Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő
pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután
a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek
birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és
ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
Erre megkérdezik tőle az igazak: "Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: "Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök
tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és
börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
Erre ők is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a
segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az
örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46
Elmélkedés:
Az imádság és a testi önfegyelmezés mellett a szegények segítése is
hozzátartozik a böjti időhöz a keresztény ember számára. A szegények és
rászorulók segítésének célját egészen új távlatba állítja Jézus, amikor
arról beszél, hogy minden ilyen segítséget és támogatást személyesen neki
teszünk. Aki pedig ezt elmulasztja, tulajdonképpen Jézustól tagadja meg a
segítséget. A dolog még komolyabbra fordul akkor, amikor ráébredünk, hogy
mindezen az üdvösségünk, az örök életünk múlik. Talán szükségünk van annak
az új látásmódnak az elsajátítására, amely a szeretet szemével meglátja a
szükséget szenvedőkben Jézus arcát.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, Jézus, édesanyád közbenjárása által kérem tőled azt a kegyelmet,
hogy egész életemben hű maradhassak hozzád. A hűség kegyelmét add meg,
amely erősebb a halálnál, és a síron túl is él.
Apostolodnak lenni valami egészen mást, sokkal többet jelent, mint
elszálló lelkesedést, átmeneti elfoglaltságot. Add, hogy ezt mindjobban
megértsem!
Kitartó odaadásra van itt szükség! Ezt az odaadó lelkületet pedig komoly
életprogrammal kell ébren tartani, hogy a veled való szoros kapcsolatom
egy pillanatra se szűnjék meg!
És ha este fáradtan tekintek vissza napi munkámra, küldd rám áldásodat,
töltsd el szívemet új örömmel!
Szítsa lángra újra a belőled áramló erő buzgalmam hamvadó parazsát, hogy
világító fáklyaként éljek, hűségesen a körülöttem terjedő sötétségben!
________________________________
Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (13.)
Átment rajtam egy úthenger. A közömbösség és az érdektelenség vezette.
Aztán mindjárt hátramenetbe kapcsolt, hogy még rám tolasson a biztonság
kedvéért, de ezt már bolond lennék megvárni. Miután átvettem a plébániát,
többen figyelmeztettek, hogy számítsak rá, hogy az emberek nem nagyon
akarnak részt venni semmiben. Hát, erre nem számítottam.
A hétvégén megvolt az Emmausz kurzus. El is jöttek rá öten. Többen is
jelentkeztek persze, de volt aki beteg lett, "a másik szántóföldet vett, a
harmadik meg ökröt", hogy Jézus példabeszédét idézzem. Persze úgy is
felfoghatom a dolgot, hogy hurrá, volt 5 ember! Az úthengeres tolatás meg
úgy jön ide, hogy két hét múlva lesz egy hasonló hétvégi lelkigyakorlat:
Fülöp-kurzus. Ha most nem kelek föl, ugyanez lesz az eredmény, s megint
átmegy rajtam a gép, pedig jobb volna, ha autópályát építeni valahol az
országban.
Tudnom kell, hogy mi az oka a csekély érdeklődésnek. Talán kevés
információt adtam. Vagy a másik oldal azt érezte, hogy kevés információt
kapott. Ezen még tudok javítani a következő összejövetel előtt. De az is
lehet, hogy az ilyen lelki programokra még nem érett a plébánia népe. A
sivatagban nem kell mindjárt toronyház építéssel kezdeni, elég csak egy
fabódé. Vagy egy lombsátor. A fokozatosság elve mindenképpen szem előtt
tartandó tehát. Vagy keveset imádkoztam a cél érdekében? Ezen is könnyen
tudok javítani. És a ti segítségeteket is tudom kérni, kedves barátaim!
Mert a helyi érdektelenek nem tudják, hogy nem vagyok egyedül, hanem egy
szépszámú imádkozó közösség áll a hátam mögött. Mert ha ti velem együtt
nekiálltok imádkozni, akkor közülünk hárman is jutnak a plébánia minden
hívőjére 0-100 éves korig, de még a kutyáikra is. De vigyázat! Ne legyünk
elbizakodottak! Nem várhatom az imától, hogy egy csapásra minden
megváltozik! Ti gondolhattok többre is, én 10 személlyel is megelégszem.
Vagy inkább legyen annyi, amennyit a jó Isten akar!
Az is a tanulságok közé tartozik, hogy az egyszeri programoktól nem
érdemes túl sokat várni. Egy kezdő impulzust, lendületet adhatnak, de a
rendszeres programok talán eredményesebbek lehetnek. De elég a
töprengésből! Az én dolgom a magvetés, a növekedést Isten adja. Már nem
kell bátorítani a felkelésre. Megtettem. Inkább imádkozzatok velem együtt,
hogy Isten adjon növekedést, ha akar!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése