2007. június 24., vasárnap

[Evangelium] 2007-06-24

2007. június 24. - Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a
pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Nincs helye a bűnnek az életemben
Egy Keresztelő János születésének ünnepéhez kötődő régi, német közmondás
szerint "Szent János napján nincs hatalma az ördögnek". Nem tudom, honnan
származik pontosan a mondás, de bizonyára gyakran lehetett az ünnepi
szentmiséken elhangzó prédikációk fő témája a bűnbánat, mint János
beszédének tárgya, s ennek köszönhetően sokan gyónhattak ilyenkor. Ahol
ugyanis bűnbánat van és az emberek fontosnak tartják a szentgyónás
elvégzését, amely során Isten eltörli bűneiket, ott valóban nincs hatalma
az ördögnek.

Ha Keresztelő Szent János személyéről beszélünk, akkor csodákkal kísért
születését és vértanúságát kell először is kiemelnünk, amelyek
jelentőségét az is mutatja, hogy mindkettőt megünnepeljük az esztendő
folyamán, bár - néhány kivételtől eltekintve - más szenteknek csak a
haláluk, azaz mennyei születésük napján van ünnepük. János földi
születésére ma, június 24-én emlékezünk, vértanúságának napja pedig
augusztus 29-én van.

János születését különleges, csodás jelek kísérik. Evangéliumának elején -
Jézus születésével mintegy párhuzamba állítva - Szent Lukács részletesen
beszámol János születésének hírüladásáról és világra jöttéről. Szülei,
Zakariás és Erzsébet már idősek voltak, ezért emberileg nem gondolhattak
arra, hogy gyermekük fog születni. Amikor az Isten által küldött angyal
megjelenik Zakariásnak templomi szolgálata közben, és hírül hozza neki,
hogy a Mindenható gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az isteni
üzenetnek, ezért megnémul. Hangját csak a gyerek születésekor nyeri újra
vissza, és hangos szóval magasztalja Istent, ahogyan erről az imént
felolvasott evangéliumban hallottunk. Keresztelő János halála is jól
ismert számunkra: János figyelmezteti Heródes királyt, hogy bűnt követ el
azáltal, hogy feleségül vette sógornőjét, Heródiást. Emiatt Heródiás egy
ünnepi lakoma alkalmával lefejezteti Jánost.

János születésének és halálának eseménye mellett azonban mindenképpen
érdemes szót említenünk az ő nyilvános működéséről is. Az evangéliumok
beszámolói szerint egy ideig a pusztában élt, majd amikor 30 éves korában
a nyilvánosság elé lépett, "bűnbánatot és keresztséget hirdetett" (Lk
3,3). Személyével kapcsolatban tehát nem hallgathatunk a bűnbánatról és a
keresztségről, amely az Egyház igehirdetésében a róla szóló prédikációknak
két jellegzetes eleme. A hagyománynak ezt a sorát Szent Pál apostol kezdi
meg, aki az Apostolok Cselekedetei szerint így beszélt Antióchiában: Jézus
"érkezése előtt János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét
hirdette" (ApCsel 13,24).

A bűnbánat és a keresztelés a Megváltó érkezésének előkészítése volt
Keresztelő János részéről, s amikor az Egyház napjainkban ugyanezt
hirdeti, akkor ezt Krisztus második eljövetelét várva teszi. Jézussal való
találkozásunk feltétele az, hogy szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt
fejezzük ki, hogy életünkben nincs helye a kísértéseknek és a bűnnek,
hanem visszakerülünk az isteni kegyelem állapotába. Jézus a bűnbocsánat
forrása számunkra, miként ezt a Keresztelő is hirdette, miután
megkeresztelte az Urat a Jordán folyóban, s Őrá mutatva mondta: "Nézzétek,
az Isten Báránya. Ő veszi el a világ bűneit" (Jn 1,29). Készítsük fel
szívünket igaz bűnbánattal a Jézussal való találkozásra!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hogy könnyült szívvel csodatetteidnek
hírét zengjék most hódoló szolgáid,
János, szent hírnök, szennyeit tisztítsd le
bűnös ajaknak.

Angyal jött égből, magasságos küldött,
s hírt adott rólad a nemes atyának:
életed útját, nevedet, jövődet
jóslata zengte.

Ő az ígéret szavait nem hitte:
néma lett szóra, elakadt beszéde;
ám születésed megnyitotta zárát
tétova szónak.

Még anyaméhben rejtőzködtél mélyen,
s érezted már ott: közelít Királyod,
így a két áldott anya titka tárult
érdemed által.

A Háromságot, kit egek dicsérnek,
bánkódó szívvel leborulva kérjük:
nézz kegyes szemmel, megbocsátó Jóság,
nézz híveidre! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum