Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így
szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én
azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt,
mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel,
hogy megismertessem őt Izraelben."
János azután így folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint
egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy
rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam,
és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34
Elmélkedés:
Igaz tanúskodás
A hamis tanú című balladájában Arany János elmesél egy történetet,
amelyben egy ember megesküszik a Szentháromságra, de még saját
lelkiüdvösségére is, hogy az övé az a darab föld, amelyen áll. Esküvel
vallja, hogy igazat mond, s ha ez nem így van, akkor halálakor még a föld
se fogadja be testét, s lelke legyen kizárva az égből. Az esküttevő ember
igen ravasz volt, s előre egy kis darab saját földet tett a lába alá, így
szava tulajdonképpen igaz volt, amikor megesküdött rá, hogy a földjén áll.
Esztendő múltán azonban meghalt, s a temetéskor hiába siratta négy harang
és dicsérte két pap, bizony a föld kivetette magából koporsóját. Esküje
tehát hamis volt, így látta ezt az égből az Isten, mert az igaz
tanúskodáshoz nem elég a szavak igazsága, hanem igaz gondolkodásnak, igaz
tettnek kell a kimondott szó mögött lennie. Arany János arra figyelmezteti
olvasóit e költeményben, hogy csak igaz hittel mondjon mindenki esküt.
Hamisan tanúkodó emberekről napjainkban is hallhatunk, de már Jézus
korában is voltak, s a szentírásban is találkozunk velük. Karácsony
másnapján ünnepeljük Szent István első vértanút, aki az Apostolok
Cselekedetei beszámolója szerint oly meggyőzően tanúskodott Jézusról
szavaival és cselekedeteivel, hogy ellenfelei "nem tudtak ellenállni
bölcsességének és a Léleknek, amely által szólt" (ApCsel 6,10). Ezután
hamis tanúk álltak elő, akik olyan dolgot állítottak róla, ami nem volt
igaz, s ami miatt halálbűntetést érdemelt (vö.: ApCsel 6,13). Ezt követően
Szent Istvánt megkövezték. De ugyanez történt Jézussal is. Amikor a
főtanács előtt kihallgatták, szintén hamis tanúk álltak elő, akik vádolták
őt (vö.: Mt 26,59-60; Mk 16,56-59. S bár az ő tanúságuk hamisága is
nyilvánvaló volt, mégis halálra ítélték Jézust, s az ítéletet másnap végre
is hajtották.
Emellett természetesen igaz tanúságtételekről is olvashatunk a bibliában.
Az elmúlt vasárnap a mennyei Atya igaz tanúskodásáról hallottunk az
evangéliumban, amikor Jézus megkeresztelkedésekor ezt mondta: "Ez az én
szeretett Fiam, akiben kedvem telik!" (Mt 3,17), ma pedig Keresztelő Szent
János Jézusról tett szintén igaz tanúságtételét hallhattuk az imént. A
Jézus megkeresztelkedése utáni napon János a népnek a következőket mondja:
"Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1,29). Majd ezzel
folytatja beszédét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a
Lélek, és rajta marad. Ő az, aki Lélekkel keresztel" (Jn 1,32-33). Az Atya
szavainak és János szavainak igazsága megmutatkozik Jézus egész életében.
Nyilvános működésének három esztendeje alatt mindig Jézussal van a
Szentlélek. Megkeresztelkedése után Jézus a Lélek indítására a pusztába
ment (vö.: Mt 4,1; Mk 1,12; Lk4,1), ahol kísértést szenvedett.
Megkísértése után "a Lélek erejében visszatért Galileába" (Lk4,14) és
elkezdi hirdetni tanítását. Tanító útjának mindjárt a kezdetén elment
Názáret városába, ahol a szombati istentiszteleten a következő részt
olvassa fel: "Az Úr Lelke van rajtam" (Lk 4,18). Ezzel a bizonyossággal
kezdi meg igehirdető útját. Érdekes, hogy a Jézusban jelenlévő és működő
Szentlelket nem az emberek veszik észre elsőként, hanem az emberekben lakó
gonosz lelkek. E rossz lelkek előbb felismerik, hogy Jézus az Isten Fia,
de a benne lévő erőnek nem képesek ellenállni, s Jézus parancsára
elhagyják az embereket. De nem csak az örödögűzéseket, hanem minden más
csodáját is a Szentlélek erejével teszi a mi Urunk, az utolsó vacsorán
pedig ígéretet tesz apostolainak, hogy távozása után elküldi majd számukra
a vigasztaló Szentlelket.
Befejező gondolatként ezen a ponton érdemes visszakanyarodnunk Keresztelő
János tanúságtételéhez. A Keresztelő egyrészt azt állítja Jézusról, hogy
magában hordozza a Szentlelket, másrészt pedig elhozza, kiárasztja ezt az
embereknek, azaz Lélekkel fogja megkeresztelni őket. A sokszor rejtetten
működő Lélek munkáját vesszük itt észre, aki nem csak Jézusban van jelen,
hanem nyilvánvalóan Jánost is eltölti, hogy igaz tanúságot tegyen. Ugyanez
a Lélek erősíti meg később Pünkösd napján az apostolokat, hogy ők is a
feltámadt Krisztus igaz tanúi és tanításának hirdetői legyenek. Legyen
velünk is a Jézus által ígért, s elküldött Lélek, hogy mi is az Úr igaz
tanúi lehessünk, tanúságot téve szeretetéről az embereknek!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Egység Ura, Atya, Fiú, Szentlélek! Szüntelenül imádkozunk azért, hogy egy
lehessünk, ahogy te Egy Isten vagy. Atyánk hallgasd meg kérésünket.
Krisztus, gyűjts minket a te akaratod szerinti egységbe. Szentlélek, add,
hogy el ne lankadjunk. Ámen.
(Az ökumenikus imahét 1. napjának imádsága)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése