Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: "Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: "Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva." Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki:
"Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a
szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess
engem!"
Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona
volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen
nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek
szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, milyen nehéz bejutni a
gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban
csodálkoztak, és kérdezgették egymást: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus
rájuk nézett és folytatta: "Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert
Istennek minden lehetséges."
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Nézd, mi mindent elhagytunk,
és követtünk téged". Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki,
aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját,
apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon,
otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések
közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet".
Mk 10,17-30
Elmélkedés:
Megtaláltam a kincset!
Egy történet szerint, amikor a bölcs ember vándorútja során egyszer egy
városhoz ért, a városszéli ligetes részben telepedett le, hogy ott töltse
az éjszakát. Másnap reggel, amikor felébredt, odajött hozzá egy ismeretlen
ember a városból és ezt mondta neki: "Add nekem a követ!" "Miféle követ?"
- kérdezett vissza a bölcs. A városi ember így folytatta: "Éjszaka
különleges álmom volt. Azt láttam, hogy reggel kijövök a város szélére,
találni fogok egy idős embert, aki ad nekem egy követ, egy nagyon értékes
drágakövet. Ettől a naptól kezdve egész életemben gazdag leszek. Most itt
vagyok és téged találtalak. Add nekem a követ!" A bölcs elővette
tarisznyáját és kivett belőle egy hatalmas, csillogó követ, majd így
szólt: "Erre gondolsz? Tegnap találtam a hegyi ösvényen. Tessék, itt van,
legyen a tiéd!" A városlakó nem is tudta, hogy min csodálkozzon jobban: a
hatalmas gyémánton, amekkorát még sohasem látott vagy azon, hogy ilyen
könnyen odaadta neki ez az egyszerű ember. Aztán fogta a gyémántot és
hazament. A következő éjszaka nem tudott aludni. Egész éjjel a történteken
járt az esze. Másnap reggel újra kiment a város szélére a bölcshöz és ezt
mondta neki: "Add nekem azt a gazdagságot, amely lehetővé tette, hogy
könnyű szívvel lemondj az értékes gyémántról. Ez a gazdagság többet ér
minden kincsnél!"
Ez a kis tanító történet arra irányítja figyelmünket, hogy ne láncoljuk
lelkünket a földi kincsekhez! Lelkünk szabadsága, szívünk szabadsága
sokkal fontosabb számunkra, mint bármiféle drága kincs, pénz vagy vagyon.
A földi kincseket meg lehet szerezni. A lelki gazdagság viszont nem
megszerzéssel lehet a miénk, hanem lemondással. Bármennyire is
ellentmondásosnak tűnik, mégis igaz a kijelentés: nem az a gazdag, aki
birtokol, hanem az, aki képes adni. Így az a leggazdagabb, aki elég bátor
ahhoz, hogy mindent, mindenét, amije csak van és önmagát is odaadja.
A mai evangéliumi részben arról olvastunk, hogy Jézusért, az ő
követéséért, a ő szolgálatáért az evangélium hirdetése révén, és az általa
megígért üdvösségért érdemes mindenről, minden evilághoz kötő dologról
lemondanunk. Sőt, le is kell mondanunk, hiszen e nélkül mindent
elveszítünk. Mennyire közel járt a gazdag ifjú az igazi kincshez, a
názáreti Jézushoz! De mégsem látta meg Jézus személyében a
legértékesebbet, mert szívét sötétségbe burkolta a földi kincsek
szeretete. Micsoda hatalmas lehetőséget szalasztott el! Mennyivel másabb
lett volna további élete, ha végleg hátat fordít örökölt vagyonának és
Jézusra tekintve, boldogan így kiáltott volna fel: "Megtaláltam a
kincset!" Ehelyett elszomorodott és leverten távozott.
A gazdag ifjú helytelen döntést hozott, amelyben nem érdemes követnünk. Mi
válasszunk egy másik utat, a lemondás útját, hogy lelki kincseket
szerezhessünk magunknak. Igen, érdemes mindenről lemondanunk, hogy
Krisztus legyen a kincsünk! Minden krisztushívőre vonatkozik ez, de
különösen is igaz az Isten által meghívott papokra és szerzetesekre.
Szándékosan említem meg ezt most, hiszen ebben az esztendőben a papság
évét tartjuk. Jézus ma is és minden korban ugyanazt kéri minden
meghívottól, amit egykor a gazdag ifjútól is kért: "Menj, add el, amid
van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere
és kövess engem!" (Mk 10,21). Kettős vonzata van ennek a felszólításnak.
Egyrészt az ember a lemondással Istenre bízza magát, másrészt pedig
embertársait segíti azzal, hogy nekik adja mindenét. A hivatás ajándékát
elfogadó pap egészen Istenre bízza magát, ugyanakkor elkötelezi magát az
emberek szolgálatára. Imádkozzunk azért, hogy legyenek napjainkban is
olyan fiatalok, akik nem vágynak semmi más gazdagságra, hanem Jézusban
ismerik fel, benne találják meg a legnagyobb kincset.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni,
szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom
meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt,
világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem
a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked
áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig
irgalmadra gondoljon.
Vianney Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése