Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre,
és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így
szólt Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt
pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog
tenni. "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon
valami keveset" - felelte Fülöp.
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt egy
fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?"
Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt azon a
helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a
férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a
letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak
akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a
maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat
töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
ettek.
Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így
beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a világba jön." Mikor Jézus
észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal
királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15
Elmélkedés:
Csodálatos kenyér
Még a rendszerváltoztatás előtt, abban az időben történt a következő eset,
amikor az állam erősen beleszólt az egyház működésébe Magyarországon és
szinte minden vallási tevékenységben rendszerellenes megmozdulást látott.
A püspöki hivatalokban az állami megbízottak még azt is ellenőrizték, hogy
a papszentelés előtt állók milyen újmisés jelmondatot választanak. A
szentírási idézetek persze nem rendszerellenesek, de a szemfüles
hivatalnokok mindenbe belekötöttek. Amikor az egyik szentelendő atya már a
tízedik bibliai mondatot kérte elfogadásra, de az sem tetszett valakinek,
elhatározta, hogy olyan újmisés jelmondata lesz, amibe senki nem tud
belekötni. Ezt választotta: "Van itt egy fiú öt kenyérrel és két hallal."
Ebben aztán nem találtak semmi kifogásolnivalót, s ez kerülhetett az
újmisés szentképre.
Az eset kapcsán bátran állíthatom, hogy a mai evangéliumban a szentírás
egyik legártatlanabb mondatát hallottuk: "Van itt egy fiú, akinél öt
kenyér és két hal van" (Jn 6,9). A csodálatos kenyérszaporítás bevezető
jelenetében hangzik el ez a mondat András apostol szájából, aki
kesernyésen állapítja meg, hogy ennyi ennivaló bizony kevés az összegyűlt
népnek. Az aggodalmaskodás ellenére Jézus ezzel a kevés eledellel, mint
emberi adománnyal tesz csodát, amely már előre vetíti azt a csodálatos
kenyeret, amelyet majd az utolsó vacsorán fog adni tanítványainak és az
egész emberiségnek.
Egy történet szerint - amelyben kivételesen nem szerepel Eszter, de ebben
a formában mégis megemlítem nevét, nehogy valakinek hiányérzete legyen -
szóval egy történet szerint az indián törzsfőnök, amikor megöregedett
elhatározta, hogy három fia közül valamelyikükre bízza a törzs vezetését.
Annak érdekében, hogy eldöntse, melyikük a legalkalmasabb a feladatra,
megkérte őket, hogy menjenek fel valamelyik hegyre és hozzanak ajándékot
neki. Az első fiú egy közeli hegyet választott, s még aznap hozott róla
egy gyönyörű virágot. A második fiú már messzebbre ment és csak másnap
tért vissza egy drágakővel. A harmadik indián egy hétig volt távol, s üres
kézzel állt apja elé. Így szólt: "Apám, találtam egy hegyet, amelynek a
tetejéről csodálatos legelőket, erdőket és folyót láttam. Azon a helyen
letelepedhetne a törzsünk." Az öreg indián azonnal tudta, hogy erre a
fiúra kell bíznia a vezetést, mert nem valamiféle értéket akart csupán
megszerezni, hanem jövőt keresett népének, jövőképet álmodott meg a törzs
számára.
A kenyérszaporítás csodája is a jövőbe mutat, előre jelzi, hogy Jézus
csodálatos kenyeret fog adni az embereknek. Igen, mert Jézus is előre
tekint. Nem akarja magának megtartani életét, hanem kész odaadni az
embereknek, nekünk. Talán jogosan állíthatjuk, hogy mindazok, akik
megtapasztalták a csodát és ettek a megszaporított ételből, a későbbiekben
is várták, hogy Jézus megismételje cselekedetét és újból adjon kenyeret
nekik. Talán maguk a tanítványok is vágyakoztak később arra, hogy újra
egyenek abból a kenyérből, amelyet egyedül Mesterük képes adni. Jézus
tette jövőbe mutató cselekedet, amely magába rejti az Eucharisztia, az
Oltáriszentség ajándékát.
A kenyér- és halszaporítás történetének lehetséges mondanivalói közül ma
csak kettőt említsünk meg. Mindenekelőtt, hogy ne sajnáljuk odaadni
Jézusnak azt, ami a miénk. A fiú kezében csak öt kenyér és két hal van. De
ugyanez Jézus kezében sok ezer kenyérré és hallá változik át. A fiú
közreműködése, felajánlása nélkül nincs csoda. Jézus a mi kicsinyke emberi
adottságainkat és képességeinket is képes felhasználni nagyszerű dolgokra.
Ne sajnáljuk odaadni neki, amit kér tőlünk!
A második tanulság pedig az, hogy a történet rámutat az Egyház feladatára:
szétosztani mindazt, amit az Úrtól kapunk. Ez vonatkozik az ő tanítására,
örömhírére és vonatkozik az Oltáriszentségre is. Egyházunkat éppen azért
nevezzük apostolinak, mert teljesítjük a Jézus által ránk bízott
feladatokat, azaz hirdetjük evangéliumát és szétosztjuk az ő Szent Testét.
Az Eucharisztia tehát apostoli abban az értelemben, hogy a mi Urunk az
apostolokra bízta az utolsó vacsorán, és abban az értelemben is, hogy az
apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak a feladata annak
létrehozása, azaz a szentmise bemutatása, s annak során Krisztus Testének
kiosztása a hívek számára. Csodálatos kenyér ez, amelyet Krisztus ma nem
csak ezreknek, hanem millióknak nyújt. Minden szentmisében felelevenedik
előttünk a csodálatos kenyérszaporítás eseménye és megismétlődik az utolsó
vacsora is, jelenvalóvá téve köztünk Jézus Krisztust, aki az örök élet
kenyere mindannyiunknak. Járuljunk minél gyakrabban szentáldozáshoz, hogy
Jézusnak élete legyen bennünk, s mi általa éljünk!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem
mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér
fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése