Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: "Mester, láttunk
valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.
Megtiltottuk neki, mert nem követ minket." Jézus ezt válaszolta: "Ne
tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen
szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár
csak egy pohár vizet is az én nevemben, - azért, mert Krisztuséi vagytok,
- bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat
egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha
malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed
megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel
a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat,
vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat
olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb
fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra
jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
Mk 9,38-43. 45. 47-48
Elmélkedés:
Jézus nevében
Szent Ferenc életrajzában olvasom, hogy amikor Jézus nevét kiejtette vagy
meghallotta, vidámság és öröm töltöttel el, egészen megváltozott, mintha
édes mézet ízlelt volna meg vagy gyönyörű zenét hallott volna éppen.
Megfeledkezett a körülötte lévő dolgokról, annyira elmerült a Jézus
nevéről való elmélkedésben. E különleges tiszteletet ismervén nem tartjuk
túlzásnak, hogy Assisi városának világszerte ismert szentje a
végrendeletében meghagyta, hogy a testvérek gyűjtsenek össze és tartsanak
nagy tiszteletben minden apró kis papírt, amelyen Jézus neve olvasható.
Egyik követője, a ferences szerzetes Sziénai Szent Bernardin a középkor
egyik legnagyobb hitszónoka és Jézus neve tiszteletének nagy terjesztője
volt. Prédikációi végén kis táblát szokott felmutatni a hallgatóságnak,
amelyen Jézus nevének görög betűs rövidítése (IHS) volt látható.
E középkori jámbor tisztelettől igencsak messze kerültünk, hiszen a mai
közbeszédben sajnos gyakrabban fordul elő Jézus nevének tiszteletlen
kiejtése, mintsem tiszteletteljes használata. Mintha sokan megfeledkeztek
volna a szentírás tanításáról: "Bármit tesztek, szóval vagy tettel,
mindent az Úr Jézus nevében tegyetek!" (Kol 3,17). A vallásosságát kicsit
is komolyan vevő keresztény ember minden cselekedetét Jézus nevével kezdi
és fejezi be. Vonatkozik ez mindenekelőtt az imádságra, de a munkára, a
pihenésre és az utazásra is. Még manapság is találkozok idős emberekkel,
akik így köszönnek a papnak: "Dicsértessék a Jézus neve!"
Az újszövetségben számos példáját találjuk a Jézus nevében történő
cselekvésnek. Az Úr azt kéri például tanítványaitól, hogy az ő nevében
jöjjenek össze (vö.: Mt 18,20) és imádkozzanak. Kéréseik meghallgatásra
találnak, ha az ő nevében terjesztik azokat a mennyei Atya elé (vö.: Jn
16,23). A mennybemenetelkor az apostolok azt a parancsot kapják, hogy
Jézus nevében megtérést és bűnbocsánatot hirdessenek (vö.: Lk 24,47), s
később is megtapasztalják, hogy gyógyító erővel rendelkeznek, ha Jézus
nevét hívják segítségül, gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor Péter
apostol meggyógyítja a bénát a jeruzsálemi templomban (vö.: ApCsel
3,1-10).
A mai vasárnap evangéliumában arról olvasunk, hogy a tanítványok
idegenkedve, értetlenül szemlélik, hogy valaki a Mester nevében jót tesz,
és megtiltják neki ezt. Jézus viszont megengedi, hogy az ő nevében ne csak
tanítványi körének tagjai, hanem mások is jót tegyenek.
Jézus nevének megvallása az ő személyéhez és az általa létrehozott
közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket, ez válik nyilvánvalóvá a nevében
történő megkeresztelkedéskor. Miként az őskeresztény időkben az apostolok
azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék Jézus nevét, s nem
féltek attól sem, hogy az Úr nevéért szenvedésben fognak részesülni,
ugyanúgy nekünk is keresztény életünk jó példájával Jézus nevének kell
dicsőséget szereznünk. Méltatlan életünkkel soha ne adjunk okot arra, hogy
miattunk Jézus nevét gyalázzák vagy szidják! Jézus neve üdvözítőt,
szabadítót jelent. Az ő nevében cselekedni azt jelenti, hogy üdvösség
művének megvalósulását szolgáljuk a világban. Nevének megvallása, a hozzá
való ragaszkodás és hűség azt jelzi, hogy hozzá tartozunk és az üdvösség
elnyerésére törekszünk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan,
Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy
boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk. Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk
meg. Ha megvalljuk nevedet, nem veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk,
meghallgatást nyerünk.
Ókeresztény imádság
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése