Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57
Elmélkedés:
Szent János evangélista részletesen beszámol írásában Lázár betegségének
és halálának híréről, Jézus kis késlekedéséről és indulásáról, megérkezvén
Betániába beszélgetéséről Mártával és Máriával, majd pedig Lázár
feltámasztásáról (vö. Jn 11,1-44). A mai evangélium ennek következményeit
mondja el. Úgy tűnik számunkra, hogy Lázár feltámasztása fordulópontot
jelent Jézus ellenfelei számára. Mivel az eset hatására sokan hittek
Jézusban, a vezetők elhatározták, hogy megölik. Tanítása és cselekedetei
miatt eddig is fokozódott a feszültség Jézus és a vallási vezetők között,
mostanra viszont „betelt náluk a pohár." Eddig is próbálták már őt
lehetetlenné tenni körülményes és vádaskodó kérdéseikkel, megvádolták már
az ördöggel való szövetkezéssel, nehezményezték, hogy nem tartja
tiszteletben és tanítványaival nem tartatja meg a mózesi törvényeket, most
viszont új szintre emelkedik a vele való szembefordulás, a „Jézus-ügy"
miatt összehívják a főtanácsot, amelynek tagjai döntést hoznak arról, hogy
meg kell halnia. A törvényesség látszatának fenntartása érdekében
rendeletet, elfogatóparancsot adnak ki ellene, hogy hivatalos tárgyalás
keretében mondhassák majd ki a halálos ítéletet.
Azt is gondolhatnánk, hogy ettől kezdve az eseményeket végig Jézus
ellenfelei irányítják. A hit szemével azonban az események mögött
megláthatjuk a mennyei Atya üdvözítő szándékát, a megváltó isteni
akaratot.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170408.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése