2010. január 3., vasárnap

[Evangelium] 2010-01-03

2010. január 3. - Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
"Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:

A csillagot követve
Egyik méltatója "melegszívű, aranyszavú" költőnőnek nevezi a munkásságáért
1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott svéd származású Selma Lagerlöf
írónőt, s ha valaki olvasta már írásait, akkor minden bizonnyal igaznak
találja ezt a megállapítást. Magam is nagyon szeretem műveit, amelyek
közül jó néhányban bibliai tájakra vezeti el az olvasót. Történetei
képzeletének szülöttei, de mégis fontos igazságokat tartalmazva
elevenednek meg bennük a Jézus korabeli események.

Egyik novellája a Bölcsek kútja címet viseli. A kis történet szerint a
judeai tartományt egyszer meglátogatta az Aszály. Örömmel, sőt kárörömmel
szemlélte, hogy az általa okozott szárazság kiapasztotta a folyókat és
patakokat, és a kutak is kiszáradtak. Betlehem közelében rátalált a
Bölcsek kútjára, amelynek a mélyén ugyan még csillogott egy parányi víz,
de oly kevés volt az már, hogy az Aszály letelepedett köveire, hogy
végignézze, miként apad ki teljesen. Éjszaka karaván közeledett, élén
három királyforma emberrel, akik egyenesen a kút felé tartottak. Az
Aszály, mivel jól ismerte valamennyi kút múltját, nekik mondta el e kút
történetét. Valamikor a távoli keleten élt három koldusszegény tudós
ember. Szegénységük csak az egyik bajuk volt, ráadásként az első
túlságosan öreg volt, a második leprában szenvedett, a harmadik pedig
szerecsen volt. Nagy szegénységükben általában a szabad ég alatt aludtak,
aminek köszönhetően egyszer oly nagy szerencséjük volt, hogy megláttak egy
fényes csillagot az égbolton. Mivel tudták, hogy egy ilyen ragyogó csillag
megjelenése csak egy király születését jelezheti, abban a reményben, hogy
gazdag ajándékot kapnak majd, elindultak, hogy felkeressék a királyt. A
csillag mindvégig vezette őket a sivatagon keresztül. Hosszú útjuk végén
igencsak meglepődtek, amikor a fényes égi jelenség nem egy nagy város,
hanem egy kicsiny falu, Betlehem felett nyugodott meg, s ott sem egy
gazdag ház, hanem egy szegényes istálló felett. A három vándor ott
pillantotta meg anyja ölén a kisded gyermeket. A nagy szegénységet látva
belépni nem akartak, inkább észrevétlenül távoztak. Visszafelé indulván
hamar eltévedtek, mert a csillag eltűnt a szemük elől az égről. Hiába is
keresték a helyes utat, az égi jel nélkül nem találták. A csillag
eltűnését figyelmeztetésnek vették, s rájöttek, hogy vétettek Isten ellen,
aki őket ezen égi fénnyel akarta vezetni. Szívükből eltűnt a gazdagság
utáni vágy, s kisarjadt az alázatosság. Indultak volna újra a gyermekhez,
de a csillag vezetése nélkül mindjobban eltévedtek. Ekkor odaértek ahhoz a
bizonyos kúthoz. A víz fölé hajoltak, hogy igyanak, amikor annak tükrében
nagy örömükre meglátták a csillagot. Ettől kezdve a csillag újra vezette
őket, s megtalálták a betlehemi gyermeket, akinek átadták ajándékaikat.
Miután a gyermek kezét fejükre téve megáldotta őket, észrevették, hogy a
nagyon öreg meg fiatalodott, a leprás meggyógyult, a szerecsen pedig fehér
bőrűvé változott. A változás oly nagy volt náluk, hogy hazájukba
visszatérve királlyá választották őket. A történet végére az Aszály
felismerte, hogy a három vándor maga a három király, akik azért tértek
vissza, hogy életben tartsák a kutat, amely egykor megmutatta nekik a
világító csillagot. Vizet hoztak tevéiken, amit a kútba öntöttek, hogy a
víz tükrében mindig látható legyen a csillag.

Ma, a háromkirályok napján e történetet szerettem volna elmondani, amely
történet egy kicsit ugyan kiszínezi az evangéliumi elbeszélést, de
alapjában véve ugyanazt mondja el. Befejezésül a mai ünnep és a történet
kapcsán csupán néhány elgondolkoztató tanulságot szeretnék megfogalmazni.

Isten mindig küld jelet. Isten mindenkinek küld jelet. Az ember igazi
bölcsessége az, amikor felismeri a neki szóló jelet.
Az isteni jel nélkül eltévedünk. De az isteni jel igazi célunkhoz,
Jézushoz vezet.
A nagyravágyás, a gazdagság utáni vágy, a kapzsiság terméketlen gőgöt szül
szívünkben. Ezek a rossz érzések eltávolítanak minket célunktól, Istentől.
Istent csak alázattal lehet keresni és megtalálni.
Jézus szegényként született a világra. Szegénységünkre úgy is
tekinthetünk, mint lehetőségre, amely Isten felé segít minket.
Legyünk hálásak azért, hogy Isten megmutatja nekünk a felé vezető utat!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, a te jeled, a te vezetésed, a te segítséged, a te útmutatásod
nélkül eltévedünk földi vándorlásunk során és céltalanná válik életük.
Küldj nekünk jelet, s ne engedd, hogy lelki vakságunk megakadályozzon
minket a te jeled felismerésében. Tégy bennünket készségessé a te útjaid,
a te szándékaid, s legfőképp a te Fiad, Jézus követésére! Csak a tiszta
vízben, az élő vízben, csak tiszta szívvel láthatjuk meg csillagod fényét,
amelyet nagy alázatosságban szeretnénk követni. Jézusunk, ajándékainkkal
együtt önmagunkat is neked szeretnénk adni, hiszen te önmagadat
ajándékoztad a világnak, s minden embernek.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum