Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
"Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe."
Azután így folytatta: "Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle."
Lk 11,1-13
Elmélkedés:
Isten felé forduló szívvel
Az elmúlt vasárnap a Jézust vendégül látó Mártával és Máriával
találkoztunk az evangéliumban. Márta a dolgos, tevékeny életet, Mária az
elmélkedő, imádkozó életmódot állította elénk. Történetükből azt a
következtetést vontuk le, hogy a munkának és az imádságnak helyes
arányban, egyensúlyban kell lennie életünkben.
A mai evangélium a második részhez, Mária imádságos életéhez kapcsolódik,
amelyet maga Jézus a "jobbik résznek" nevez. Az evangéliumban szereplő
tanítvánnyal együtt ma mi is Jézushoz fordulunk: "Uram, taníts meg minket
imádkozni!" (Lk 11,1). Jézus pedig megtanít minket a legszebb és
legtökéletesebb imádságra, a Miatyánkra, amelyben nagy bizalommal
fordulunk a mennyei Atyához, hogy teljesítse kéréseinket. Minden bizonnyal
ezt az imát mondjuk a legtöbbször, akár egyénileg, akár közösségileg
imádkozunk, de emellett sok szép ima létezik, amelyek különböző
élethelyzetekben és körülmények között mondhatók. Az imádságról, az
imádkozás szükségességéről, annak módjairól sokat szoktunk beszélni, most
azonban mégis érdemes átgondolnunk, hogy milyen a mi imaéletünk.
Legelőször is azt kell rögzítenünk, hogy az imádságnak helye van
életünkben és érdemes rá megfelelő mennyiségű időt szánni. Sokan sajnos
azt gondolják, hogy az imádkozás egy mellékes dolog az életben, nem
tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, néhány perc alatt gyorsan
elmondanak egy-egy megszokott imát, s ezt elegendőnek tartják. Esetleg
akkor imádkoznak többet, ha valami bajba kerülnek, és Istentől várják a
segítséget.
Távol álljon tőlem, hogy bárkinek az imáját minősítsem, de az ilyen imának
bizony kevés a gyümölcse. Kicsit tréfásan azt is mondhatnám, hogy aki
komolytalanul imádkozik, annak a kéréseit talán Isten sem veszi olyan
komolyan. Az imádságra rá kell szánni az időt! Nem kell naponta
órákhosszat imádkozni. Nem kell túlzásba esni! De legyen az imának
meghatározott ideje a napirendünkben! Az imádkozással töltött idő nem
elfecsérelt idő. Az Istennek ajándékozott idő nem elpazarolt idő.
Mindennapi munkánk és teendőink között találjuk meg az időt az ima
számára! Soha ne mondjuk, hogy nincs időnk imádkozni! Isten a kevés,
összeszedett és komolyan végzett imánkat is értékeli.
Az imával kapcsolatban másodszor azt érdemes megnéznünk, hogy kihez
intézzük imáinkat. Egyáltalán nem kell azon csodálkoznunk, hogy egyesek,
akikben hamis Isten-kép él, nem tudnak imádkozni. Egy haragvó, ítélkező,
bűntető, könyörtelen Istennel senki sem beszélget szívesen. Csak akkor
imádkozunk szívesen, ha pozitív kép él szívünkben Istenről. Ha Istenben
felismerjük azt a személyt, akinek születésünket, emberi létünket és egész
életünket köszönhetjük, ha felismerjük benne azt a személyt, aki
szeretettel fordul felénk és gondoskodik rólunk, akkor örömmel adunk neki
hálát imáinkban mindazért, amit nekünk juttat. Ha megismerjük isteni
nagyságát és fenségét, akkor örömmel imádjuk őt. Ha felismerjük benne,
hogy a javunkat akarja, akkor szívesen fordulunk hozzá kéréseinkkel. Ha
megismerjük irgalmasságát és megbocsátó jóságát, s nem rettegünk tőle,
akkor szívesen fohászkodunk hozzá bűneink bocsánatáért. Ismerjük meg a
szeretettel hozzánk forduló Istent, s meglátjuk, hogy szívesen fogunk vele
beszélgetni imáinkban.
Harmadszorra pedig még egy gyakorlati tanácsot szeretnék adni: ne
veszítsük el kedvünket, ne fáradjunk bele az imába! Legyünk kitartóak! Ezt
azért fontos hangsúlyozni, mert sokszor mondják az emberek például
szentgyónások alkalmával, hogy nehezükre esik az imádkozás, lelki
szárazságot élnek át, s úgy vélik, hogy Isten nem figyel imáikra vagy nem
hallgatja meg azt. Nem kell mindjárt kétségbe esni ilyenkor! Nagy szentek
is átélték már a lelki sötétségnek ezen óráit vagy napjait. Az ima nem fog
minden pillanatban és minden alkalommal felemelő lelki élményt jelenteni.
Vannak nehéz időszakok, amikor bizony fárasztó az ima. Állhatatosságunkat
és kitartásunkat éppen az ilyen időszakokban tudjuk bizonyítani.
A lelki élet e nehéz helyzeteiben könnyen azt mondjuk, hogy nem tudunk
imádkozni, nem tudunk semmit sem mondani Istennek. De talán nem is kell
mindig beszélnünk! Hiszen egyrészt időt kell engedni Istennek, hogy ő is
megszólaljon, másrészt pedig Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk
akkor is, ha nem mondjuk el neki.
Valahol olvastam, hogy a breton halászok mielőtt kihajóznak a tengerre, a
halászat előtt így imádkoznak: "Istenem, segíts! Olyan kicsi a hajóm, és
oly nagy a tenger!" Milyen csodálatos egyszerűség, milyen gyermeki bizalom
van ebben a rövid fohászban! Isten nem nagy szavakat vár tőlünk, hanem
őszinte, hozzá forduló szívet.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk
Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az
Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak
azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése