[Napi e-vangelium] 2017-08-13

2017. augusztus 13. - Évközi 19. vasárnap

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus
mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a
tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az
embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben
beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult
feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy
kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította
őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki:
"Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő
azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen,
és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni
kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta
kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért
kételkedtél?" Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban
levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia
vagy!"
Mt 14,22-33
Elmélkedés:
Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?
Aki hajóval vízre száll, annak ismernie kell a víz természetét. Akár
görög halászok bölcs mondása is lehetne ez a kijelentés, pedig csak
Péter apostol kapcsán találtam ki. Péter naponta vízre szállt
hajójával, hogy halászattal keresse meg családja számára a megélhetést.
Jól ismerte a halászat mesterségét és jól ismerte a víz természetét is.
Tudta, hogy mikor érdemes halászni és mikor nem. Tisztában volt a víz
veszélyeivel, a viharok fenyegetésével és azzal is, hogy a nyílt vízen
hajója csak bizonyos mértékig nyújthat biztonságot. Tudta, hogy egy
fából készült könnyű bárka fennmarad a víz tetején, nem úgy, mint a
nehezebb tárgyak, amelyek elsüllyednek. Péter, a halász ismerte a víz
természetét. Sejtette, hogy Mestere, Jézus nem emberi képességeinek
köszönhetően tud a víz tetején járni. Péter tudta, hogy ő nem tudna a
víz tetején járni, mert erre egyetlen ember sem képes. Tisztában volt
vele, hogy ha kiszáll hajójából, rögtön elsüllyedne a hullámok között.
Mindennek ellenére bátorság és bizalom volt benne. Bátorság, hogy
Jézustól azt kérje, hogy ő is tudjon a víz tetején járni és bizalom,
hogy Jézusnak van hatalma tejesíteni szokatlan kérését.
A történetet olvasva elcsodálkozunk Péter apostol erős hitén, majd
pedig kicsinyhitűségén. Erős hitének köszönhetően képes arra, hogy
legalább néhány lépést tegyen Jézus felé a víz tetején, de aztán mégis
meggyengül a hite és emiatt süllyedni kezd. A hittel kapcsolatban
eszünkbe jut Jézus egyik legérdekesebb kérdése: "Csak az a kérdés, hogy
amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8). Krisztus
emberekre építette közösségét, az Egyházat, köztük olyan emberekre,
mint Péter, és ráadásul éppen őrá és utódaira bízta az Egyház
vezetését. Továbbá állíthatjuk, hogy a mi Urunk az emberek hitbeli
meggyőződésére alapozva hozta létre Egyházát, de ez a meggyőződés
bizony ingatag, hullámzó, egyszer erősebb, máskor gyengébb, miként ezt
jól mutatja Péter példája. Jézus is bízott a változásban és a
fejlődésben. Tudta, hogy lesznek hullámvölgyek, amikor az ember szinte
vesztébe süllyed, de azt is tudta, hogy az isteni kegyelem képes
megmenteni és képes hitében megerősíteni az embert, mert Isten kegyelme
végtelen. A fejlődést, azaz Isten országa folytonos növekedését és az
Egyház tagjainak hitbeli erősödését hasonlította Jézus kicsiny
mustármaghoz, amely hatalmas fává növekszik. Jézus nem adott
tanítványai számára írott szabályokat. Az ószövetségi törvényt Isten
parancsára Mózes kőtáblákra véste, s ezeknek a parancsoknak a
megtartása jelentette az emberek számára az Isten iránti hűséget és
szeretetet. Jézusnak eszébe sem jutott hasonló módon törvényt adni,
mert nem akarta, hogy a világból való távozása után követői számára
írott szabályok legyenek a mérvadóak. A mi Urunk azt akarta, hogy az ő
személyét és a neki köszönhető megváltás titkát tekintsük magnak, amit
elvetünk az emberi szívekbe, hogy minden emberhez eljusson az üdvösség
tanítása. Az Egyház szervezetét, annak tekintélyét, jogrendjét és
törvényeit, valamint azt, hogy az Egyház küldetése az emberek
üdvösségre segítése, azok fogadják el, akik hisznek Jézus Krisztusban,
mert a hit mindezt megelőzi. Az Egyház jövője attól függ, hogy
tagjaiban mennyire erős a hit. Ez a hit olykor meginoghat, de Péter
apostol példája bátorítson minket abban, hogy Jézus képes minket
megmenteni, képes megerősíteni minket a hitben.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Vízen járásod csodájában nem látványos
mutatványt látunk, hanem annak igazolását, hogy te valóságos Isten
vagy. Felette állsz a természeti törvényeknek. Erősebb vagy a természet
erőinél. Ha csak ember volnál, akkor nem lennél képes ilyenre. Nem
volnál képes meggyógyítani pusztán szavaddal vagy érintéseddel a
betegeket, de megteszed, hogy cselekedeted által Isten irgalmassága
megmutatkozzék. Emberként nem volnál képes néhány falatnyi kenyérből
ezreket jóllakatni, de te isteni erőddel megteszed, hogy megmutasd
isteni jóságodat és gondoskodásodat. Emberként nem volnál képes a víz
tetején járni, de mégis jársz, hogy tanítványaid számára igazold
istenségedet. Uram, hisszük, hogy valóságos ember és valóságos Isten
vagy.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170813.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/