A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporítás megtapasztalásakor a népben felébred a Jézus
keresése utáni vágy. Ezt a vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal, hogy
az őt kereső és megtaláló emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei Atya
tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen. A
földi kenyérrel tett egykori csodához hasonlóan az Úr papjai által
mindennap újabb csodát tesz, amikor az Oltáriszentségben önmagát adja a
világnak, a benne hívőknek. Ez az az az eledel, amely valóban maradandó és
megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent kenyeret, s
megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus életében, akkor minden
vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök életben folytatódjon.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!
________________________________
Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (17.)
Kis városunk életében rendkívüli eseménynek számított, hogy vasárnap innen
közvetítették a szentmisét a rádióban. Ifjúsági énekkarunk lelkesen
készült, a hívők várták az eseményt. Voltak, akik olyannyira nem akartak
lemaradni a 10 órakor kezdődő miséről, hogy már reggel 8 órakor ott voltak
a templomban, bár ők valószínűleg a máskor fél 9-kor kezdődő misére
számítottak. A telefonosok két héten keresztül építették ki a vonalat a
közvetítéshez. Négy csapat is kellett hozzá, mert mindenki csak
részfeladatokhoz értett. Még új telefon vonalat is be kellett vezetni.
Péntek délutánra aztán megnyugodtam, a vonal kész, bemérve, minden
tökéletes. Vasárnap reggel, amikor megérkeztem a másik miséről aggódó
rádiósokat és telefonosokat találok, mert nincs kapcsolat. Hiába próbálnak
bármit, vonal nincs, s még ötlet sincs, hogy mi lehet a hiba. Imádkoztam,
hogy legyen, de az imameghallgatások nem szoktak ilyen gyorsan történni.
Egy perccel a közvetítés kezdete előtt már-már belenyugodtam, hogy elmarad
a közvetítés, amikor bejön a rádiós szakember a sekrestyébe. Nem akartam,
hogy a minisztránsok előtt hangosan is kimondja, ezért csak intettem a
fejemmel, hogy tudomásul veszem az elháríthatatlan hibát. Két perc alatt
próbáltam megemészteni a sajnálatos kudarcot, s ha már az ország nem
részesülhet belőle, legalább magunknak tartsunk egy szentmisét -
gondoltam, aztán intettem, hogy lehet csengetni a misére és indulhatunk. A
csengő persze nem hallatszott a rádióban. A következő pillanatban
megszólalt az orgona, de ez már hallatszott, mert éppen akkor létrejött a
vonal. Egy megkönnyebbült mosolyból azonnal tudtam, hogy működik a
Gondviselés. Ezek után ki merné azt mondani, hogy nincsenek csodák? A
technikusok utólagos elmondása szerint fogalmuk sincs arról, hogy miért
nem volt összeköttetés, de arról sem, hogy miért lett hirtelen. Ezek után
a legnagyobb lelki nyugalommal, a Gondviselésben bízva várom a jövő
vasárnapi közvetítést Szőcéről.
A héten ipari alpinisták foglalták el a templomtornyot, hogy elvégezzék a
szükséges javításokat és a festést. Az első nap imádkoztam velük, hogy
baleset mentesen végezzék munkájukat, s be is fejezzék, amit Isten
segítségével elkezdenek. Odaadtam nekik az alkalomra írt kis imákat, hogy
náluk legyen a munkák alatt. És hogy megcáfoljuk a "mindent nem lehet
egyszerre" elvet, elkezdődött a plébániaépület felújítása is. Mindenkinek,
tehát a szakembereknek és segédmunkásoknak is tudniuk kell: Hogyha az Úr
nem építi a házat, hasztalan fárad az építő (126. zsoltár). Ezt a zsoltárt
a munkák befejezésig mindennap elimádkozom a szokásos imák mellett.
Szükség is van a segítségre. Istennek hála a püspökség is támogat minket,
s nem kell a nulláról kezdeni. Most indul a hívek adakozása. Remélem, hogy
Isten mindenkit jóindulatra indít, s be is tudjuk fejezni a megkezdett
munkát.
Köszönöm imáitokat és segítségeteket!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése