2009. november 29., vasárnap

[Evangelium] 2009-11-29

2009. november 29. - Advent 1. vasárnapja

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: "Jelek lesznek a
Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés
támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az
emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a
világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják
az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert
elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben
és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a
nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak.
Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól,
ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt."
Lk 21,25-28. 34-36

Elmélkedés:

Gyermeki lélekkel
Már évekkel ezelőtt olvastam Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című
könyvét. A könyv arról szól, hogy két egykori barát, akik együtt jártak
katonai iskolába, és együtt kezdték meg szolgálatukat, több mint negyven
év után találkoznak és átbeszélik az egész éjszakát. Egyikük úgy gondolja,
sőt azzal vádolja a másikat, hogy barátja meg akarta őt ölni, elcsábította
feleségét, tönkretette egész életét. Hajnalra a gyertyák csonkig égnek, de
az igazság mégsem derül ki.

A mai naptól kezdve mi nem esténként gyújtjuk meg gyertyáinkat, hanem
hajnalban. Gyertyáink nem kialszanak, hanem a karácsony ünnepéhez
közeledvén egyre többet gyújtunk meg belőlük. Nem sötét szobáinkban
üldögélünk, hanem a hajnali misére sietünk. Nem a magunk igazát keresve
akarunk reggelig beszélgetni, hanem azt a Jézus Krisztust szeretnénk
hallgatni, aki Igazságnak nevezte magát (vö.: Jn 14,6).

A mai nappal elkezdődött az advent, a karácsonyi előkészület ideje. Ha
másról nem, de a templomi adventi koszorúról mindenképpen észrevesszük. A
mi koszorúnk hagyományos. Nem követi a divatot, nem trendi. A napokban
olvastam, hogy az egyik magyar városban adventi kiállítást tartottak,
amelyen a virágkötőknek és nagyközönségnek bemutatták az idei adventi
trendet és kínálatot. Az adventi és karácsonyi díszítések színes
kavalkádjában volt még háromszög alakú adventi koszorú is, de a kör
alakúakon is mindenféle színű és formájú gyertyák sorakoztak, némelyiken
akár nyolc is. Már majdnem elkezdtem örülni, hogy legalább gyertyát
tesznek a koszorúra és nem Aladdin csodalámpáját, amikor az egyik képen
felfedeztem egy koszorút, amelyen piros LED-es égők világítottak. Újból
igazoltnak láttam, hogy a fantáziának az ízléstelenség sem szab határt.
Ennyire talán nem kellene tágan értelmezni az adventi koszorú fogalmát.

Mi nem vagyunk trendik, nekünk csak egy hagyományos, fenyőágakból készült
koszorúnk van négy gyertyával. A bűnbánati időre emlékeztető három lila
gyertyából egyet már meg is gyújtottunk. A harmadik vasárnapra, az öröm
vasárnapjára rózsaszín gyertya szokott lenni, de ettől mi annyiban
eltérünk, hogy az 1957-ben, advent harmadik vasárnapjára virradóra
meggyilkolt Brenner János atyára emlékezve piros színű gyertyát
használunk. Az ő boldoggá avatásáért imádkozunk minden szentmise végén. Az
advent nem divat kérdése. Ilyenkor Jézus jövetelét, születését várjuk.
Ővele szeretnénk találkozni, felé sietünk. És ez így van minden
esztendőben, teljesen függetlenül attól, hogy éppen mi a divat,
függetlenül attól, hogy gazdasági világválság-e, s függetlenül attól, hogy
influenzajárvány van-e. Minden adventben, idén is Jézus születésére
szeretnénk felkészülni, mert erre szolgál az adventi idő.

Most, az első adventi vasárnapon szeretnék külön is szólni a gyermekekhez.
Tudom, hogy minden gyerek türelmetlenül várja már a karácsonyt. Sokan
bizonyára kaptak szüleiktől adventi naptárat, amelynek ablakocskáit napról
napra fel lehet nyitni. Kérlek benneteket: ne legyetek türelmetlenek!
Tanuljátok meg azt, hogy milyen jó csendesen, türelmesen várni Jézust! Azt
is tudom, hogy minden gyermek szeretne szép ajándékot kapni. Nagyobbat és
szebbet, mint a korábbi években. Kérlek benneteket: ne legyetek
telhetetlenek! Idén sajnos sok családban várhatóan szegényebb lesz a
karácsony, s talán az ajándék is kevesebb lesz, s lehet, hogy a
karácsonyfa is kisebb lesz. De ez nem baj. Ne ezekre a külső dolgokra
figyeljetek, hanem arra a szeretetre, amit szüleitektől kaptok, és arra a
szeretetre, amit a kis Jézustól kaptok!

A felnőttek karácsonykor mindig visszaemlékeznek gyermekkoruk boldog, szép
ünnepeire. Ti nem emlékeztek vissza, mert ti most vagytok gyermekek. Ti
majd sok év múlva fogtok visszaemlékezni a mostani időkre. Tegyétek
valóban széppé a jócselekedetekkel ezt az adventet, hogy később örömmel
emlékezzetek vissza rá! Imádkozzatok azért, hogy a ti szívetekben és
minden ember szívében megszülessen Jézus, a betlehemi Gyermek!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus, aki gyermekként jöttél közénk és a Mennyei Atya szeretett
gyermeke vagy! Most mi sietünk feléd gyermeki lélekkel. A te közeledben mi
is a Mennyei Atya gyermekeinek érezzük magunkat, de ha tőled eltávolodunk,
akkor az Atyától és az ő szeretetétől is távol kerülünk. Segíts minket,
hogy adventi időszakot arra használjuk fel, hogy lélekben egyre közelebb
kerüljünk hozzád! Jézusunk, te egyszerű, szegényes körülmények között
jöttél a világra, segíts minket, hogy mi se vágyakozzunk gazdagságra,
hanem csak a te szeretetedre!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum