Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: "Másokat megszabadított - mondták -,
most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: "Ha te
vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" - mondták. Felirat is volt
a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Messiás?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is." A másik rászólt: "Nem félsz az
Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett." Aztán hozzá
fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel."
Ő ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban."
Lk 23,35-43
Elmélkedés:
Életünk királya
Minden gyermek jól ismeri, s talán a felnőttek sem felejtették még el Mark
Twain híres regényét, a Koldus és királyfit. A történet szerint a királyi
család ifjú tagja és a londoni szegénynegyed koldusgyermeke, akik nagyon
hasonlítottak egymásra, szerepet cserélnek. A királyfi ugyanis szeretné
látni a város szegényeinek életét, ezért a koldusfiú ruháiba bújik. A
szerepcsere az eredetileg tervezett egyetlen óránál hosszabbra nyúlik,
aminek köszönhetően a koldus napokig királyi pompában élhet, de végülis
fény derül mindenki kilétére, s az igazi királyfi visszatérhet a palotába.
A szerepcsere csak játéknak indul, de aztán komolyra fordul.
Krisztus király mai ünnepén joggal érezhetjük, hogy egy szerepcsere kellős
közepén vagyunk. Mintha mindenki a másik szerepében volna. Ez persze nem
játék, de azért a végére itt is helyreáll a rend. A nagyböjti keresztúti
imádságok alatt fel szoktuk idézni Jézus szenvedésének történetét. A
keresztút első állomása arról szól, hogy Pilátus halálra ítéli Jézust. A
Teremtő áll a teremtmény előtt. Isten áll az ember előtt. Hát nem
fordított a szerep? Éppen az ellenkezőjének kellene lenni. Most azt látjuk
hogy az ember elítéli az Istent. Jézus ártatlan, valójában nincs bűne.
Nincs irgalom, szánalom vagy kegyelem számára. Pilátus kimondja az
ítéletet: halál. Jól tudjuk, hogy ez egy igazságtalan ítélet. Ezt követően
Jézus elvezetik, hogy keresztre feszítsék. Az evangéliumban az ítélet
végrehajtásáról, Jézus keresztrefeszítéséről hallottunk.
Most időben egy nagyot ugorva gondoljunk az utolsó ítéletre, életünk
keresztútjának utolsó stációjára. Ezen az ítéleten már helyreáll a rend és
mindenki visszakapja a maga szerepét. Az utolsó ítéleten majd a teremtmény
fog állni a Teremtő előtt. Az ember az Isten előtt. Az ember nem mondhatja
el magáról, hogy ártatlan - mint ahogyan Jézus az volt - hiszen bűnök
terhelik lelkét. Jézus nem kapott kegyelmet, de az ember számíthat Isten
irgalmára. Az isteni irgalomnak köszönhetően nem halál lesz az ítélet,
hanem élet, az örök élet. Jézus igazságtalan elítélésével szemben ez az
ítélet minden szempontból igazságos lesz, mindenki azt kapja jutalmul vagy
büntetésül, amit földi életével kiérdemelt.
Jézus királysága nem csak az utolsó ítéleten válik nyilvánvalóvá az ember
számára, hanem már most is megtapasztalható, de vigyáznunk kell, hogy
milyen értelemben beszélünk az Ő uralkodásáról. A csodálatos
kenyérszaporítást követően, az emberek királlyá akarják tenni Jézust, de ő
visszautasítja ezt a szándékot. János evangélista ezt írja: "Amikor Jézus
észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék,
ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül" (Jn 6,15). Az Úr tehát nem
szeretne olyan király lenni, mint a földi királyok. Hát akkor milyen
király ő? Ez akkor derül ki, ha szenvedésének napjaira gondolunk. A
jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja vissza Jézus, hogy királyként
fogadják és köszöntsék, s pár nappal később Pilátustól is elfogadja, hogy
királynak nevezze őt, de azonnal jelzi, hogy az ő országa nem ebből a
világból való (vö.: Jn 18,36). Ez azonnal azt a kérdést veti fel bennünk,
hogy milyen ország Jézusé? Jézus királysága nem hasonlít a földi királyok
uralkodásához. Földi élete során Jézus nem emberi akart létrehozni, hanem
Isten Országának evangéliumát hirdette, amely Ország megvalósulása az ő
eljövetelével kezdődött meg. Ebbe a titokzatos Országba, amelyről Jézus
főként csak hasonlatokban beszél, mindenki meghívást kap: az emberek, a
közösségek és az egész világmindenség. Ki tartozik Isten Országához? A
vatikáni Hittani Kongregáció, amelynek akkori vezetője Joseph Ratzinger
bíboros, a mostani XVI. Benedek pápa volt, 2000. augusztus 6-án közzétett,
Dominus Iesus című dokumentumában a következőket találjuk erről: "Az Isten
Országáért dolgozni annyit jelent, mint fölismerni és ápolni az emberiség
történelmében jelenlévő és azt átformáló isteni törekvést. Az Országot
építeni azt jelenti, hogy dolgozunk a gonosz minden formájától való
megszabadulásért. Röviden: Isten Országa az Ő üdvözítő akaratának
kinyilatkoztatása és megvalósítása".
Engedjük, hogy Jézus legyen a mi szívünk és életünk királya, hogy bennünk
is megszülessen és növekedjen Isten Országa!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Kérlek, Jézusom, Uram, jöjj segítségemre; elismerem, hogy a tiéd vagyok.
Rajtad kívül, Uram Jézus, nincs más királyom!
Jöjj tehát, Uram, hatalmaddal szórd szét az ellenfeleket, uralkodj bennem,
mert te vagy az én Királyom és Istenem!
Clairvaux-i Szent Bernát
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése