Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: "Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: "Aki utánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert
aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig
elveszíti életét érettem, megmenti azt."
Lk 9,18-24
Elmélkedés:
Célunk a győzelem
Mindannyian megszokhattuk, hogy négyévente nyáron néhány hét a
labdarúgásról szól. Így van ez idén is, amikor Dél-Afrikában tartják a
világbajnokság rangos eseményét. A különféle sportok közül az e sportágban
megrendezett bajnokság iránt érdeklődik a legtöbb ember világszerte. És ha
a kerek földön ilyenkor szinte minden a kerek játékszerről, azaz a
focilabdáról, illetve a labdával való játékról szól, akkor talán most -
négyévente egy alkalommal - a templomban, a szentmise prédikációjában is
szabad szólnom a fociról.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem mindenki szereti a focit, sőt egyesek
kifejezetten utálják, főként ezekben a hetekben, de máskor is. Sok
háziasszonyt és feleséget bosszant, hogy férjük mindennap órák hosszat
bámulja a televízióban a mérkőzéseket, ilyenkor nem lehet hozzá szólni,
nem szabad zavarni, nem lehet megkérni semmiféle otthoni munkára. Az
asszonyok kálváriája néha nem csak a mérkőzés kilencven percéig tart,
hanem utána is, ha hosszabbítás van vagy a férj kedvenc csapata vereséget
szenved. Kérem mindazokat, akik ellenszenvvel viseltetnek a labdarúgás
iránt, hogy ezekben a hetekben legyenek a szokásosnál is megértőbbek és
türelmesebbek! Ne okozzon a foci egyetlen családban sem veszekedést vagy
viszálykodást!
És természetesen sokan vannak a rajongók, akik tulajdonképpen négy éve, a
korábbi világbajnokság döntője óta várnak arra, hogy végre megint
összemérjék tudásukat a világ legjobb csapatai. A rajongókat elbűvöli a
játék, s alig várják, hogy kedvenceik pályára lépjenek. Nem törődnek azzal
sem, ha családtagjaik futballőrültnek nevezik őket. Lelkesednek a
játékosokért és nem mulasztanának el egyetlen meccset sem. Ha megtehetnék,
szívesen kiutaztak volna Afrikába, hogy a stadionokban szurkolhassanak. A
rajongók egyetlen nagy ünnepnek tekintik ezeket a napokat, s valójában nem
csak a győzelemnek örülnek, hanem annak, ha sportszerű volt a játék.
Őszintén bevallom, hogy engem nem tud különösebben lángba hozni a foci,
mert nincs időm a hosszú mérkőzésekre, de megértem az emberek rajongását,
s szívesen focizok a időnként ministránsokkal vagy a nyári táborban a
hittanos gyerekekkel. Egyik este azonban bekapcsoltam a tévét, hogy
belenézzek egy meccsbe. Igazából nem is a mérkőzés izgatott, hanem a
vuvuzela, amiről a híradásokban olvastam. Ezt a szót most kellett
megtanulnunk. A vuvuzela egy trombitaszerű afrikai hangszer. Ezrek fújják
a stadionokban és milliókat idegesít világszerte. A televízión keresztül
hallgatva olyan érzése van az embernek, mintha egy darázsfészek közepén
ülne és ezernyi méh zümmögne körülötte. Valóban idegesítő zaj. De aki
igazán rajong a fociért, az mindent elvisel szórakozása érdekében.
De mit tanulhat egy vallásos ember a sportból? Mit üzen a labdarúgás a
keresztény embernek? A lehetséges számos mondanivaló közül említsünk meg
néhányat!
Elsőként azt, hogy a labdarúgásban és minden sportban vannak szabályok,
amelyek meghatározzák az egyéni sportolók vagy a csapatok küzdelmét, s
amely szabályokat be kell tartania mindenkinek. A szabályellenes vagy
sportszerűtlen játék hiába eredményezne győzelmet, az nem jelente igazi
örömöt és nem váltana ki elismerést a nézőkből. Az életünkben is vannak
szabályok. Mindig tartsuk be azokat a játékszabályokat, amelyeket Isten
törvényként ad nekünk! A fociban a szándékosan szabálytalankodó játékos
figyelmeztetésként sárgalapot kap, majd ha ismét súlyosan vét a szabályok
ellen, piroslapot kap, kiállítják és nem folytathatja tovább a játékot,
hátrányba hozva ezzel saját csapatát. Isten időnként figyelmeztet minket,
hogy bűneiknek következményei lesznek, ugyanakkor új lehetőséget is ad
nekünk a bűnbocsánattal.
Másodszor említsük meg azt, hogy a foci egy csapatjáték. Hiába vannak nagy
tehetségek, kiváló játékosok vagy gólerős csatárok, és hiába nyújtanak a
játékosok a mérkőzés során egyénileg nagyszerű teljesítményt, mindez nem
elegendő a győzelemhez. A csapattársak csak együtt győzhetnek.
Támogatniuk, erősíteniük kell egymást, főként azt a társukat, aki nincs
éppen a legjobb formájában. Együtt kell küzdeniük, együtt örülnek a
sikernek és együtt viselik el a vereség kudarcát. A vallásos emberek egy
nagy csapatot alkotnak, az Egyház ugyanis közösség. Az Egyháznak szüksége
van erős csapatkapitányokra, kiváló püspökökre és papokra, akik vezetik és
bátorítják a közösséget. A hívek pedig fogadják el a csapat vezetőjének
irányítását, mert e nélkül fejetlen szaladgálás lesz az Egyház élete.
Befejezésül még egy harmadik dolgot is szeretnék mondani. Elvileg kereken
kilencven percig tart egy mérkőzés, de ha hosszabbítás van, akkor néhány
perccel tovább, egészen pontosan addig, amíg a játékvezető, a bíró le nem
fújja. Sokszor előfordult már, hogy egy csapatnak a hosszabbítás perceiben
sikerült gólt lőnie és ezzel megszereznie a győzelmet. Életünk addig tart,
amíg Isten le nem fújja. Addig pedig küzdenünk kell. Nem lazíthatunk, nem
kényelmesedhetünk el. Életünk utolsó percéig küzdenünk kell! Szent Pál
apostolhoz hasonlóan mi is szeretnénk majd elmondani: "A jó harcot
megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már
rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az
igazságos bíró" (2Tim 4,7-8). Az élet győzelmét üdvösségnek nevezhetjük.
Akarjunk győzni, akarjuk elnyerni az üdvösséget!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk! Te azt várod tőlünk, hogy téged kövessünk, a te nyomodban
járva eljussunk Atyánkhoz és elnyerjük az örök életet. Segíts minket, hogy
mindig betartsuk szabályaidat! Erősítsd bennünk a csapatszellemet, az
Egyház szeretetét! Segíts minket, hogy sikerrel munkálkodjunk a magunk és
mások üdvösségén! A legnagyobb győzelem az számunkra, hogy elnyerjük az
örök életet. Segíts minket győzni, segíts minket az üdvösségre!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése