Napi Evangélium: 2025. május 11.

2025. május 17., szombat

[Napi e-vangelium] 2025. május 18. vasárnap

2025. május 18. – Húsvét 5. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."
Jn 13,31-33a.34-35

Elmélkedés

Induljatok a szeretet útján!
A mai evangéliumban a következőket mondja Jézus: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."
Már önmagában az is nagy teljesítmény, ha valaki valóban önzetlenül, azaz mindenféle szándék vagy remélt előny nélkül szereti a másikat, az azonban még nagyobb követelmény Jézus részéről, hogy olyan szeretettel forduljunk embertársaink felé, ahogyan ő szeret minket. Valójában Jézus szeretet-parancsának ez az igazi újdonsága. Ez a kérés, ez a parancs igazi kihívást jelent számunkra. Sokan persze nem szeretik a kihívásokat és visszarettennek. Úgy gondolják, hogy ez lehetetlen. Azt hiszik, hogy ez megvalósíthatatlan. Ember nem képes ilyen teljesítményre. Az ember nem képes olyan mértékű vagy minőségű szeretetre, mint az Isten. Ebben részben van igazság. De kér-e tőlünk Jézus olyat, amit nem tudunk megtenni? Mi értelme volna olyat kérnie tőlünk, amit valóban lehetetlen megtenni? Kér-e tőlünk Jézus olyat, amit ő maga nem tett meg? Ő a végsőkig elment a szeretet kifejezésében. Amikor vállalta a szenvedést, amely emberi testének okozott fájdalmat, és amikor vállalta a halált, amely emberi testéből szívta ki az életerőt, magát az életet, akkor a végsőkig elment, csakhogy az ember megismerje a szeretetet. Mi sokszor félünk odaadni, feláldozni életünket. Jézus nem félt ettől. A szeretet mindig önmagunk feláldozását, odaajándékozását jelenti, mégpedig visszavonhatatlanul.
A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Jézus ezt mondja: „Arról tudják majd meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." Krisztus felénk irányuló szeretetének megtapasztalása indíthat el bennünket a szeretet útján. A keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, a feltámadt Krisztussal való találkozás pedig megérteti velünk, hogy a feltámadásban a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s ez irántunk való szeretetének jele.
A Szentírás egyik legtöbbet idézett részlete a szeretet-himnusz, amely Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelében található, a 13. fejezetben. Szent Pál így vezeti fel mondanivalóját: „Egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek" (1Kor 12,31). Igen, a szeretet gyakorlása valóban egy út számunkra, ezért Jézus új parancsát bátorításként kell értelmeznünk: Induljatok a szeretet útján! Járjatok a szeretet útján! Közeledjetek Istenhez a szeretet útján! Induljatok embertársaitok, felebarátaitok felé a szeretet útján! Ha valaki úgy érzi, hogy elszakadt Istentől, akkor ez amiatt van, mert nem élt Isten szeretetében. Ha tehát újra találkozni szeretne Istennel, akkor el kell hagynia a bűn útját és rá kell lépnie a szeretet útjára. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy megromlott embertársaival a kapcsolata, szakadék választja el őt családjától vagy másoktól, akkor rá kell lépnie a szeretet útjára, mert ez vezet a másik emberhez. A szeretet nem egy kellemes érzés az ember szívében, hanem olyan út, amelyen szüntelenül haladnunk kell.
Nem lehetetlen teljesíteni azt, amit Jézus kér tőlünk! Induljunk el a tökéletes szeretet útján! Nehéz, de megvalósítható a szeretet. A szeretet megélése mindenki felé legyen tanúságtétel és jel arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hozzád fűződő engedelmes, fiúi kapcsolat és az Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség ápolása egyaránt fontos számunkra. Az igazi bölcsesség megmutatja számunkra az utat az Atyához és az örök életre, s ez az út annak felismerésével kezdődik, hogy egyszerű, szegény emberek vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk. Szentlelked indítson minket arra, hogy az életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők! Legyünk az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy megmaradjunk a te szeretetedben, és Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250518.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. május 16., péntek

[Napi e-vangelium] 2025. május 17. szombat

2025. május 17. – Szombat

Evangélium

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok." Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk." Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédéből olvasunk egy részletet, amelyben az Atyáról tanít. Szavai felkeltik az apostolok érdeklődését. Fülöp így fordul hozzá a többiek nevében is: „Mutasd meg nekünk az Atyát!" (Jn 14,8). Válaszában Jézus a mennyei Atyával való kapcsolatáról és egységéről kezd beszélni. Az Atya ugyanis Fia, Jézus Krisztus személyében nyilatkoztatja ki magát az embereknek. Ha őt keressük, Krisztushoz kell fordulnunk. Ha látni szeretnénk az Atyát, nézzünk Jézusra, ha hallani akarjuk szavát, hallgassuk Fiát, akit hozzánk küldött. Az Atya azért küldte el Fiát a világba, hogy általa ismerjük meg őt.
Jézus azért lehet út számunkra, mert ő az Atya kinyilatkoztatása. Mivel Jézus személyén keresztül az Atya egészen közel jött hozzánk, ezért minél jobban közeledünk hozzá, annál közelebb kerülünk az Atyához. Ha engedelmeskedünk neki, akkor egyúttal a mi mennyei Atyánk engedelmes gyermekei is vagyunk. Ha hitünk és cselekedeteink által egységben vagyunk Jézussal, akkor az Atyával is közösségbe kerülünk.
Ha megtapasztalom a megbocsátást, az irgalomban gazdag Istenhez kerülök közelebb. Ha hallgatok a lelkiismeretem mélyén megszólaló hangra, valójában Istenre hallgatok. Ha az együttlét örömét élem át a testvéri közösségben, Isten jelenlétét érzem. Ha elvonulok a világi lármától, a csendben Isten fog megszólalni. Isten állandóan közel van hozzám. Észreveszem-e jelenlétét?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250517.mp3

2025. május 15., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2025. május 16. péntek

2025. május 16. – Péntek

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?" Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!" Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."
Jn 14,1-6

Elmélkedés

Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre, amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba vezető széles útját.
Nyilvános működésének esztendeiben Jézus szintén úton volt. Járta a falvakat és a városokat, és közben utat talált az emberek szívéhez is. Társakat gyűjtött maga mellé, akiket meghívott, hogy közös úton járjanak. Sokakat hívott, de nem mindenki indult el vele. Új utakat mutatott az embereknek: a megtérés útját, a gyógyulás útját, a próbatételek útját, az igazság útját. A sötétség és a bűn tévútjáról igyekezett letéríteni az embereket. Ő maga is végigment a szenvedés keresztútján, aztán pedig elindult a feltámadás útján. Fáradhatatlanul járta azt az utat, amelyet az Atya jelölt ki neki, s amelyen végig kellett mennie ahhoz, hogy nekünk megmutassa a mennybe vezető utat. Szavai szerint az örök életre vezető út keskeny s csak kevesen járnak rajta.
Elindulok-e az úton, amelyet Jézus mutat nekem?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250516.mp3

2025. május 14., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. május 15. csütörtök

2025. május 15. – Csütörtök

Evangélium

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Jn 13,16-20

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban és elmélkedésben arról volt szó, hogy Jézus azonosítja magát az Atyával, aki őt küldte. A küldő és a küldött között fennálló szoros kapcsolat gondolatát viszi tovább, terjeszti ki a mai evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a mi Urunk szájából. A két szövegrészlet tehát nem időrendben követi egymást, hanem gondolatilag, tartalmilag kapcsolódik egymáshoz.
A mai szövegben Jézus kijelenti: „aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be." Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaink felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.
Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250515.mp3

2025. május 13., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. május 14. szerda

2025. május 14. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50

Elmélkedés

Saját személyéről beszél Jézus a mai evangéliumban. Első kijelentésével azonosítja magát az Atyával, aki elküldte őt a világba. Aki hisz Jézusban, az tulajdonképpen az Atyában hisz. E szavak alapján jogosan mondjuk, hogy Jézus valóban a mennyei Atya képmása, őt jeleníti meg ebben a világban. Jézus által az Atya cselekszik, tehát tanításában az Atya szól hozzánk, csodái által az Atya jósága tapasztalható meg. Jézus mindenben az Atya akaratát teljesíti. Engedelmességének jutalma az lesz, hogy az Atya megdicsőíti őt a feltámadásban.
Második állításában Jézus világosságnak nevezi önmagát. A világosságban és a sötétségben élők azokat jelképezik ezek szerint, akik hisznek benne, illetve akik elutasítják őt. Örök rejtély marad számunkra, hogy az egykori kortársak, akik hallották tanítását és látták csodáit, miért reagáltak különféleképpen. Miért fogadták el és követték lelkesen őt egyesek, miközben mások szembefordultak vele. E megosztottság természetesen nem csak Jézus kortársainál jelentkezett, hanem végigkíséri az Egyház történetét. Mindenhol, ahol az Egyház igehirdetésének köszönhetően elhangzik Krisztus tanítása, megfigyelhető a megosztottság.
Jézus szava és személye egykor és minden korban döntés elé állítja a világot. Döntés elé állít engem is.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250514.mp3

2025. május 12., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. május 13. kedd

2025. május 13. – Kedd

Evangélium

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk."
Jn 10,22-30

Elmélkedés

A szamariai asszony, akitől Jákob kútjánál Jézus vizet kér, kettejük beszélgetése során megérti, hogy Jézus a Messiás, s ezt örömmel mondja el a város lakóinak. A vakon született ember, miután Jézus segítségével látni kezd, örömmel fejezi ki hitét, s ismeri fel gyógyítójában a Messiást. Egyeseket a tanítás, másokat pedig a csodák vezetnek el a Messiás felismerésére. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiknek mindez nem elég. Róluk olvasunk a mai evangéliumban.
A jó pásztor határozottsága és a rábízottakért érzett szeretet érződik Jézus szavaiból, amikor arról beszél, hogy egyetlen ember sem veszik el azok közül, akiket az Atya neki adott, s akik hisznek benne. Ezt az isteni szándékot nem hiúsíthatják meg azok a zsidók, akik szembeszállnak Jézussal, és nem hátráltathatják azok, akik nem hisznek benne vagy elutasítják Jézust, az Atya küldöttét. Jézus véghezviszi küldetését, összegyűjti mindazokat, akik hisznek benne s követik őt.
A tanítvány megőrzi az egységet Krisztussal és az általa alapított Egyházzal. Nem egy új, egy korábban nem létező Egyházat keresünk és nem egy új Egyházat építünk, hanem egy megújuló Egyháznak a tagjai vagyunk, s arra törekszünk, hogy e megújulásban tevékenyen részt vegyünk. Meg kell tanulnunk Jézustól, hogy az evangélium hirdetése által mi is visszavezessük az eltévedteket az Egyház közösségébe.
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni! Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250513.mp3

2025. május 11., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. május 12. hétfő

2025. május 12. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik." Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10

Elmélkedés

Gyerekkorunktól kezdve egyre többet tanulunk meg főként elméletben a kereszténységről. Megismertük Jézus életét és tanítását a hittanórákon. A prédikációkban sokat hallunk hitünk igazságairól és Krisztus követéséről, valamint vallásos tartalmú könyvek segítségével mélyítjük el ismereteinket hitünk titkairól. De mindannyiunk életében elérkezik a pillanat, amikor rájövünk, hogy nem csak a templomban tartózkodás ideje alatt kell hinnünk és imádkoznunk, hanem életünk minden percében az evangélium szerint kell élnünk. Az elméleti tanítás valósággá válik bennünk, amely minden élethelyzetben meghatározza cselekedeteinket.
A mai evangéliumi példázatban Jézus a benne hívőket bárányokhoz hasonlítja. A mi Jézussal való személyes kapcsolatunkra is érvényes ez a hasonlat, hiszen ő jó pásztorként vezet minket, az ő bárányait. Ne értsük félre szavait! Ő nem arról beszél, hogy „bárgyú birkák" vagyunk, akik ész nélkül követjük a nyáj többi tagját, hanem arról, hogy ő a mi vezetőnk. Ismer minket, és nevünkön szólít minket, gondoskodik rólunk, nem hagyja, hogy elvesszünk, törődik velünk, miként a pásztor a rábízott nyájjal. Érdemes engedelmesen követnünk Jézust, aki az örök életre vezet minket. Érdemes megőriznünk a közösséget vele. Nem csak ő ismer minket, hanem mi is jól ismerjük szavát, hangját, tanítását.
Van-e bennem hit, hogy őrá bízzam magamat, életemet, lelkemet?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250512.mp3

2025. május 17., szombat

2025. május 16., péntek

2025. május 15., csütörtök

2025. május 14., szerda

2025. május 13., kedd

2025. május 12., hétfő

2025. május 11., vasárnap

Blogarchívum