, az Úr kereszthalála, és az a hit, hogy
mindennek van értelme és értéke, hozza meg számunkra a megváltást, az
üdvösséget, a lelki felemelkedést és a feltámadást.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod,
nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm
engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a
mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából
emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és
irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése