Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt:
"Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bátorság! Gyere, téged hív!" Az
eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit
akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt felelte: "Mester, hogy lássak." Jézus
erre így szólt hozzá: "Menj, a hited megmentett téged." Az pedig nyomban
visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52
Elmélkedés:
Vaklárma
Egy tűzoltó ismerősöm mesélte - akinek egyébként van egy Eszter nevű
kislánya - hogy a nyár folyamán két alkalommal is előfordult, hogy
bejelentést kaptak telefonon, hogy szalmabálák és istálló ég egy majorban.
Mivel minden riasztást komolyan vesznek, azonnal indultak is, de a
helyszínre érve nem találtak se tüzet, se füstöt. A riasztás vaklárma
volt, teljesen feleslegesen vonultak ki az állítólagos tűz helyszínére.
Amikor látták, hogy nincs tűz, nincs semmilyen kár és nem kell oltaniuk,
első pillanatban fellélegeztek, de aztán nyomban bosszankodni kezdtek,
mert ilyen dologgal nem szokás szórakozni. A második esetnél a rendőrség
aztán kézre is kerítette azt a két gyereket, akik úgy gondolták, hogy jó
viccet csinálnak azzal, ha kihívják a tűzoltókat. A szükséges fejmosás
után azonban harmadszor már nem csináltak ilyet. A gyerekek mindenképpen
jegyezzék meg, hogy ez nem jó tréfa, ezzel nem szabad viccelődni, mert sok
bosszúságot lehet vele okozni a felnőtteknek.
Vaklárma. Az imént említett eset példa arra, hogy milyen a vaklárma. A
vaklárma azt jelenti, hogy felröppen egy hír valamilyen szörnyű esetről
vagy tragédiáról, sokan odasietnek, hogy segítséget nyújtsanak a bajban,
de kiderül, hogy valójában nem történt semmi. A végére mindenki
megnyugszik, hogy a hír nem volt igaz, minden csak vaklárma volt.
Vaklárma. Ismerjük a szót, hiszen elég gyakran előfordul a híradásokban,
illetve használjuk a közbeszédben.
Ha egy kicsit szabad játszanom csodálatos magyar nyelvünk szavaival, akkor
most azt mondom, hogy a mai evangélium nem vaklármával, hanem egy vak
lármájával, azaz egy nem látó ember által okozott lármával kezdődik.
Bartimeus, mert így hívják a vak koldust, a jerikói városkapu közelében ül
és adományokat kér az arra járóktól. Nem első alkalommal teszi ezt, hanem
bizonyára már évek óta minden nap ezzel tölti idejét, hiszen betegsége
miatt nem képes dolgozni. Az évek során az út mellett ülve, ha nem is
látott semmit, de azért sok mindent hallott. Hallhatta például
reggelenként az emberek beszélgetését, akik a városhoz közeledvén arról
beszéltek, hogy mit kell vásárolniuk. Napközben hallhatta a gyerekek vidám
játékának hangját. Délután pedig, vagy estefelé hallotta, amit a városból
hazatérők megvitatták egymás között azokat a tanításokat, amit egy
írástudótól vagy más tanítótól hallottak. Idővel egészen kifinomult
Bartimeus hallása: meghallotta, amikor a vámosok asztalára leszámolták a
vámot, amit fizetni kellett, vagy messziről meghallotta már az emberi
léptek zaját. Voltak, akik egyedül érkeztek, máskor egész csoportok jöttek
együtt.
Egy napon tanítványaitól körülvéve egy ismert vándortanító megy az úton. A
vak koldus nem látja, hogy ki az, de kifinomult érzékeivel talán megsejti,
hogy itt van élete nagy lehetősége. Kérdésére az ott lévők megmondhatták
neki, hogy Jézus jön éppen. Amikor ezt meghallotta, rögtön magára akarta
vonni Jézus figyelmét, hiszen hallhatott már azokról a csodákról,
amelyeket korábban, más helyeken a betegeken véghezvitt. És most itt van
Jézus, ez a hír igaz, ez nem vaklárma. Bartimeus tehát azonnal lármázni
kezd, ami megzavarja az embereket. Rögtön csitítani kezdik, de ez aztán
olaj a tűzre, még hangosabban kiáltozik: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
És itt álljunk meg egy pillanatra! A jelenet egy szerintem fontos
mozzanatát Szent Márk evangélista átugorja. Azt olvastuk, hogy a kiáltás
után Jézus megállt és magához hívta a vakot. De miért állt meg? Azért mert
Jézus meghallotta ennek az embernek a segélykiáltását. Pedig nem volt ott
néma csend. Ha megy az úton egy kisebb vagy nagyobb csoport és hangosan
beszélgetnek, az elég nagy hanggal jár, főleg akkor, ha nagy a tolakodás
és mindenki Jézus közelébe akar férkőzni a tömegben. De a nagy hangzavar
ellenére Jézus mégis meghallotta Bartimeus kiáltását. Igen, ő mindig
meghallja, hogy hozzá fordulunk.
A vak kiáltása valójában hitvallás: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Amikor a "Dávid fia" kifejezést használja a koldus, akkor ezzel azt
mondja, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó. Jézus tehát
minden emberi hang és szó között felfigyel a vak szavára, a hitvallás üti
meg a fülét, ez állítja meg és készteti arra, hogy meggyógyítsa a vakot,
visszaadja szemevilágát. Mai elmélkedésünk végén legyen ez a tanulság: a
mi Urunk nem figyel a vaklármákra, de mindig meghallja, ha segítséget
kérve hittel fordulunk Hozzá.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Gyógyíts meg, Uram, mert vak vagyok, nem látom akaratodat, nem veszek
tudomást ezer olyan dologról, amit pedig akarsz tőlem - és mivel nem
látlak, nem szeretlek eléggé. Istenem, világítsd meg szememet, gyógyítsd
meg vakságomat, hadd lássam akaratodat és szépségedet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése