Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: "Neked kellene
megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt:
"Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos."
Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang
hallatszott az égből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
Mt 3,13-17
Elmélkedés:
Akiben az Atyának kedve telik
Tavaly nyáron egy ifjúsági fesztiválról hazatérve lelkesen mesélték a
fiatalok, hogy kipróbálták az iszapbirkózást. Én még ilyet nem láttam
élőben, de azért el tudom képzelni, hogy milyen lehet egy nagy
sártengerben birkózni valakivel. Kérdeztem tőlük, hogy milyen élmény volt,
mi volt benne a jó? A következő volt a válasz: "Először, amikor kívülről
néztük a többieket, nagyon izgalmasnak és érdekesnek tűnt, ezért ki
akartuk mi is próbálni. A birkózás közben már nem volt olyan nagy élmény,
mert a szánk, a fülünk, az orrunk és a szemünk is tele lett iszappal, s
alig láttunk a sártól. A legjobb az volt, amikor a végén megmosakodtunk és
újra tiszták lettünk. Még egyszer biztosan nem fogjuk kipróbálni."
Szerencsére mi talán sosem keveredünk ilyen sáros birkózásba, de ilyen
élmény nélkül is fontosnak tartjuk, hogy naponta tisztálkodjunk. Ha
tiszták vagyunk, sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A
szentírásban több olyan történet is van, amely a víz által történő
megtisztulásról és annak vallási vonatkozásáról szól. Gondoljunk csak
például a vízözön elbeszélésére, amely azt szemlélteti, hogy a jók
megmenekülnek, de a gonoszok elvesznek a víz által. Szintén a vízhez
kötődik a Vörös-tengeren való átvonulás, amikor a választott nép egy
isteni csodának köszönhetően megmenekül az őt üldöző egyiptomiak elől. De
meg kell említenünk azt is, hogy az ószövetségi időkben számos tisztasági
előírás volt, amelyeket a vallási szertartásokkor vagy az étkezésekkor
kellett megtartani. A szertartásokon részt vevő vagy imádkozni akaró ember
csak tisztán léphetett Isten elé.
De még ezeknél a tisztulási szertartásoknál is többet jelentett János
keresztsége. Mindazok, akik kivunultak Jánoshoz a pusztába, kifejezték
bűnbánatukat és a bűnbocsánat jeleként részesültek a Jordán folyóban a
vízkeresztségben. A János által kiszolgáltatott keresztség már valójában
egy lelki újjászületést jelzett. Jézus megkeresztelkedésének mai ünnepén
arról hallottunk az evangéliumban, hogy az Úr is odajárul Jánoshoz, hogy
megkeresztelkedjék nála. Jézusnak ugyan nem volt szüksége a bűnök
eltörlésére, hiszen ő nem követett el bűnt soha, mégis beáll a bűnösök
közé, kifejezvén, hogy aláveti magát a mennyei Atya akaratának. Az esemény
egyrészt azért fontos, mert ezzel kezdődik majd el Jézus nyilvános
működése, másrészt pedig a Szentháromság megnyilvánulása: miközben a Fiú
megkeresztelkedik, leszáll rá galamb alakjában a Szentlélek, az égből
pedig a mennyei Atya szózata hallatszik. Jézus eddigi élete egészen
csendben telt. Az evangéliumok beszámolnak születéséről és az egyiptomi
menekülésről, de gyermekkoráról hallgatnak. Az egyetlen esemény, ami
ismert ezen időből az, hogy egy zarándoklat alkalmával a 12 éves Jézus
Jeruzsálemben marad, Mária és József napokig aggódva keresik, majd a
templomban találják meg. A következő jelenet pedig már az, hogy a
körülbelül harmincéves Jézus megkeresztelkedik. Nem tett még semmit a nép
körében, nem tanította még az embereket. Nincsenek még tanítványai, s az
emberek nem tudnak még róla semmit. Az eddig ismeretlen Jézus most a nagy
nyilvánosság elé lép, s a mennyei Atya mutatja őt be a következőképpen:
"Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!" (Mt 3,17).
Jézus megkeresztelkedése két fontos eseményre mutat előre. Az egyik Jézus
kereszthalála. Mindkét esemény ugyanis - tehát Jézus megkeresztelkedése és
megváltó halála - arról tanúskodik, hogy az Úr engedelmesen és alázatosan
aláveti magát az Atya akaratának, s ezáltal Isten Fiának és Szolgájának
bizonyul. Jézus működésének ideje tehát a vízkeresztséggel kezdődik és a
vérkeresztséggel fejeződik be.
A másik esemény pedig a Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének napja. A
megkereszteléskor galamb alakjában Jézusra leereszkedő Szentlélek
pünkösdkor eltölti majd az apostolokat, s ez igazi lelki újjászületést
jelent számukra. De lelki újjászületés volt ez az első pünkösd azon
mintegy háromezer ember számára is, akik Péter apostol beszédét követően
aznap megkeresztelkedtek (vö.: ApCsel 2,41).
Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani, amely rávilágít Jézus
megkeresztelkedése, az ő halála, a pünkösd és a mi keresztségünk
kapcsolatára. Lukács a következőt írja: Az emberek "megfogadták (Péter
apostol) szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek
csatlakozott aznap hozzájuk (ApCsel 2,41), azaz az apostolok közösségéhez
és az azon alapuló Egyházhoz. A mai ünnep tehát, amelyen Jézus
keresztségére és a mi keresztségünre is emlékezünk, három dolgot tanít:
Egyrészt azt, hogy a keresztség által megszabadultunk a bűntől, lélekben
megtisztultunk, azaz Jézussal meghaltunk és Őbenne újjászülettünk.
Másrészt azt, hogy megkeresztelkedésünktől fogva Isten gyermekei vagyunk,
s arra kell törekednünk, hogy Isten kedvét lelje mibennünk is, mint
Jézusban. Harmadszor pedig: Krisztus Egyházának a tagjai vagyunk. Abban a
pillanatban, amikor megkereszteltek minket, közösségre léptünk Krisztussal
és az ő Egyházával. A keresztségkor kapott kegyelmet akkor tudjuk
megőrizni magunkban, ha a bűnt elutasítva az életszentségre törekszünk,
egész életünkkel Isten kedvében igyekszünk járni és megőrizzük egységünket
Krisztus Egyházával. Ebben segítsen minket a Szentháromság, akinek nevére
egykor megkereszteltek minket: az Atya és a Fiú és a Szentlélek.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus, ártatlanság Báránya, te a bűnösök magatartásával léptél Keresztelő
János elé; vezess bennünket is a Jordán vizeihez! Ott óhajtunk találkozni,
hogy megvalljuk vétkeinket és megtisztulhassunk tőlük.
És miként akkoriban megnyílt az ég, és fölhangzott a mennyei Atya szózata,
aki kedvét lelte Benned: kérjük, hogy a próbatételt győzelmesen
megállhassuk, és helyesen éljünk, hogy aztán feltámadásod hajnalhasadtán
mi is meghallhassuk Mennyei Atyánk szavát, aki gyemekeivé fogad bennünket!
Boldog XXIII. János pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése