Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Tekints rám irgalmas tekintettel!
A mai vasárnap evangéliumi részlete szerint Jézus két tragikus esetre
emlékezteti hallgatóságát. Mindkettő a közelmúltban történhetett, s az
embereknek minden bizonnyal tudomásuk volt róluk. Az egyik tragikus
esemény az volt, hogy a római helytartó, Pilátus, a jeruzsálemi templomban
áldozatbemutatás közben Galileából érkező zarándokokat mészároltatott le.
A másik esemény szintén megdöbbentő volt: Siloámban egy ledőlt torony
tizennyolc ember halálát okozta. E két tragikus esemény hírét Jézus arra
használja fel, hogy az embereket bűnbánatra indítsa. Senki ne gondolja,
hogy az áldozatok bűnösebbek voltak!
Ha Jézus ma, azaz 2010. márciusában mondaná el ezt a figyelmeztető
beszédét, bizonyára ez a következőképpen hangzana: "Azt gondoljátok, hogy
az a több mint 110 ezer haiti lakos, aki január közepén egy földrengés
következében meghalt, bűnösebb volt mint többi Haitiben élő ember? Mondom
nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy chilei földrengés 802 áldozata
azért járt így, mert bűnösebb volt, mint ti? Mondom nektek: nem! De ha nem
tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az az ötven ember, aki az elmúlt héten Nyugat-Európában
a pusztító szélvihar miatt életét vesztette, bűnösebb volt, mint ti?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan.
Az evangéliumot és Jézus szavait azzal a szándékkal próbáltam
aktualizálni, hogy megértsük: a bűnbánatra szóló felhívás napjainkban is
időszerű, nekünk is szól. Miközben mások bűneit sokszor kárörvendően vagy
elítélően emlegetjük, bűnösségünk felfedezése fájdalmas tapasztalat
számunkra és nehezünkre esik a szembenézés személyes bűneinkkel. Első
reakcióként azonnal menekülnénk a kínos helyzetből, mintha nem tettünk
volna semmi rosszat, semmi bűnt, s próbálunk kibújni a felelősségvállalás
alól. De lelkünk mélyén mégis bánt minket, hogy bűnt követtünk el,
legalábbis akkor, ha helyesen működik lelkiismeretünk, s figyelmeztet
minket. Sokan hangoztatják manapság: "nincs bűnöm, nem vagyok semmiben
bűnös, nem érzem magam bűnösnek". Valóban, a bűnösség tagadása után hosszú
időbe telik, amire az ember hajlandó elismerni legalább önmagának, s azt
követően Istennek, hogy bűnös.
Ebben a folyamatban súlyos lelki teherként nehezedik az emberre, hogy
bűneiért vállalnia kell a következményeket, s valamilyen igazságos
büntetésre számíthat. Bűntudatra ébredve jogosan tart az isteni ítélettől.
Ha csak a bűntudatról, a lelkiismeretvizsgálatról, a bűnök megvallásáról
lenne szó, valóban csak a félelem és a rettegés maradna számunkra.
Mindezek egyoldalú hangsúlyozása azonban azt a veszélyt rejti magában,
hogy túlzottan bűneinkbe temetkezünk és megfeledkezünk Isten irgalmáról.
Pedig a kétségbeeséstől éppen az irgalmasság, a megbocsátás menthet meg
bennünket. Az áruló Júdás szörnyű tette után bűntudatra ébredt, de nem
látta meg az irgalom útját, mint egyetlen kivezető utat. Péter apostol
tagadása is súlyos bűnnek számít, de ő bűnösségének felismerésekor
észrevette Jézus irgalmas tekintetét. A főpap házának udvarában háromszor
is azt állította, hogy nem ismeri azt az embert, akit éppen kihallgattak,
de ekkor Jézus "hátrafordult és rátekintett Péterre" (Lk 22,61). E
tekintetből azonban nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik.
A bűnbánatra való felszólítás az evangélium középpontja, s éppen ezért az
evangéliumról szóló igehirdetésnek is a központi témája. Szent Márk
írásának kezdetén olvashatjuk: "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az
evangéliumban!" (Mk 1,15). Nyilvános működésének idején többször elhangzik
Jézustól a bűnbánatra hívás, s mennybemenetelekor utolsó tanítása is erről
szól: a meghalt és feltámadt Krisztus "nevében megtérést kell hirdetni a
bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek" (Lk 26,47). S
ahogyan Jézus a bűnbánatra való felhívással együtt az irgalmas Atyáról is
tanított, illetve tanúságot tett, ugyanígy az igehirdetésnek is a bűnbánat
mellett Isten megbocsátó szeretetéről kell szólnia, mert csak így válhat
igazi örömhírré az emberek, a bűnösök számára. Ha ezt megértjük, akkor a
szentgyónás nem egy kötelezően elvégzendő cselekedet lesz számunkra, hanem
rátalálás az irgalmas Atyára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy ne akarjak mások felett
ítélkezni, hanem igazságosan ítéljem meg cselekedeteimet. Ébredjen bennem
bűntudat és bűnbánat! Ugyanakkor sose feledkezzek meg arról, hogy irgalmas
Istenként mindig kész vagy megbocsátani nekem. Azzal a bizalommal sietek
feléd, hogy nálad nem csak igazságos ítéletre számíthatok, hanem rátalálok
irgalmas szeretetedre is. Hiszem, hogy bármily nagyok is bűneim, nagyobb a
te irgalmad és kegyelmed. Tekints rám, Uram, irgalmas tekinteteddel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése