Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az
Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt
mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a
tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy
bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.
Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és
szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S
talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is,
amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan
szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.
Lk 17,5-10
Elmélkedés:
Egy asztalhoz ülni a hitetlenekkel
Lisieux-i Szent Teréz életrajzában a számomra legmegdöbbentőbb a következő
vallomás volt: „Jézus megéreztette velem, hogy valóban vannak lelkek,
akiknek nincs hitük. Ó, Jézus, ha szükséges, hogy az asztalt, amelyet ők
beszennyeztek, megtisztítsa egy lélek, aki téged szeret, nem akarok ott
egyebet enni, csak a megpróbáltatás kenyerét." Valójában nem azon döbbenek
meg, hogy vannak hitetlen emberek, élnek hit nélkül emberek, hanem Szent
Teréz csodálatos hozzáállásán. Azon csodálkozok el, hogy „egy asztalhoz
ül" a hitetlenekkel, tenni akar valamit értük, engesztelést vállal magára
mások hitetlensége miatt. Az evangéliumban szereplő apostolokhoz hasonlóan
mi is saját hitünk növekedését kérjük Istentől imáinkban. De van még egy
feladatunk: Ha Szent Terézéhez hasonló hősies engesztelést nem is tudunk
vállalni, legalább imádkozzunk azért, hogy Isten ébresszen hitet a nem
hívőkben!
A különféle tudományok a dolgok és események hátterét, okait,
összefüggéseit kutatják. A tudománynak vannak korlátai, nem sikerül
mindent megfejteni, megmagyarázni. Ha nem tudjuk tudományos módszerekkel
igazolni valaminek a kialakulását, létrejöttének módját vagy éppen
kapcsolatát környezetével, akkor nemes egyszerűséggel véletlenről szokás
beszélni: „Nem tudjuk, hogy miért éppen így alakult, a véletlen műve." Ha
az emberrel történik valamilyen megmagyarázhatatlan, érthetetlen,
felfoghatatlan esemény, amire előzmények hiányában nem számított senki, a
sorsot, a sorsszerűséget szokták emlegetni: „Nem tudjuk, miért történt.
Így hozta a sors." Ha pedig a lelki, szellemi dolgok területén lépünk át
az ismeretlenbe, az értelmünkkel nem megmagyarázható világba, akkor
titokról beszélünk. Valami rejtve marad előlünk, és hiába is próbálkozunk
a mélyére hatolni, nem jutunk előbbre. Hitünk kérdéseivel és Istennel is
így vagyunk. Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni a végtelen
Istent. Titkokkal, Isten titkaival, hitünk titkaival találkozunk, amelyek
továbbra is titkok maradnak. Nem Isten titkolózik, hanem emberi értelmünk
nem képes mindent felfogni belőle. Amit pedig tudunk vagy szilárdan
hiszünk, annak alapja az, hogy Isten feltárja számunkra, közli velünk
önmagát, ezt nevezzük kinyilatkoztatásnak. A keresztény ember persze nem
hisz sem a véletlenben, sem a sorsban, hanem mindennek a hátterében az
Isteni Gondviselést látja. Hisz viszont a titkokban és elfogadja, hogy
földi élete során nem ismerhet meg mindent, hanem majd az örök életben
tárul fel számára Isten titka, mindaz, amire evilágban homály borul.
A mai evangéliumban az apostolok így fordulnak Jézushoz: „Növeld bennünk a
hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a
mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és
verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek" (Lk 17,5-6). Máté
írásában így szerepel a megjegyzés: „Bizony mondom nektek, ha csak akkora
hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek, menj
innen oda, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek" (Mt 17,20).
Idézzük még fel annak az embernek a hitvallását, aki fiának gyógyítása
érdekében fordult Jézushoz, és így vallotta meg hitét: „Hiszek Uram,
segíts hitetlenségemen!" (Mk 9,24). E szentírási helyek ihlették a Hit
évének jelmondatát: Hiszek Uram, erősítsd bennünk a hitet! Szépen
összefoglalja ez a mondat a hit egyéni és közösségi szintjét, valamint a
hit megvallásának és a hit kérésének fontosságát. Ugyanakkor benne van az
is, hogy a hit egyrészt döntés, választás az ember részéről, másrészt
Isten ajándéka.
Amikor a Hit évében naponta imádkozunk hitünk erősödéséért, akkor ezt a
legnagyobb alázattal tesszük. A kérésben elismerjük, hogy hitünk nem
tökéletes. Bármikor meginoghatunk a hitben. Egy próbatétel, egy váratlan
betegség vagy egy hozzánk közel álló személy hirtelen elvesztése
megrendítheti a hitünket és Istenbe vetett bizalmunkat. Amikor olyan
eseményekkel szembesülünk, amelyeknek nem látjuk az értelmét, azaz
titkokkal, számunkra felfoghatatlan dolgokkal találkozunk, különösen is
szükségünk van a hitre, a hitben való megerősödésre. Legyünk nyitottak
Isten ajándékára, hogy feltárulhasson számunkra a hit világa!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy
minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük
magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a
lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit
egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a
világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts,
hogy hitemből jótettek fakadjanak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131006.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése