Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakomára hívnak -
kezdte -, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat."
Lk 14,1. 7-14
Elmélkedés:
Vendéglátás
A jegyesoktatások alkalmával a házasságra való lelki felkészülés mellett
az egyéb előkészületekről is el szoktam beszélgetni a fiatalokkal. Szinte
kivétel nélkül mindig szóba kerül, hogy a legnagyobb gondot a vendéglista
összeállítása jelenti számukra. Az esküvőre meghívandó személyek
névsorának összeírásakor számos szempontot kell figyelembe venni, s bizony
a szülők véleményét is érdemes meghallgatni. Vigyázni kell, nehogy
kimaradjon valaki, mert abból sértődés és évekig tartó harag lehet. Fontos
szempont, hogy akik a rokonság köréből vagy az ismerősök közül korábban
meghívták a családot saját esküvőjükre, őket mindenképpen illik
viszonzásként meghívni. A lakodalmas terem nagysága azonban határt szab,
mindenkit mégsem lehet meghívni, s emiatt akár szűkíteni is kell a
névsort. De ki maradjon ki, s kik jöjjenek mindenképpen az ünnepre?
Szóval, nem egyszerű feladat. Szintén komoly gondot jelent az esküvő
napján a lakodalmi vigasságra érkező vendégeknek megmutatni a helyüket. S
ha nincs, aki irányítsa a dolgot, akár kisebb veszekedések is
elfordulhatnak. A közelmúltban voltam egy lakodalomban, ahol az ifjú pár
azzal vette elejét az esetleges tülekedésnek, hogy a terítékek mellé
mindenkinek kiírták a nevét. Ez a megoldás egészen jónak tűnt, bár
észrevettem, hogy egyesek cserélgetni kezdték a névtáblákat, hogy jobb
helyre kerüljenek, mint amit előre kijelöltek számukra. A megfelelő hely
biztosítása és megtalálása természetesen nem csak lakodalmakon, hanem más
rendezvényeken is gondot jelenthet.
A mai evangéliumból arra következtethetünk, hogy a probléma nem új keletű,
s már Jézus korában is elfordult. Az evangélium első részében a mi Urunk
éppen egy olyan esetet mond el, amikor a vendégek az első helyekre akarnak
kerülni. A történet vége aztán megszégyenülés lesz, mert a házigazda
hátrébb ülteti őket. Ezt követően Jézus rögtön el is mondja a követendő
magatartást: legyünk szerények, s inkább az utolsó helyet válasszuk. Az
egész történetnek tulajdonképpen semmi köze sincs a vallási élethez, egy
mondat azonban egyértelműen átemeli az elbeszélést a hétköznapi, civil
környezetből a vallási élet világába. A mondanivalót Jézus így foglalja
össze: ?Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza,
azt felmagasztalják? (Lk 14,11). Ez a szabály életünk minden területén
érvényes.
Az evangéliumi szakasz második felében egy más jellegű tanácsot ad Jézus,
amelynél még egyértelműbben kidomborodik a vallási vonatkozás. A kérdés a
következő: Kit hívjunk meg vendégségbe? Nem csupán lakodalmi mulatságba,
hanem bármilyen vendégségbe. Nagyon figyelemre méltó a kijelentés, hogy a
meghívások tervezésekor lépjünk túl a rokoni és baráti körön, s ne csak
olyanokat hívjunk, akik viszonozni tudják a vendéglátást, hanem a
szegényeket és a rászorulókat is hívjuk meg. A vendéglátás így igazán
önzetlen jócselekedetté válik. A napokban olvasni kezdtem egy újságcikket
a vendégszeretetről. Az írás ezzel kezdődött: ?A vendégszeretet nem azt
jelenti, hogy mindenféle jöttmentet a saját otthonunkban lássunk vendégül
és ott biztosítsunk számukra szállást?. Itt rögtön abba is hagytam az
olvasást, mert nem értettem egyet a kijelentéssel. Az evangéliumban
ugyanis Jézus éppen arról beszél, hogy olyanok felé, akiket a mai
gondolkodás sajnos szerencsétlen jöttmenteknek tekint, tehát a sánták, a
bénák és vakok felé is nyilvánuljon meg a szeretetünk. A kölcsönösség
jegyében, a viszonzás reményében végzett cselekedetek legfeljebb az üzleti
életben minősíthetők hasznosnak, de vallási értelemben nem nevezhetjük
őket jócselekedeteknek. Az igazi jótetteinkért, amelyekkel Krisztusnak
segítünk, s őt látjuk vendégül, nem emberektől kapunk elismerést, hanem
mennyei jutalmat kapunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden
jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts
engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem
a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét.
Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket,
hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése