Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40
Elmélkedés:
Éberen virrasszatok!
A mai vasárnapon a várakozásra és az éberségre hívja fel Jézus a
figyelmünket. Ahogyan a szolgák várják, hogy uruk hazatérjen, ugyanígy
várjuk mi is a Jézussal való találkozást. Az éber várakozás fontosságát
talán jobban megértjük, ha felidézzük Jézus szenvedésének kezdetét, azt az
órát, amikor nagycsütörtök este kimegy apostolaival az Olajfák-hegyére,
hogy közösen virrasszanak és imádkozzanak. Miközben Jézus imádkozik és
vérrel verítékezésével elkezdődik szenvedése, az apostolok elalszanak. Nem
tudnak Jézussal együtt virrasztani. Az Úr többször is odamegy hozzájuk,
felébreszti őket, s kéri, hogy virrasszanak vele, de ők újra és újra
elalszanak. Jézus viszont nem hunyja álomra szemét, hanem imádkozik,
egészen addig, amíg meg nem érkeznek a katonák, akiket elfogására küldtek.
Jézus virrasztását érdemes összehasonlítanunk a mi készenlétünkkel. Vajon
tudunk-e vele együtt imádkozni? Vagy inkább elalszunk az apostolokkal?
Jézus számára ebben az órában a virrasztás az Atyára való odafigyelést
jelentette és a Neki való engedelmességet. "Ne az én akaratom legyen meg,
hanem a Tiéd" - mondja Jézus a mennyei Atyának. Ebből könnyen levonhatjuk
a tanulságot: a lelki éberség és készület a mi számunkra is az Istenre
való figyelést jelenti. Az ő akaratát akarom megismerni, és annak akarok
engedelmeskedni.
Jézus nagycsütörtöki virrasztásából emellett azt is megtanulhatjuk, hogy
az éberség nem tétlenséget, hanem imádságos készületet jelent. Éppen két
évvel ezelőtt, augusztus első napjaiban sikerült elzarándokolnom
Lourdes-ba, a híres franciaországi Mária-kegyhelyre. Az ott tartózkodás
napjaiban sok, szép lelki élmény ért, amelyek közül a legszívesebben talán
az éjszakai virrasztásra emlékezem vissza. A világ minden tájáról érkező
zarándokok összegyűltek a jelenés barlangjánál, és közösen imádkoztuk a
rózsafűzért. Voltak köztünk idősebbek és fiatalok, és sok család volt
jelen gyermekeikkel. A közös imádság Jézus édesanyjához, Máriához szólt,
ugyanakkor a Jézusra való várakozás jegyében telt, hiszen éjfélkor
szentmisével ünnepeltük az Úr áldozatát. Az éjszakai virrasztás, az ima és
a szentmiseáldozat akkor is Jézus utolsó estéjét, az Olajfák-hegyén
történt eseményeket juttatták eszembe, s azóta is, valahányszor esti vagy
éjszakai imádságon veszek részt, úgy próbálok meg felülkerekedni a
fáradtságon és az álmosságon, hogy lélekben az Olajfák-hegyén virrasztó
Jézus mellé képzelem magamat. Igen, tőle szeretném megtanulni az
éberséget, mellette szeretnék virrasztani.
A virrasztással kapcsolatban egy másik fontos szempont lehet a következő:
Jézus tudta, hogy elérkezett számára az idő, amikor meg kell hoznia
áldozatát és meg fog halni. Tudta, hogy most fog beteljesedni küldetése és
nem menekült el ebben a pillanatban. Mi nem ismerjük előre halálunk
óráját. De ez a tény nem adhat okot a könnyelműségre! Sőt! Felelősségünkre
emlékeztet minket, a saját üdvösségünkért való felelősségünkre. Aki nem
gondol földi életének utolsó órájára, aki nem gondol az örök életre, az
felelőtlen ember.
Befejezésül pedig még egy gondolat. Jézus egy örömteli eseményt, egy
menyegzőt, egy lakodalmat említ a mai evangéliumban. Várakozásunkat
jellemezze az öröm! Az öröm, amely tudja, hogy kire vár, s amely mindig
bízik abban, hogy hamarosan elérkezik a találkozás pillanata. Hitünk
szerint biztosak lehetünk abban, hogy Jézus el fog érkezni hozzánk és
földi életünk végén találkozunk vele. Reménnyel és örömmel várjuk ezt a
találkozást!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, te nem feded föl eljöveteled napját, hogy mindig virrasszunk és
készen álljunk a harcra, és állhatatosan gyakoroljuk az erényeket. Azt
akarod, hogy állandó várakozásban éljünk és mindig buzgók legyünk. Ezért
hagysz minket bizonytalanságban a vég felől.
Biztosak lévén eljöveteledben, kérünk, hadd virrasszunk, hogy eljöveteled
ne érjen meglepetésként!
Aranyszájú Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése