Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: „Aki utánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert
aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig
elveszíti életét érettem, megmenti azt."
Lk 9,18-24
Elmélkedés:
Minden válasz hitvallás
A lelkiségi írásairól híres bencés szerzetes, Anselm Grün írja egyik
könyvében: „A kérdést, hogy valójában ki Isten, a teológus nem tudja
egyetlen mondattal megválaszolni. Isten a világ teremtője, de ő a Lélek
is, aki a világot áthatja. Ő a szeretet, amely körülvesz bennünket, és
amely bennünk van. Ő a leírhatatlan titok, amely mindannyiunkban ott
rejlik". Ezt a leírhatatlan, kimondhatatlan titkot akarjuk mégis
megfogalmazni, amikor személyes választ akarunk adni arra a kérdésre, hogy
ki az Isten.
Jézus érdekes kérdéssel fordul tanítványai felé a mai vasárnap
evangéliumában. Arról tudakozódik, hogy kinek tartják őt az emberek, mit
gondolnak róla (vö. Lk 9,18). Miért tesz fel ilyen kérdést? Miért kíváncsi
az emberek véleményére? E kérdés könnyen megválaszolható, ha megnézzük az
előzményeket. A jelenetet a csodálatos kenyérszaporítás eseménye előzi
meg. A nagyszámú nép táplálékkal való ellátása önmagában is rendkívüli
eset, mégpedig olyan csoda, amely Jézus messiási mivoltára utal. Abban a
korban ugyanis elevenen élt az a hagyomány, amely szerint a messiási idők
egyik nagy jele lesz, hogy Isten küldötte, a Megváltó megismétli majd a
manna csodát, amit az ószövetségi választott nép az Egyiptomból való
kivonulás után a pusztai tartózkodás idején átélt. Amint egykor Isten
manna-kenyeret adott népének a pusztában, ugyanúgy fog különleges kenyeret
adni a fellépő Messiás. Ennek fényében mondhatjuk, hogy Jézus talán arra
lehetett kíváncsi, hogy vajon a nép felismerte-e a kenyérszaporításban a
messiási idők jelét? Megértették-e, hogy ki adott nekik valójában
kenyeret? Felfogták-e a csoda jelentőségét? A válaszok azt tanúsítják,
hogy a nép körében meglehetősen zavaros a kép Jézus személyét illetően.
Jézus újabb kérdése arra irányul, hogy mit gondolnak róla tanítványai.
Tőlük joggal vár többet, mint a néptől, hiszen nap mint nap vele vannak.
Nem is az a lényeg, hogy hallják tanítását és látják csodáit, mert ez a
megismerésnek csupán egy korlátozott szintje, hanem az, hogy vele vannak.
A közvetlen kapcsolat, a közös élet, Jézus részéről életének megosztása, a
tanítványok részéről pedig Mesterük életmódja elsajátításának vágya egy
magasabb szintre emeli ugyanis a megismerést. Nekik már illik, illene
többet tudniuk Jézusról. Péter válasza, amit saját maga és a többiek
nevében tett hitvallásnak tekinthetünk, nem okozhatott Jézusnak csalódást.
Péter „Isten Fölkentjének" nevezi Jézust (vö. Lk 9,20). E megfogalmazás,
hitvallás azt tükrözi, hogy Péternek és a többieknek már tudomása van
Jézus és az Atya közötti kapcsolatról, továbbá arról, hogy Jézus a
Fölkent, a Messiás, azaz a kenyérszaporításból ők már ezt is megérthették,
illetve erre a következtetésre jutottak.
Az evangéliumi történetről való elmélkedésünkben kár volna ezen a ponton
megállni. Jézus kérdésére, amely ma közvetlenül nekünk szól, személyes
választ kellene adnunk, hitvallásunkat kellene megfogalmaznunk és
kifejeznünk. Kinek tartom Jézust? Mit gondolok róla? Mit hiszek róla? Ki
nekem Jézus? E könyvben foglalt gondolatok és kérdések leírójaként senki
helyett nem válaszolhatok. E gondolatok legfeljebb az én hitemről
tanúskodnak, s remélem is, hogy tanúskodnak, s ezáltal megerősítik az
olvasókat hitükben, illetve hitvallásra késztetnek mindenkit. Mindenkit
bátorítok: Ne féljünk megfogalmazni véleményünket Jézusról! Fogalmazzuk
meg, hogy mit hiszünk róla! És fejezzük ki, hogy mit érzünk iránta! Ez
utóbbi nagyon fontos. Ha Jézust csak a Szentírásból, a róla szóló prófétai
jövendölések és evangéliumi történetek olvasása révén ismerjük meg, akkor
eljuthatunk egy szóbeli hitvallásra, de tovább aligha. Jézus viszont több,
mint öt betű bizonyos sorrendben. A megismerésnek egy magasabb szintjére
juthatok, ha elfogadom, hogy megossza velem életét, ha arra törekszem,
hogy hozzá hasonlóan éljek, és ha élek a lehetőséggel, hogy a szentáldozás
révén egyesüljön életünk. Isten megismerésének, a szeretet megismerésének
az a szintje ez, amely szeretetem kifejezésére ösztönöz. És bizony ez is
hitvallás.
Igyekezzen mindenki a szavakon túl életével is válaszolni Jézus kérdésére!
Én is erre törekszem.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és
vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk
és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk,
mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a
keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a
szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád
hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy
türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó
boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130623.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése