2010. február 14., vasárnap

[Evangelium] 2010-02-14

2010. február 14. - Évközi 6. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen
megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette
körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni
tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
"Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és
megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az
Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert
nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a
prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a
hamis prófétákkal."
Lk 6,17. 20-26

Elmélkedés:

Veled mindenkinél boldogabb vagyok
Még a tanév elején történt, hogy egy hétfői napon a gyerekek az iskolában
elkezdtek tízóraizni. Az egyik kisfiú lelkesen és persze nagyon éhesen
vette elő táskájából az otthon elkészített szendvicset, s amikor
kicsomagolta, mindjárt meg is nézte, hogy mi lapul a félbevágott
zsemlében. Nagy lelkesedése rögtön alábbhagyott, és az egész termet
betöltően, hangosan panaszkodni kezdett: "Mogyorókrém, pedig nem is
szeretem!" A többiek persze csodálkoztak a siránkozáson, mert a legtöbb
gyerek édesszájú és szereti az ilyen finomságokat. Végül aztán a kisfiú
megette a szendvicset. A következő napon ismét várták a gyerekek a
nagyszünetet, hogy végre ehessenek. Ugyanaz a fiú ekkor is elővette a
szendvicset, majd mindenki által hallhatóan felkiáltott: "Már megint
mogyorókrém! Mindig csak mogyorókrém!" A nagy jajgatás után aztán kissé
unottan megette. A jelenet persze másnap is megismétlődött, és így ment
egész héten. Osztálytársai közül senki sem értette, hogy mi a baj a finom
mogyorókrémmel, s többen szinte irigykedve nézték. Pénteken aztán a
szokásos panaszkodáskor az osztály legokosabb kislánya, akit - szinte
mondanom sem kell, mert mindenki ki tudja találni - Eszternek hívtak,
odament hozzá. Bár még csak harmadik osztályos volt, de Eszternek mindig
voltak jó ötletei, hasznos tanácsai társai számára. Szóval, Eszter odament
a fiúhoz és megkérdezte: "Ha nem szereted a mogyorókrémet, akkor miért nem
mondod meg anyukádnak, hogy mást készítsen neked tízóraira?" A fiú ezt
válaszolta: "Hiába mondanám, mert én készítem magamnak a szendvicset."

A történetet annak szemléltetésére mondtam el, hogy sokan magukban
méltatlankodnak valós vagy valótlan boldogtalanságukért, pedig könnyen
tudnának változtatni a dolgon, mert boldogtalanságukat nem más személy
okozza, hanem saját maguk tehetnek róla. De hol találjuk meg
boldogságunkat? Mitől lesz valóban boldog az életünk? Mit kell tennünk
annak érdekében, hogy boldogok legyünk? A mai evangéliumban Jézus a
boldogság útját mutatja meg, s valóban szükségünk is van arra, hogy maga
Isten mutassa meg nekünk az élet boldogságának természetét, mert az ember
Isten nélkül hiába keresné, sosem találná azt meg. De mielőtt Jézus
kijelentéseit szemügyre vennénk, egy másik példát is szeretnék mondani.

Jean Liedloff amerikai pszichológus és írónő több mint két évet töltött
Dél-Amerikában, a venezuelai dzsungelben egy indián törzs tagjai között,
akik gyakorlatilag ma is kőkorszaki körülmények között élnek.
Tapasztalatait később Az elveszett boldogság nyomában című könyvében írta
meg. Az indiánok között élve hamar felfigyelt arra, hogy mennyire boldog
és kiegyensúlyozott az életük, s ennek okát kezdte el keresni, s a
boldogság kulcsát az indiánok csecsemőkkel és gyerekekkel való
bánásmódjában találta meg. A gyermekeket mindenhová magukkal viszik, a
gyerek mindenhol ott van, ahol az élet zajlik, a gyerekek állandó fizikai
és lelki kapcsolatban vannak szüleikkel, elsősorban az édesanyjukkal. A
pszichológusnő szerint a gyereknek éppen erre van szüksége: az állandó
törődésre, a gondoskodásra, a szeretetre, s mivel mindezt születésének
pillanatától megkapja, ezért boldog az élete. A modern világban azonban a
gyermeknek az anyával való folyamatos, közvetlen kapcsolattartás igénye
nem teljesül, mert rácsos ágyba teszik, babakocsival utaztatják, s ha
kicsivel nagyobb lesz, külön szobát is kap. A távolságtartásnak ezek az
eszközei és módszerei az emberekben olyan hiányt ébresztenek, amely
boldogtalanságukat okozza. Nem tisztem értékelni az írónő elméletét, de
annyi biztos, hogy megállapításaiban sok igazság rejlik. Egyetlen
kijelentését szeretném még idézni, ami az indiánok között szerzett egyik
legfontosabb tapasztalata: a boldogság nem egy elérendő cél, hanem egy
természetes állapot.

Jézus boldogság-mondásait Máté és Lukács evangéliumában találjuk meg, az
imént az utóbbit olvastuk fel. A két felsorolás között bizonyos
különbségek vannak. Máténál nyolc, illetve kilenc boldogságot találunk,
Lukács csak négyet említ, s ezekhez négy "jaj-mondás" kapcsolódik. Máté
ezt a formát használja: "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a
mennyek országa". Lukács írásában ennél személyesebbek a mondások:
"Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa". Máténál
inkább erkölcsi jellegűek a boldogságok, míg Lukács evangéliumában egy-egy
konkrét emberi élethelyzetet, életállapotot jelölnek meg, mint a
szegénység, az éhezés, a sírás és az üldöztetés.

Jézus szavai szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor
szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Ő nem azt mondja, hogy tegyük
meg ezt vagy azt és akkor boldogok leszünk. Ő itt nem azt parancsolja,
hogy legyünk nincstelen szegények és akkor boldogok leszünk. Nem azt
mondja, hogy boldogságunk érdekében ne együnk semmit és éhezzünk. Jézus
nem azt kéri, hogy álljunk neki sírni szomorúságunkban és akkor majd
boldogok leszünk. Nem azt javasolja, hogy menjünk el egy olyan országba,
ahol hitünkért üldözni fognak minket, s ettől majd boldog lesz az életünk.
Jézus egészen másról beszél, arról, hogy még a legnehezebb
élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha
szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten Országa a miénk. Ha
nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk is,
Istenben megtalálhatjuk örömünket. S végül: az üldözések és a
bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök
boldogságtól.

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? - kérdeztük
elmélkedésünk elején. Az elhangzottak alapján talán már látjuk, hogy a
kérdés kissé sántít. A boldogság nem valamilyen tevékenységgel elérendő
cél, s még inkább nem valamilyen tárgyi dolognak, kincsnek a birtoklásával
megszerezhető cél. Hiába is szaladunk a boldogság után! A boldogság az
Istennel való élet, az Istenben való élet állapota.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is
felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a
nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább
abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted,
s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum