Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme,
napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók
újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk
előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte
tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai
Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem
vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre Heródes titokban magához
hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének
idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok
szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is
elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat
adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak,
hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
A jelet követve
A legenda szerint a németországi városban, az ezeréves rózsáról híres
Hildesheimben élt valamikor egy gyönyörű leány. Mivel a munkához nem nagyon
értett, minden szabadidejében a zongora mellé ült, hogy játsszon és
énekeljen. Ahogy felnőtt, szépségének és csodálatos énekének híre messzi
földre jutott. A vándorok és zarándokok, akik Hildesheimbe érkeztek, hogy
megnézzék a székesegyház mellett a híres rózsát, ha tehették, nem
mulasztották el megnézni a csodaszép lányt is. Sokan szerették volna
feleségül venni, de ő nem engedett kérőinek. A leány aztán beleszeretett egy
fiúba, aki hamarosan megkérte kezét. Az apa azzal egyezett bele, hogy a fiú
előbb tegyen szert vagyonra és legyen jó állása. A fiú egy január eleji
napon a templomban meghallgatta a prédikációt, amely a napkeleti bölcsekről
szólt. Gazdagok, tehetősek lehettek, ha aranyat, tömjént és mirhát, tehát
nagyon értékes ajándékokat tudtak magukkal vinni. Ettől kezdve a fiú
gondolatai állandóan csak a három királyon jártak. Előkelő ruhában,
koronával a fejükön képzelte el őket, s gondolataiban mindhárman aranyat
cipeltek. Később pedig varázslóknak képzelte őket, akik mindent arannyá
tudnak változtatni. Vágyott a királyok aranyára, hogy feleségül vehesse a
leányt. A történetnek szomorú vége lett: a fiú megőrült, beleőrült az arany
utáni sóvárgásba és bolondok házába került. Amikor a leány értesült erről,
bánata hamarosan a sírba vitte.
Ez a kis történet azt igazolja, hogy a háromkirályokról, pontosabban a
napkeleti bölcsekről szóló evangéliumi elbeszélés az évszázadok során
mennyire megmozgatta az emberek fantáziáját, ugyanakkor figyelmeztet minket
arra is, hogy helytelen, kapzsi képzelődéseink rossz útra vezetnek minket. A
mai napon, Urunk megjelenésének ünnepén, amelyet a magyar hagyomány
Vízkeresztnek nevez, Szent Máté evangéliumából olvastuk fel a távoli
keletről útnak induló és a különös égi jelet követő bölcsek történetét. A
szöveg nem beszél királyokról, hanem bölcseket említ, de a gazdag ajándékból
következtetünk arra, hogy uralkodók lehettek. Az evangélista azt se jelöli
meg, hogy szám szerint hányan voltak, csak a három ajándékból következtetünk
arra, hogy talán éppen ennyien lehettek. Szintén a későbbi hagyománynak
köszönhető, hogy a Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel emlegetjük őket.
De mivel valójában nem ezek a részletek a lényegesek, érdemes visszatérnünk
az eredeti evangéliumi szöveghez, amely fontos tanulságokat rejt számunkra.
A bölcsek egy csillagot, egy csillag fényét követve jutnak el először
Jeruzsálembe, majd onnan Betlehembe, a kis Jézushoz. A csillagot tehát
isteni jelnek, követendő jelnek tekintik, s ez a felismerés, ez a hit segíti
őket, hogy eljussanak céljuk, megtalálják a keresett gyermeket. Útjuk vége
felé közeledvén, szinte közvetlenül a célba érkezés előtt több dolog is
megállásra készteti őket. Egy időre eltűnik előlük a csillag. A
nagyvároshoz, Jeruzsálemhez érkezve akár azt is gondolhatták volna, hogy
célhoz értek, e hely méltó egy király születéséhez, de ők mégsem hitték ezt,
hanem tovább akartak menni. És ott van Heródes király gonosz szándéka, amely
szintén megakadályozhatta volna őket abban, hogy elérjék céljukat. De az a
tény is megállíthatta volna őket, hogy az írástudók, akik a prófétai
jövendölésekben megtalálták, hogy az új királynak Betlehemben kell
megszületnie, e nagyszerű dolog felfedezését követően nem tesznek egyetlen
lépést sem, nem indulnak el, mert talán maguk sem hisznek abban, hogy az ő
idejükben teljesednek be a jövendölések.
A kitartó keresés, a kitartó előrehaladás hozza meg a fáradozás jutalmát
számukra: megtalálják a Gyermeket és kifejezhetik hódolatukat Isten Fia
előtt. Az előttünk álló esztendőben ez a kitartás vezessen minket is, hogy
az isteni útmutatást követve előrehaladjunk lelkiekben és szüntelenül
közeledjünk Jézushoz, aki életünk Ura és Királya. Ne szédítsen meg minket a
királyok aranya! Figyeljünk a Gyermekre, a kis Jézusra, aki mennyei
kincseket ad mindannyiunknak!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Betlehemi csillagod fénye töltse be szívünket és világítsa meg
életutunkat! Téged keresünk, feléd indulunk, hozzád szeretnénk eljutni,
kifejezzük hódolatunkat előtted, akiben felismerhetjük Isten Fiát és
Megváltónkat. A hit fénye oszlassa el félelmeinket, szüntesse meg
aggodalmainkat, hogy bátran haladjunk feléd és az örök élet felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése