2018. június 7., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2018-06-07

2018. június 7. - Csütörtök

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az
Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A
második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél
nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő
az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni,
embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
minden égő- vagy véres áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára
megdicsérte az írástudót: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután
több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés:
A Jézussal szembeni vitákban valamennyi politikai és vallási csoport
képviselője bemutatkozott. A főpapok, az írástudók, a farizeusok, a
Heródes-pártiak és a szadduceusok sikertelen próbálkoztak ravasz
kérdéseikkel, Jézus bölcs válaszai meghátrálásra kényszerítették őket.
Most egy magányos írástudó lép Jézus elé, aki a legfőbb parancsról tesz
fel kérdést. Bár a vitabeszédek valamennyi szereplője rossz szándékkal
közeledik, és bár a Máté és a Lukács szerinti változatban ez utolsóként
fellépő írástudó is próbára akarja tenni Jézust, az ő esetében Márk
evangélista nem tesz olyan kijelentést, amely ellenséges szándékra
utal. Jézus is más hangnemben beszél vele, mint korábbi
vitapartnereivel, nagyon elismerően szól hozzá.
A legfőbb paranccsal kapcsolatban Jézus nem mond újdonságot. Az
istenszeretet parancsa ismert volt mind a kérdező, mind bármely zsidó
ember számára a Második törvénykönyvből (vö. MTörv 6,4-5). Majd pedig
hozzákapcsolja az emberszeretet parancsát, amely a Leviták könyvében
található (vö. Lev 19,18). E két szöveget idézi Jézus szó szerint.
Szavainak újdonságát az adja, hogy e kettőt egymás mellé helyezi.
Véleménye szerint hamis az az istenszeretet, amely elfordul a
felebaráttól és nem igaz az olyan embertársi szeretet sem, amely nem az
istenszeretethez társul. A kettőt ugyanis nem lehet egymással szemben
kijátszani.
Természetesen nem elegendő elméletileg tudni a szeretet kettős irányú
parancsát, hanem gyakorolni is kell a szeretetet.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent
forrásnak vizéből, hogy az élő vizek kútjából igyam, azokkal együtt,
akik téged szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva
jóságodban, és mondanám boldogon: Mily édes az Élő Vizek forrása, amely
az öröklétre fakad, és soha-soha nem apad! Én Istenem! Te vagy a
Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz! Úr Jézus, add mindig e vizet,
hogy egyre szomjamat enyhítsem. Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen
te mindenünk vagy, napi életünk: táplálékunk, italunk, üdvösségünk,
Istenünk!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180607.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum