Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta
az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két
férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: "Mester, jó
nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben
felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt
hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36
Elmélkedés:
Álomból ébredve
Jézus színeváltozásának eseményére minden esztendőben augusztus 6-án
emlékezünk, ugyanakkor nagyböjt 2. vasárnapján is az erről szóló
történetet olvassuk a szentmise evangéliumában, miként ezt az imént
hallottuk. Ma arról elmélkedjünk, hogy miért oly fontos ez az esemény,
illetve milyen sajátos üzenetet, mondanivalót hordoz most, nagyböjtben, a
húsvéti előkészület idején?
Azt, hogy mi is történt valójában a színeváltozáskor, a legtömörebben a
világosság rózsafüzérének egyik titka fogalmazza meg, amely szerint Jézus
a Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét. Miután Jézus valamivel
korábban tanítványainak a rá váró szenvedésről, halálról és feltámadásról
beszélt (vö.: Lk 9,22), fontosnak tartja, hogy megerősítse hitüket. A
három apostol - Péter, János és Jakab - kiválasztása már előrevetíti, hogy
rendkívüli esemény van készülőben. E három személy más alkalmakkor is
rendkívüli dolgoknak lehetnek szem- és fültanúi: az apostolok közül csak
ők vannak jelen Jairus tizenkét éves kislányának feltámasztásakor (vö.: Lk
8,51) és az utolsó vacsorát követően az Olajfák-hegyén is ők láthatják
közvetlen közelről az Úr gyötrődését (vö.: Mk 14,33). A hegynek szintén
nagy jelentősége van, hiszen a szentírásban a hegy sokszor az isteni
megjelenés helye, gondoljunk a Sínai-hegyre, amelyet sűrű felhő borít be,
amikor Isten megjelenik Mózesnek (vö.: Kiv 19,16), hogy közölje
parancsait.
Amikor hittanórán Jézus színeváltozásáról tanulunk, általában le szoktam
rajzoltatni a gyerekekkel a jelenetet és annak szereplőit. A gyerekek
mindig úgy gondolják, hogy fényes nappal történt mindez. Tizenöt éves papi
pályafutásom alatt csupán egyetlen alkalommal találkoztam azzal, hogy egy
kislány, ha jól emlékszem Eszternek hívták, éjszaka történt eseményként
rajzolta le a színeváltozást. Amíg mindenki más napot rajzolt a titokzatos
felhő fölé, az ő rajzán sötét égbolt és csillagok voltak. Amikor
megkérdeztem, hogy miért így készítette el rajzát, Eszter azzal indokolta,
hogy az apostolokat elnyomta az álom, tehát biztosan este lehetett.
E gyermeki elképzelésnek van alapja, s ezért, ha első pillanatban
furcsának tartjuk is, nem érdemes nevetnünk rajta. Miért ne történhetett
volna éjszaka a színeváltozás? Jézus ugyanis este vagy éjszaka szokott
imádkozni. Vízen járásának története is azzal kezdődik, hogy felmegy egy
hegyre imádkozni, majd pedig a vízen járva közelíti meg a nagy hullámok
között evező apostolokat, s mindez éjszaka történt (vö.: Mk 6,45-48). De a
tizenkét apostol kiválasztását megelőzően is Jézus "kiment a hegyre
imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte" (Lk 6,12). Az
éjszakai történést indokolja továbbá az Eszter által is említett tény: a
történet szerint Péter, János és Jakab apostolokat "elnyomta az álom" (Lk
9,32) és elaludtak. Régen is éjszaka volt illő aludni és nem fényes
nappal. És ott van továbbá a következő jelenetet bevezető mondat
időmeghatározása: "a következő napon, amikor lejöttek a hegyről" (Lk
9,37). Ha a következő napon jöttek csak le a hegyről, akkor ez logikusan
gondolkozva azt jelenti, hogy éjszaka voltak fenn. Jogosan állíthatjuk
tehát, hogy a színeváltozás nem nappal, hanem éjszaka történt.
Nem véletlenül emelem ki a jelenet talán egyesek számára jelentéktelennek
tűnő elemét, az éjszakai történést. Természetesen nem egy hittanos kislány
gyermeki elképzelését akarom védelmezni, hanem egy fontos igazságra
szeretnék rámutatni. Fontos üzenetet, nagy vigasztalást jelenthet ez
azoknak az embereknek, akik lelki mélyponton vannak vagy a lelki sötétség,
lelki szárazság óráit, napjait élik át: az Isten-élmény, az Istennel való
találkozás személyes élménye a lelkileg nehéz, a gondok miatt sötétnek
tűnő időkben és élethelyzetekben is lehetséges. Isten ilyenkor is
megmutatkozik számunkra, sőt, ragyogása talán még felejthetetlenebb. Isten
nem rejtőzik el előlünk, hanem megmutatja magát időnként, hogy
megerősítsen minket, s jelezze, hogy életünk keresztútja végén a
feltámadás öröme vár ránk.
Mai elmélkedésünk befejezéseként figyeljünk még oda egy gondolat erejéig
az apostolok ébredésére. Miután felébredtek, tudatosult bennük, hogy mi is
történt, milyen rendkívüli eseménynek lehettek részesei, milyen nagy
titokba - tudniillik Jézus istenségébe - nyerhettek bepillantást. És ez a
csodálatos élmény megmarad szívükben. Most még csak időlegesen láthatják
mesterük dicsőségét, mert a felhő felszáll, s le kell jönniük a hegyről. A
három apostol később majd láthatja a feltámadt Jézus dicsőségét, s annak
tanúi, hirdetői lesznek. A nagyböjt kezdetén a hamvazkodás az elmúlásra,
emberi életünk végességére emlékeztetett minket. De ez ne ébresszen
bennünk elkeseredést vagy reményvesztettséget! A mai vasárnap üzenete így
szól: földi életünk egyszer biztosan véget ér, s akkor, mintha álomból
ébrednénk, feltámadásunk után megláthatjuk, s örökké szemlélhetjük a
dicsőséges Istent.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül
életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed és halálod, máskor kezdem
megérteni, hogy megváltásomért vállaltad mindezt. Néha oly megerőltető
felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged.
Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem
arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor
szenvedéstől gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam
dicsőségtől ragyogó arcodat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése