2010. június 6., vasárnap

[Evangelium] 2010-06-06

2010. június 6. - Vasárnap - Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána
ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik
pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Bocsásd el a
népet - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon
szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen
vagyunk." "Ti adjatok nekik enni" - válaszolta. "Csak öt kenyerünk és két
halunk van - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi
népnek." Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: "Telepítsétek le őket ötvenes
csoportokban." Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe
vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta
azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot
szedtek össze.
Lk 9,11b-17

Elmélkedés:

Áldott kenyér
Az elmúlt napokban Móra Ferenc: Istenáldotta búza című elbeszélése akadt a
kezembe, nyilván nem véletlenül. Emlékeztem rá, hogy évekkel ezelőtt már
olvastam a történetet, de jó volt felfrissíteni, mert mondanivalója
kapcsolódik a mai ünnephez, Krisztus szent teste és vére napjához. A
történet szerint az író az aratás után egy idős nénivel találkozik, aki a
tarlón maradt kalászokat gyűjtötte össze a földről. Mivel a zsákja túl
nehéznek bizonyult, az író segített neki hazavinni azt, s útközben mesélte
el neki a szegény öreg az Istenáldotta búza történetét. Úgy esett ugyanis,
hogy miután a jó Isten megteremtette a világot, leküldte az angyalokat az
égből, nézzék meg, hiányzik-e még valami a földön. Az angyalok hamarosan
jelentették neki, hogy bizony elfelejtett búzát teremteni az emberek
javára. A hiba kijavításaként a jó Isten megparancsolta, hogy az angyalok
azonnal rázzák ki a mennyei asztal terítőjét. A lehulló morzsákból szerte
a világon búza termett. De ez nem volt igazi szép búza, hanem csak
alacsony szárú, ritkás kalászú, kicsiny szemű búza, amolyan vadbúza. Az
embereknek nem is tetszett, gaznak tartották, s ügyet sem vetettek rá.
Mert az emberek mindig olyanok voltak a földön, hogy a jó nem kellett
nekik, még akkor sem, ha rájuk parancsolták. De azért volt két testvér,
akik nem vetették meg Isten ajándékát, s elvetették e búza magvait.
Aratáskor, ha több nem is, de két zsákkal termett az apró szemű búzából,
amelyen megosztoztak. Az egyik testvér odahaza azt gondolta, hogy a fele
búzáját odaadja a másiknak, mert amaz egyedül van, s nagyobb szüksége
lehet rá. Éjszaka aztán elindult, hogy titokban átvigye a búzát, de a
testvérébe botlott, aki éppen át akart mászni a kerítésen hozzá. Kiderült,
hogy ő is elindult, hogy a maga búzájának a felét odaadja sokgyermekes
testvérének. A testvéri szeretetre való tekintettel a jó Isten ekkor
szétszórta mind a búzaszemeket a földön, amelyek dús kalászú, kövér szemű
búzát teremnek azóta is. Így áldotta meg Isten a búzát.

Csodálatos növény a búza, titokzatos a növekedése, s maga a búzalisztből
készült kenyér is igazi csoda, amelyet Isten ajándékának és áldásának
tekinthetünk. De még e legfontosabb emberi táplálékunknál is csodálatosabb
az a kenyér, amelyben Jézus saját testét adja nekünk lelki táplálékként.
Ezt a kenyeret, Krisztus szent testét, az Oltáriszentséget tiszteljük a
mai napon. Az evangéliumban a csodálatos kenyérszaporítás eseményéről
hallottunk. Figyeljünk fel arra az aprónak tűnő mozzanatra, hogy Jézus
megáldja a kenyereket, s csak ezután nyújtja tanítványainak, hogy osszák
ki az éhező embereknek. Az isteni áldásnak köszönhetően a néhány kenyérből
oly nagy mennyiség lesz, hogy sok ezer ember jóllakhat belőle. A
kenyérszaporítás előképe az Oltáriszentségnek, amit az utolsó vacsorán
adott Jézus az apostoloknak. És itt is jelen van az áldás! Jézus megáldja
a kezébe vett kenyeret, amely az áldásnak köszönhetően az ő testévé
változik át. Ez a csoda, ez az áldás, ez az átváltoztatás történik meg
minden szentmisében, amikor a pap az Úr szavait és cselekedeteit
megismételve Isten áldását kéri a kenyérre, amelyet aztán a hívek a
szentáldozáskor magukhoz vesznek.

A papok közreműködő szolgálatáról, amelyet az Oltáriszentség
létrehozásában, ünneplésében és szétosztásában végeznek, illő most, a
Papság évében külön is megemlékeznünk. A felszentelt pap jelenléte
biztosítja azt, hogy a szentmise ünneplésére összegyülekezett közösség
valóban eucharisztikus közösséggé váljon. A pap ugyanis Krisztus
személyében cselekedve és azonosulva Krisztussal, az örök főpappal,
jelenvalóvá teszi az Úr áldozatát.

A következő kis tanító történet jól megvilágítja, hogy miért van szüksége
a közösségnek a papra. Egy földesúr egyszer bántalmazott egy uralma alá
tartozó parasztembert. Ő a bántalmazás miatt a királyhoz fordult
igazságtételért. A király kivizsgálta az ügyet, s mivel úgy gondolta, hogy
a parasztembernek van igaza, megbüntette a földesurat. A büntetés pedig az
volt, hogy nem ehetett kenyeret. Néhány hétig bírta is az úr, de aztán a
királyhoz fordult, hogy engedje el vagy legalább változtassa meg a
büntetést, mert ő bizony kenyér nélkül nem tud élni. A király bátorította,
hogy egyen mindenféle más ételt. De ő csak erősködött, hogy kenyér nélkül
nem tud élni. Ekkor az uralkodó megkérdezte tőle: "Ha nem tudsz élni
kenyér nélkül, akkor miért bántalmazod azt, aki a kenyeredért dolgozik és
kenyeret ad neked?"

Ehhez hasonlóan nyugodtan megkérdezhetjük: Ha szükségünk van arra, hogy az
élet kenyerével, Krisztus testével táplálkozzunk, akkor miért bántjuk a
papokat, akik nekünk ezt a csodálatos kenyeret adják? Becsüljük meg
papjainkat, akik az Isten által adott, átváltoztatott és megáldott
kenyeret, az Oltáriszentséget nyújtják nekünk!

Befejezésként egy kérésem volna még. A Papság évét, amelyet XVI. Benedek
pápa hirdetett meg, a jövő vasárnap fogjuk lezárni. Kérem, hogy erre az
alkalomra, tehát a jövő vasárnapi szentmisére mindenki hozzon magával egy
újmisés szentképet, amelyet bármelyik pap első szentmiséjén kapott
emlékül. Teljesen mindegy, hogy mikor és hol kaptuk, csak az a lényeg,
hogy egy ilyen újmisés képet mindenki hozzon magával.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! A Szentháromság titka után egy újabb titok előtt állunk,
az Oltáriszentség titka előtt. Hittel elfogadjuk, hogy jelen vagy az
Oltáriszentségben, jelen vagy a csodálatos kenyérben, amely az örök élet
kenyere számunkra. E Kenyér a te áldozatodat hirdeti és jeleníti meg
nekünk, hogy tápláld lelkünket. Köszönjünk az általad meghívott és
felszentelt papok szolgálatát, akik a te nevedben, a te személyedben, a te
küldetésedben cselekszenek, amikor átváltoztatják és nekünk adják ezt az
áldott kenyeret, az élet kenyerét, az Oltáriszentséget.

________________________________

Aktuális:
Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe a jubileumi Ez az a nap
fesztivált.
Információ: http://www.ezazanap.hu
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum