Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy
gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem
az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit
teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte
az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal.
Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj
ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka
búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj
nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai
a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek:
Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban
is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Lk 16,1-13
Elmélkedés:
Mit kell tennem az üdvösségért?
A híradásokat figyelemmel kísérve meg kell állapítanunk, hogy a hatóságok
szinte naponta gyanúsítanak meg és vesznek őrizetbe valakit hűtlen kezelés
miatt. A visszaélések és csalások a régebbi időkben is gyakran
előfordulhattak. Mivel Jézus példabeszédei alapvetően a mindennapi életből
merítik témájukat, nyugodtan állíthatjuk, hogy a hűtlen intéző esete, amit
a mai napon olvasunk, nem egy kitalált történet, hanem akár a valóságban
is megtörténhetett. A példázat szerint valakit meggyanúsítanak társai,
hogy rosszul gazdálkodik a rábízott vagyonnal. A gazda nem vizsgálja ki a
történteket, nem hallgatja meg intézőjét, hanem elhiszi a vádlók
állításait és azonnal el kívánja bocsátani őt. Mielőtt ez megtörténne, az
intéző meghamisítja az adósleveleket, így szerezvén magának barátokat.
Cselekményével egyúttal vagyoni kárt okoz urának. És ekkor jön az igazi
csattanó, a hűtlen intéző a nyilvánvaló bűncselekményért még dicséretet is
kap: „Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el" (Lk 16,8).
Könnyen félreérthető ez a dicséret, ezért érdemes megfontolnunk, hogy
miért járt. Nyilvánvalóan Jézus nem a csalást, mint erkölcsileg
kifogásolható cselekedetet dicséri meg. Nem akar arra bátorítani senkit,
hogy gazdasági bűncselekményekkel biztosítsuk jövőnket, ha nehéz helyzetbe
kerülünk. Nem arról van itt szó, hogy lopjunk el mindent a
munkahelyünkről, mert egyszer úgyis felmondanak nekünk. A beszéd
folytatásából kiderül, hogy a dicséret a leleményességnek szól. Az intéző
nem esik kétségbe, hanem gyors döntést hoz és azonnal cselekszik. A nehéz
helyzetből gyorsan megtalálja a kiutat. A dicséretet helyzetfelismeréséért
és késlekedés nélküli cselekvéséért kapja.
A példabeszéd folytatásaként Jézus mondásai következnek, amelyek az
evilági anyagi javak helyes használatára hívják fel a figyelmet, illetve
az üdvösséget nevezik meg az ember legfőbb életcéljának, amelyet Isten
hűséges szolgálatával nyerhetünk el. Ezek fényében a jézusi példabeszéd
tanulsága így fogalmazható meg: Ismerjük fel, hogy mit kell tennünk
üdvösségünk érdekében és ne késlekedjünk!
A hűtlen intéző történetét kiegészítő mondások a szolgálat fogalmának
helyes értelmezéséről és a szolgálat gyakorlásáról is tanítást adnak. A
Biblia ismeri és elítéli a rabszolgaságot, mint az embert lealacsonyító,
megalázó munkavégzést, amire senki sem kényszerítheti embertársát. A másik
ember ilyen módon való kihasználása elítélendő. A Szentírás emellett
ismeri a szolgálatnak egy felemelő, embert nemesítő, méltóságában megtartó
lehetőségét is, mégpedig az istenszolgálatot. Szabadon, szeretetből
végzett szolgálat ez, amely mintegy a köszönet és a hála kifejezése az
ember részéről mindazért, amit Istentől kapunk. Istenért végzett
szolgálatunkban nem lehet más a példaképünk, mint maga Jézus, aki
üdvösségünk szolgája volt. Önmagára vonatkozóan mondta: „Az Emberfia nem
azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja
váltságul sokakért" (Mk 10,45).
Idén, a Hit évében fontos kiemelnünk, hogy az evangélium hirdetése, a
gyermekek és a fiatalok hitre nevelése, valamint a nem hívők elvezetése a
hit útjára Istennek végzett szolgálat, illetve az Egyház küldetésében,
evangelizációs szolgálatában való részvétel. Legyünk bátrak ebben a
szolgálatban! Hallgassunk a Szentlélek ösztönzésére, aki megerősít
bennünket hitünkben és az örömhír terjesztésében!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s
adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem
abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és
hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom
elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts
engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem
embertársaim önzetlen szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130922.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése