Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: "Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: "Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57
Elmélkedés:
A Szent János evangéliuma szerinti beszámolóból úgy tűnik, hogy a Jézussal
szemben ellenséges érzelmeket tápláló farizeusok számára Lázár
feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Máskor is rosszallásukat
fejezték ki a csodatettek alkalmával, főként, ha szombaton tette azokat
Jézus, hiszen e csodák nem csupán a meggyógyítottakban eredményeztek
hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni kezdtek Jézusban. A halott Lázár
visszaszólítása az életre szintén olyan esemény, olyan erős cselekedet
volt, amely Jézus isteni hatalmát igazolta és hitet ébresztett sokakban.
Jézus megölésének szándéka ekkor már kimondottan is megfogalmazódik.
Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni jóság
a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik az
emberi gonoszság és gyűlölet. A kettő a kereszten találkozik.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Üdvözítőm szentséges Szíve, akit a szeretet túlkapása vitt e nagy
elhagyatottságba, adj nekem bensőséges lelket és érzékeny szívet, hogy
megtapasztaljam és megértsem, mit szenvedtél, hiszen gyötrődtél és minden
támasz nélkül szenvedni készültél, amitől emberi természeted annyira
borzadt! Nyisd meg fülemet, hogy halljam hangodat; világosítsd meg a
szememet, hogy lássam a példádat, lágyítsd meg kemény szívemet, hogy
érzékeny legyen fájdalmaidra és riadjon vissza attól, ami megújíthatja
fájdalmaidat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése