2014. január 4., szombat

[Evangelium] 2014-01-04

2014. január 4. – Szombat

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Az előző két nap folytatásaként Keresztelő János tanúságtételének
eredményéről számol be a mai evangéliumi részlet. János szavait hallva két
tanítványa azonnal Jézus nyomába szegődik. Jánosnak több tanítványa is
lehetett, de mégsem indult közülük mindenki, nem ismerték fel valamennyien
a Keresztelő szavainak jelentőségét. Keresztelő János tanúskodása
következményeként András és János (apostol), aki az evangélium szerzője,
Jézus követői lesznek, s majd az ő hívásukra mások is csatlakoznak
Jézushoz, András például a testvérét, Pétert viszi el Jézushoz. Keresztelő
János természetesen nem bosszankodik, hogy saját tanítványai mostantól új
Mestert követnek, hanem nagy alázattal ismeri el, hogy neki kisebbednie,
Jézusnak pedig növekednie kell. Az irigységnek a legkisebb jele sem
tapasztalható nála, inkább örül, hogy küldetését teljesíthette és
megmutathatta az embereknek a Megváltót.
Keresztény tanúságtételünk hatása valószínűleg nem fog mindjárt az első
pillanatban megmutatkozni, s lehet, hogy nem fogja mindenki elfogadni
tanúskodásunkat, de biztosak lehetünk abban, hogy az elvetett mag megtermi
gyümölcsét. Győzzük le magunkban a bátortalanság és a kishitűség
kísértését! Győzzük le aggodalmainkat és félelmeinket, amelyek azt
sugallják, hogy nem érdemes kiállni a hitetlen világ elé, mert úgysem
hallgatnak ránk! Ha rátaláltunk Megváltónkra, tegyünk róla tanúságot és
vezessük hozzá az embereket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek.
Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek
világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet
hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te
azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága,
íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140104.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 3., péntek

[Evangelium] 2014-01-03

2014. január 3. – Péntek

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő
az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium szerint Keresztelő János visszautasítja azokat az
elképzeléseket, melyek szerint ő a Messiás. De azt is tagadja, hogy
személyében Illés vagy valamely más próféta jött volna el.
Tanúságtételének második részében, amelyet ma olvasunk, már kifejezetten
Jézusról beszél. Beszédének három fontos eleme van. Először is azt
állítja, hogy Jézus az Isten báránya, aki azt a küldetést kapta az
Atyától, hogy az embereket megváltsa a bűntől és az emberiséget
kiengesztelje Istennel. A második fontos elem az, hogy Jézus a
Szentlélekkel keresztel majd, ami arra utal, hogy tanítványait egészen át
fogja alakítani az Istennel való élet. A Szentlélek majd mindenkit
megtisztít és arra ösztönöz, hogy életét egészen Istennek adja. Harmadszor
pedig János kijelenti, hogy Jézus az Isten Fia.
Keresztelő János tanúságtétele annak példája, hogy napjainkban hogyan kell
nekünk tanúságot tenni Krisztusról. Amikor róla beszélünk, akkor
ugyanezeket kell elmondanunk. Szólnunk kell a bűnös embereknek Jézusról,
aki elhozza a bocsánatot mindazok számára, akik megbánják bűneiket.
Szólnunk kell a Krisztusban való lelki újjászületés nagyszerű
lehetőségéről, amely új irányba állítja és Isten felé vezeti életünket. És
szólnunk kell arról is, hogy Jézus állandó jelenléte a világban azt
bizonyítja, hogy velünk az Isten. Az Atya azért küldi Fiát hozzánk, hogy
megmutassa nekünk a mennybe vezető utat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy a te szereteted, amely oly nyilvánvalóan
és egyértelműen mutatkozott meg értünk vállalt szenvedésedben, áthassa
mindannyiunk életét és minden ember számára felismerhető legyen.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140103.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 2., csütörtök

[Evangelium] 2014-01-02

2014. január 2. – Csütörtök

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Keresztelő János személyével az adventi időszak folyamán már többször
találkoztunk. A mai evangéliumban az ő Jézusról tett tanúságtételéről
olvasunk. Először azt kérdezik tőle, hogy ő-e a Messiás, majd Illésnek
gondolják s végül az eljövendő prófétának. Mindhárom kérdésre azt
válaszolja János, hogy „Nem vagyok." Önmagáról azt vallja, hogy ő az a
pusztában kiáltó hang, akinek feladata az Úr érkezésének előkészítése.
Amikor tehát János önmagáról és küldetéséről vall, akkor mindezt Jézushoz
viszonyítja. A kérdések arra utalnak, hogy a zsidók meglehetősen jól
ismerik János személyét, tudnak tanításáról és arról is, hogy miért
keresztel. Ezzel szemben semmit sem tudnak még Jézusról, aki már ott áll a
nép körében, de akinek a nyilvános fellépése csak János küldetésének
befejezése és vértanúsága után kezdődik el.
Amikor keresztény emberként önmagunkról szólunk, akkor ennek is olyan
tanúságtételnek kell lennie, amelynek alapja a Jézus Krisztussal való
kapcsolatunk. Életünk belőle forrásozik és őrá mutat. Krisztus a
viszonyítási pontunk, és ő az a sziklaszilárd alap, akire építjük
életünket. Úgy kapcsolódunk hozzá, mint szőlővesszők a szőlőtőhöz, belőle
élünk.
Az új évvel Isten lehetőséget ad nekem, hogy megújítsam kapcsolatomat
vele. Az év minden napján Isten az ő üzenetének, tanításának új magját
ülteti el szívemben. Gondoskodnom kell e mag növekedéséről.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140102.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 1., szerda

[Evangelium] 2014-01-01

2014. január 1. – Szerda, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

Mozaik-család
Mozaik-család. Amikor először találkoztam a kifejezéssel, nem értettem,
hogy mi lehet ez. Halottam már különféle család-modellekről, amelyek
többsége tulajdonképpen nem is család, de milyen is lehet a mozaik-család?
Aztán megtudtam, hogy arra a csoportra kell gondolni, ahol egy anyának
több gyermeke van, de más-más apától. 3-4 gyermek vagy akár több is,
ugyanennyi apa és majdnem egy tucatnyi nagyszülő. A családi
fényképalbumban aztán lehet rakosgatni a képeket, mint apró mozaikokat.
Bonyolultabb esetben tovább tarthat e kirakósdi, a családfa összeállítása,
mint egy 1000 darabos puzzle-kép összeillesztése. Mozaik-család. Ki
vágyakozik ilyenre? Ki akar mozaik-családban élni? A gyerekek aligha, mert
nehezen tudom elképzelni, hogy ez jó volna számukra. A családalapítás
előtt álló fiatalok aligha így képzelik el a boldog családi életet,
családjuk jövőjét. Mozaik-család. Talán a sors alakítja úgy egyesek
életét, hogy mozaik-családok jönnek létre. Vagy talán az elköteleződés
hiánya. A hűség hiánya. A felelősség hiánya. A szeretet hiánya. Isten
hiánya a családban. Isten hiánya a családtagok életében.
Karácsony ünnepén figyelmünk elsősorban a születésre, az újszülöttre, a
kis Jézusra irányult. Ma, nyolc nappal később pedig az édesanyára, aki
világra hozta őt. Az ünnep elnevezése: Szűz Mária, Isten Anyja. Amíg a
keleti egyházban az „Istenszülő" kifejezést használják Máriára, addig a
nyugatiban az Isten Anyja szóhasználat terjedt el, de e kettő ugyanazt
jelenti. A Jézus édesanyjáról szóló katolikus hitigazságok közül az ő
istenanyaságát tekinthetjük a legnagyobb kegyelmi kiváltságnak,
életszentsége forrásának. A hitigazság magába foglalja annak elismerését,
hogy Jézusban az isteni és az emberi természet elválaszthatatlan egységet
alkot. A hittitok megfogalmazása és kimondása előzményeként az V. század
elején véleménykülönbség és vita alakult ki Alexandriai Szent Cirill és
Nesztoriosz, konstantinápolyi pátriárka között. Nesztoriosz azt állította,
hogy Máriát csak a Krisztusszülő cím illeti meg, mivel csak az ember
Jézust szülte a világra. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill Jézus
istenségének és emberségének egységére és elválaszthatatlanságára
hivatkozva azt állította, hogy Máriát joggal nevezzük Istenszülőnek. A
vitás kérdést az Efezusi zsinat püspökei 431-ben Cirill nézeteit elfogadva
döntötték el.
A mai ünnepen természetesen nem az egykori vitára akarunk figyelni, hanem
az anyaság titkáról szeretnénk elmélkedni Mária élete alapján. A
mindenható Isten őt arra a különleges feladatra választotta ki, hogy a
Megváltó, az Üdvözítő édesanyja legyen. Kiválasztottságának és anyai
feladatának elfogadása által Mária belép Isten világába és üdvösségünk
szolgálója lesz. Nem csupán a születendő gyermekét tekintette Isten
ajándékának, hanem azt is, hogy anya lehet. Nem csak a gyermeket fogadta
el Istentől, hanem az anyaságot is, amely magába foglalja a gyermekről
való szeretetteljes gondoskodást és nevelést. Szükséges itt megjegyeznünk,
hogy Isten akarata és szándéka nem kényszerként nehezedett Máriára, hanem
miután megismerte az angyali üzenet által a Mindenható tervét, a hit
engedelmességével fogadta el azt. Beleegyezése, engedelmessége, igenje
emelte őt az anyai méltóságra. Példája emlékeztessen minden nőt az anyai
hivatás szépségére, a gyermek elfogadására és az Istennek való engedelmes
meghajlásra!
Az ünnep evangéliuma arról számol be, hogy a betlehemi pásztorok
megtalálják az újszülött Jézust és elbeszélik, hogy mi mindent tudtak meg
róla az angyali üzenetből. „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és
gyakran elgondolkodott rajtuk" (Lk 2,19). Hónapokkal korábban, Jézus
születésének hírüladásakor Isten küldöttétől, Gábor angyaltól szintén
titokzatos dolgokat tudott meg (vö. Lk 1,26-38), illetve akkor is, amikor
látogatást tett Erzsébetnél (vö. Lk 1,39-56). Valamivel később, a
napkeleti bölcsek érkezése és hódolata ismét új dolgokat tár fel előtte,
miként a Gyermek templomi bemutatásakor Simeon jövendölése (vö. Lk
2,21-35). Azért idézem fel és sorolom fel ezeket a jeleneteket, hogy
észrevegyük: Isten nem közvetlenül szólt Máriához, hanem közvetítők által.
Ha közvetlenül szólt volna, az evangélisták bizonyára ezt is lejegyezték
volna. Isten angyalt és embereket bízott meg azzal, hogy üzenetét
eljuttassák a názáreti leányhoz, s így ismertesse meg vele fokozatosan az
anyaság titkát és sajátos hivatását. És ezekben az emberekben talán nem is
tudatosult, hogy általuk Isten szólt Máriához, ő viszont észrevette ezt.
Figyeljünk oda azokra a küldöttekre, akik számunkra Isten üzenetét
közvetítik! Isten az év minden napján üzen nekünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te Mária személyében nem csak Fiadnak, Jézusnak adtál
anyát, hanem nekünk is. Ő hittel elfogadta szavadat és mindenben
engedelmeskedett neked. Beleegyezett abba a küldetésbe, amit neki szántál
és elindult az általad kijelölt úton, hogy üdvösségünk szolgálóleánya
legyen. Segíts minket, hogy hittel és alázattal bízzuk életünket rád!
Segíts minket, hogy reménnyel tekintsünk a jövő felé! Segíts minket, hogy
a szeretet által újjászülessünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140101.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 31., kedd

[Evangelium] 2013-12-31

2013. december 31. – Kedd

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

A polgári esztendő utolsó napján a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg
szívünkben Isten felé mindazért, amit nekünk adott, illetve ehhez a
bocsánatkérés kapcsolódik mulasztásaink, hibáink miatt. Tőle kaptuk az
elmúlt esztendőt és annak minden napját, s ma előtte kell számadást
tartanunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnk felhasználásáért. Mire
használtuk ezt az évet? Közeledtünk-e Isten felé? Segítettük-e
embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Erősödött-e hitünk? Ismét elmúlt
365 nap. Benne volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá
kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e? Felhasználtam-e az elmúlt
esztendő napjait arra, hogy erősítsem Krisztussal való kapcsolatomat?
Törekedtem-e minden nap akaratának teljesítésére?
Amellett, hogy visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, előre is
tekintünk. Tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Mire fogom használni az
előttem álló év napjait, amelyeket új lehetőségként kapok Istentől?
Felelős vagyok azért, hogy üdvösségem érdekében Isten akaratának
megfelelően használjam fel életem napjait.
Ma Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az öröktől fogva létező
Ige (Fiúisten) megtestesüléséről. Az isteni örökkévalóság és az emberi
világ időhöz kötöttsége találkozik. Elgondolkozom: időben való létezésem
az örökkévaló Isten felé tart?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az
szeretete által.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 30., hétfő

[Evangelium] 2013-12-30

2013. december 30. – Hétfő

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

János apostollal kapcsolatban már előkerült a hit látásmódja, amelyet a
Jézussal töltött évek során sajátított el. Jézus templomi bemutatásakor az
idős Simeonnak nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól
tanult, hanem a Szentlélek indítására hallgatott. Hitt a Lélek
kinyilatkoztatásának, amely szerint meg fogja látni az Üdvözítőt. A
Szentlélek ösztönzésére ment a templomba és a hit által ismerte fel a
kisded Jézusban a Megváltót, akinek érkezésére várt. Vágya beteljesült,
mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten
Fiát?
A templomban való bemutatáskor Simeon mellett feltűnik az idős Anna
alakja, miként erről a mai evangéliumban olvashatunk. A csendes várakozás,
a templomban való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után
hirtelen megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A
kisded Jézust látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes
volt állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Kérő imáink alkalmával sok esetben gyors választ és intézkedést várunk
Istentől. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. De mintha Isten
szótárából hiányoznának a „rögtön, azonnal tüstént" szavak. És
tulajdonképpen hová sietünk? Érdemes volna megtanulnunk a türelmes
várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus! Így szólsz hozzánk: miért aggódtok? Aggodalmaskodással
semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap megajándékozol minket a hit
élő forrásaiból fakadó békességgel, amely nélkülözhetetlen számunkra, ha
Téged szeretnénk követni, és Benned újjászületni.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131230.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 29., vasárnap

[Evangelium] 2013-12-29

2013. december 29. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!" József fölkelt, fogta
a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor
meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt
odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment.
Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit
a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni".
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

Kinyitni egy ajtót
Albert Camus A félreértés című drámája egy tragikus esetről szól. A
történet szerint anya és lánya egy vendégfogadó tulajdonosai, akik gazdag
vendégeiket kifosztják és megölik. Amikor a család fiútagja több évtized
után meggazdagodva hazatér és nem fedi fel kilétét anyja és testvére
előtt, őt is megölik, mert idegennek nézik. Amikor rájönnek a valóságra,
Istent hibáztatják, aki szerintük (és az író szerint) érzéketlen és
szívtelen. A történet végkifejletében az író arról tesz negatív
„hitvallást," hogy nincs Isten, nincs megváltás, az emberi élet teljes
csőd, nincs kiút a reménytelenségben vergődő ember számára. Nem szeretnék
belemenni a dráma mélyebb elemzésébe vagy a szerző végső mondanivalójának
cáfolatába, és nem is ünneprontásnak szánom ezt a bevezető történetet,
csupán annak érzékeltetésére hozom fel példaként, hogy ha hiányzik
valakiből a szeretet, akkor még saját családtagját sem ismeri fel. Ha
valakinek a szívében a szeretet helyett a gyűlölet, a kapzsiság nyer
teret, akkor még a saját fiát vagy testvérét is képes megfosztani az
élettől.
A mai napon figyelmünk a Szent Családra, s annak tagjaira, a kisded
Jézusra, Máriára és Józsefre irányul. A népszámlálás miatt Betlehembe
érkezők egyetlen házban sem kaptak szállást. Nem fogadták be őket sehol.
Egy talpalatnyi hely sem jutott nekik. A betlehemiek elutasításáról rögtön
eszünkbe jut, amit a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliumában olvastunk:
„De övéi nem fogadták be" (Jn 1,11). A városban lakók viselkedése azzal
magyarázható, hogy bizonyára sokan érkeztek az összeírás miatt az ország
más részeiből, s megteltek a házak, a vendégek elszállásolására alkalmas
helyek. Mert ahol megtelik egy ház, ott nincs helye több embernek, s nincs
helye az Istennek sem. Csak az istálló volt üres, legalábbis nem lakott
ott senki ember, csak az állatok. És csak a jászol volt üres, helyet
kínálva a szalmaágyon egy kisdednek, annak, akit nem fogadtak be. Ez az
üres jászol lesz egy kis időre a Gyermek otthona, ez az üres istálló lesz
a Szent Család ideiglenes otthona. Vajon van-e az életemben egy jászolnyi
üres hely, ahová betérhet az Isten, s ahová befogadhatom őt? Vagy mindent
elfoglalnak evilági dolgaim? Talán mindenhol én vagyok a tulajdonos, az
úr, a főnök? Talán életem minden apró szegletében én uralkodok? Mekkora
területet engedek át Istennek az életemben? Vajon van-e még a lelkemben
egy parányi hely, amit megoszthatok vele? Vajon található-e legalább
egyetlen üres lap szívem vendégkönyvében, ahová Isten beírhatja igazságát,
beírhatja nevét? Akarok-e helyet biztosítani az Isten számára az
életemben?
Ezekben az években sokat beszélünk a társadalmi és gazdasági válságról. Az
emberek válságáról, a kapcsolatok válságáról, az értékek válságáról, az
erkölcsi válságról. A családok és családtagok is érzik ezt a válságot, s
aligha tudják függetleníteni magukat a világ részéről rájuk nehezedő
negatív hatásoktól. Maga a keresztény család, az Istennek helyet adó
család, az Istenre hagyatkozó család, az Isten szeretetében élő család a
válasz korunk válságára. Köszönettel tartozunk Istennek, hogy keresztény
családban születhettünk meg s családban élhetünk. A szülők köszönettel
tartoznak Istennek gyermekeikért. A gyermekek köszönettel tartoznak
Istennek szüleikért, akik életet adtak nekik és gondoskodnak róluk,
valamint köszönet jár részükről szüleiknek, hogy Isten iránti szeretetre
és hitre nevelik őket.
Befejezésül térjünk vissza egy gondolatra az evangéliumhoz, az emberi
rosszindulat és gyilkos szándék elől menekülni kényszerülő Szent
Családhoz, akik Egyiptomba indulnak. Egy, a jelenetet ábrázoló festményen
Szent József látható, amint vezeti a szamarat, amelynek hátán az ölében a
kisded Jézust tartó Mária ül. De ezen a képen nem a kietlen pusztában
vándorolnak, hanem egy város utcáján mennek, s a háttérben lévő házak
ablakai és ajtói mind be vannak csukva, egyetlen embert sem látni a Szent
Család tagjain kívül.
Talán jó volna kinyitnom életem ablakát, hogy észrevegyem őket. Talán jó
volna kinyitnom egy ajtót, hogy beléphessenek életembe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család az egyik
legdrágább érték, megbecsülendő kincs számunkra. Hisszük, hogy az
evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan
változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején és azok
ellenére is Isten szeretetében akarnak élni. Vezesd a családban élőket
igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére! Segítsd a
család szeretetét nélkülözőket emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk
megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához! Emlékeztesd a szülőket
felelősségükre gyermekeik iránt és a gyermekeket az engedelmességre
szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot!
Segítsd Egyházunkat, hogy szeretettel ajánlja fel a segítséget
mindazoknak, akik családi élete hajótörést szenvedett!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum