2009. november 18., szerda

[Evangelium] 2009-11-18

2009. november 18. - Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan
megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
"Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot
nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát
adott nekik, és így szólt: "Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!"
Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és
tiltakoztak: "Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!" Az előkelő ember
mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit,
akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: "Uram, mínád tíz mínát hozott." Erre azt
mondta neki: "Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád." Jött a másik szolga, és így szólt: "Uram,
mínád öt mínát hozott. " Ennek azt mondta: "Te öt város kormányzója
leszel." Jött a harmadik, és így szólt: "Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed,
amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél." Ezt így büntette
meg: "A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy
szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve
kamatostul kaptam volna vissza?" Aztán a körülállókhoz fordult: "Vegyétek
el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!" Azok
megjegyezték: "Uram, hiszen már van tíz mínája." De ő így válaszolt:
"Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.
Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek
meg szemem láttára!"" E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés:

A felelősség és a felelősségvállalás kérdését érinti a mai evangélium
példabeszéde. A példázat szerint egyes szolgák ráébrednek saját
felelősségükre, és ennek megfelelően kamatoztatják mindazt, amit rájuk
bíztak. De volt olyan szolga is, akiben nem ébredt fel a felelősség érzése
és bizony meglehetősen felelőtlenül és tétlenül várta az elszámoltatás
idejét. A történet arra szeretne rávezetni minket, hogy felelősek vagyunk
Isten előtt, aki egyszer biztosan számon fog kérni tőlünk mindent.
Felelősek vagyunk mulasztásainkért, s felelősek azért, hogy képességeink
szerint jót cselekedjünk embertársainkkal. És természetesen felelősek
vagyunk bűneinkért is, amelyekkel megbántjuk Istent, hiszen azok szabad
döntésünk eredményei.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, nyugtalan szívünket magad felé irányítod. Add meg nekünk a hűséget:
lehessünk mindig hozzád ragaszkodó, Terád figyelő emberek. Értékeket
bíztál ránk: az életet, a földet, a világot. Add, hogy meg tudjunk felelni
a mindennapok kihívásainak, amikor őrizni és óvni kell az életet, amikor
gondozni és védeni kell földünket, világunkat, emberi közösségünket. Add,
hogy sose legyünk megosztott szívűek: add, hogy mindig Neked, az igaz,
egyetlen Istennek szolgálhassunk. Segíts, hogy hűségesek lehessünk Hozzád
minden cselekedetünkben.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum