2008. május 25., vasárnap

[Evangelium] 2008-05-25

2008. május 25. - Krisztus szent teste és vére, Úrnapja

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: "Én vagyok a mennyből
alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az
a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért." Vita támadt
erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" Jézus
így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én
vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az
bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya
által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből
alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a
kenyeret eszi, örökké él!" Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,51-58

Elmélkedés:

A legdrágább kenyér
A Tolkien regényéből készült, A Gyűrűk Ura című háromrészes film az elmúlt
évek egyik legnagyobb mozisikere volt. Szerte a világon milliók láthatták,
amint a jók összefognak, hogy megsemmisítsék a gonosz hatalmat
megtestesítő gyűrűt. A történet kezdetén a főhős, Frodó a tünde úrnőtől,
Galadrieltől Lembas kenyeret kap, amely életben tartja őt mindaddig, amíg
küldetését nem teljesíti. Egy-egy apró falat oly nagy erőt ad neki és
kísérőjének, hogy folytatni tudják útjukat. E példa azt mutatja, hogy az
embernek rendkívüli erőt adó kenyér nem csak a régi idők, hanem a modern
kor történeteiben is megjelenik. Miként a bibliai Illés próféta az
Istentől kapott kenyér erejével 40 napon át tudott menni, ugyanúgy a kis
Frodó a Lembas kenyér erejével tudta folytatni viszontagságos útját.

Ma minden idők legkülönlegesebb kenyerét, az Oltáriszentséget ünnepeljük.
Egy olyan kenyeret, amely több mint testi táplálék. De ez nem egy mesebeli
kenyér, hanem valódi. Az Oltáriszentség igazi, ehető kenyér, amelyben
hitünk szerint Krisztus valóságosan jelen van. Ez a kenyér az Ő Szent
Teste. Az Oltáriszentség nem egy regényíró képzeletvilágában megszületett
kenyér, hanem olyan eledel, amelyet maga Jézus ad nekünk. Jogosan nevezzük
az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát az "élet kenyerének" (Jn 6,35) és
"élő kenyérnek" (Jn 6,51), hiszen benne az élő Jézus van jelen. És ez az
élő, feltámadt Krisztus önmagát adja nekünk, hogy bennünk legyen, bennünk
éljen és élet legyen bennünk.

Az élő kenyér fogyasztása hozza létre a Krisztussal való egységet és
teremti meg a testvéri közösséget. Aranyszájú Szent János írja a
következőt: "Mert mi a kenyér? Krisztus teste. Mivé lesznek azok, akik
magukhoz veszik? Krisztus testévé; de nem sok test lesz, hanem csak egy.
Amint ugyanis a kenyér egy, bár sok búzaszemből lett, s e búzaszemek, bár
nem látszanak, mégis benne vannak a kenyérben, úgyhogy különállásuk
eltűnik tökéletes és kölcsönös egybeolvadásukban; ugyanígy mi is egyek
vagyunk egymással és valamennyien egyek vagyunk Krisztussal."

Az Oltáriszentség Jézus legdrágább, legértékesebb ajándéka. Drága a
kenyér, s ezt a szegényebbek jobban érzik, mint a tehetősebbek, akiknek a
legdrágább kenyér is könnyen megfizethető. Drágul a kenyér - halljuk
szinte minden hónapban a híradásokban. Ha aszály vagy más ok miatt kevés a
gabona és rossz a termés, akkor azért drágul a kenyér, ha pedig jó a
termés, akkor meg a drága benzin és gáz miatt drágul a kenyér. Minden
földi kenyérnél értékesebb számunkra Krisztus testének kenyere. Soha ne
érjük be a hazugság komiszkenyerével! Ne együnk a bűn romlott kenyeréből!
Inkább együk az igazi lelki táplálékot, az örök élet kenyerét, Krisztus
testét!

Ez a kenyér segít minket abban, hogy mi magunk is kenyérré váljunk és
odaadjuk életünket mások szolgálatára. Reményik Sándor, az evangélikus
vallású költő előszeretettel képzelte magát különböző vallási jelképek
helyébe. A Szemben az örökméccsel című költeményében például arról ír,
hogy őneki is úgy kell Krisztus jelenlétére figyelmeztetnie az embereket,
miként ezt az örökmécses teszi a templomokban. A mindennapi kenyér című
versében pedig ezt írja:
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Nekünk is kenyérré kell válnunk mások számára. De ez csak akkor
lehetséges, ha Krisztus Testével táplálkozunk.

Az elmélkedés elején említett Gyűrűk Ura filmben a legtöbben talán nem is
figyeltek fel a Lembas kenyérre. A látványos csatajelenetek és
lélegzetelállítóan gyönyörű tájak könnyebben megragadták figyelmünket,
mint ez az életet adó kis kenyér. A mindennapi életben is pontosan így
vagyunk. A világ forgataga könnyen elterelik figyelmünket a lelki
kenyérről, az örök élet kenyeréről. Sokszor észre sem vesszük, hogy itt
van a közvetlen közelünkben ez a legértékesebb eledel. Legyen mindennapi
kenyerünk az Úr Teste a földi életbe, és szerezze meg nekünk az örök
életet!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat, s egyre ezt
teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk. Te
azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy a
másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.
Taníts meg arra, hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam, hogy
testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte, és
minden kínálkozó alkalommal szolgáljam őt. Tégy felkészültté arra, hogy
minden fenntartás nélkül elkötelezzem magam testvéreim szolgálatában, és
életemet adjam értük. Add meg azt is, hogy mások elképzelése és akarata
szerint is szolgálni tudjam őket szeretetből, mivel te, drága Üdvözítőm, a
kereszten haldokolva erre tanítottál engem!
Szalézi Szent Ferenc

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum