[Evangelium] 2010-03-06

2010. március 6. - Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
"Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A tékozló fiú jól ismert példázatáról szól a mai evangélium, amely
történet bemutatja a fiú elvágyódását otthonából és visszatérését az atyai
házba. Nem szabad elítélnünk a fiút, aki fejlődésének egy bizonyos
szintjén változást akar, és saját kezébe veszi sorsa irányítását. És ne
gondoljuk azt, hogy ez a gondolkodásmód távol áll tőlünk, mert bizony
bennünk is felszínre tör időnként. S ezt a vágyunkat Isten tiszteletben
tartja, hiszen ő adott mindannyiunknak szabad akaratot. De ahogy a fiú nem
tudott boldogulni atyja nélkül, ugyanígy mi sem találhatjuk meg
boldogságunkat Isten nélkül. Isten türelmesen vár ránk, várja, hogy
tékozló útjaink után visszainduljunk felé, várja, hogy visszataláljunk
hozzá, aki mindig szeretettel és irgalmasan fogad minket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-03-05

2010. március 5. - Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
"Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: "A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
"Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
"Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: "Nem olvastátok soha az írásokban: "A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés:

A szőlőmunkások gonoszsága nyilvánvaló, s nem csak szándékuk az, hanem
mindez cselekedetben is megnyilvánul. E gonosz emberi magatartás sérti
Isten jóságát, aki mégsem elsősorban a gonoszok megbüntetésére figyel,
hanem keresi az új lehetőséget. Új munkásokra akarja bízni tulajdonát, új
emberekre akar építeni, olyanokra, akik engedelmesek iránta. Isten azért
küldi el Fiát, Jézust a világba, hogy ő mutasson nekünk példát az
engedelmességre, a mennyei Atya akaratának tökéletes teljesítésére. A
böjti időben Isten új lehetőséget kínál fel nekünk a bűnbánat és a
megtérés által, meghív minket, hogy jó munkásai legyünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése.
Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók
legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-03-04

2010. március 4. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: "Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám -
kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Jézus nagyon személetes példázatot mond a szegényről és a gazdagról.
Könnyen magunk elé képzelhetjük a jelenetet, amint a gazdag bővelkedik
mindenféle evilági jóban, a szegény pedig teljes nélkülözésben él.
Kettejük között láthatatlan módon éles határ húzódik, s ez a határ nem
átjárható. A szegény Lázás számára nem látszik lehetőség arra, hogy
kiemelkedjen sanyarú sorsából, a gazdag pedig nyilvánvalóan nem akarna
szegénnyé válni, mert akkor nem élvezhetné tovább előnyeit. A túlvilágon
is éles határ húzódik kettejük között, amely szintén nem átjárható egyik
oldalról sem. De itt már a szegénynek van jobb sora, élvezheti Isten
jelenlété, míg az, aki a földön dúsgazdag volt, most egészen szegény,
nincstelen, mert nem övé az Istennel való közösség. Az evilági bővelkedés
könnyen akadálya lehet az üdvösségnek.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-03-03

2010. március 3. - Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

Jézus a rá váró szenvedésről és halálról beszél apostolainak, akik nem
értik ezeket a szavakat. Főként azt nem érthetik, hogy ha mesterük előre
látja, hogy milyen sors vár rá, akkor miért mennek mégis Jeruzsálembe,
miért nem próbálják elkerülni azt. Nem értik még, hogy a szenvedésnek és a
halálnak a vállalása Jézus részéről szolgálat, a mennyei Atyának tett
szolgálat, a mi megváltásunk érdekében vállalt szolgálat. Az apostolok
értetlenségét jelzi, hogy ezt követően versengés alakul ki köztük. Ez jó
alkalmat ad Jézusnak arra, hogy a szolgálatra, a szolgálat szellemére
nevelje őket. Krisztus szolgálatához hasonlóan a mi szolgálatunk is legyen
szabad!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szent tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre, s
drága véred bűneim bocsánatára! Legyen ez az Eucharisztia örömömre,
egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig
méltass általa, hogy - bár bűnös vagyok - dicsőséged jobbján állhassak
szeplőtelen Anyád és összes szentjeid imádsága által!
Alexandriai Szent Cirill
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-03-02

2010. március 2. - Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Jézus erős kritikáját az váltja ki a farizeusokról és írástudókról, hogy
tanításuk nem egyezett meg cselekedeteikkel. Másokat ugyan arra
buzdítottak, hogy pontosan tartsák meg a mózesi törvényeket, ők azonban e
parancsokat sokszor kijátszották és semmibe vették azok mélyebb szándékát.
Vallásosságuk tehát inkább külsődleges volt, miközben szívük szándékai
messze jártak Isten akaratától. Jézus szavaiból és cselekedeteiből
egyaránt Isten szeretete sugárzott és az Atyának való engedelmességből
fakadtak. Ugyanezt a lelkületet kéri követőitől is. Hamis
vallásosságunkkal Isten sosem tudnánk megtéveszteni, hiszen ő ismeri
lelkünk érzéseit, szándékainkat. Ne csak szavainkkal tegyünk tanúságot az
irgalmas Isten jelenlétéről, hanem cselekedeteink is legyenek követésre
méltóak!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Nehéz a keresztem...
Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
De amit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz.
Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy - mégis összerogytál,
Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
Viszem a keresztem - csak erőt adj hozzá,
Ha Neked úgy tetszik, - váljak áldozattá.
Minden bűnömet, bocsásd meg nekem,
Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-03-01

2010. március 1. - Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Jézus, aki csodálatos példabeszédekbe mutatta be nekünk az irgalmas Atyát,
a mai evangéliumi szakaszban arra szólítja fel tanítványait, hogy
gyakorolják az irgalmasságot, mert Isten is irgalommal fordul minden ember
felé. Napjainkban az egyház szintén az irgalmas Istent hirdeti, s ajánlja,
hogy az emberek legyenek megbocsátóak. Nagyböjtben Jézus szenvedésére és
halálára figyelünk. E megváltó tettben az irgalmas Atya akaratát és az
irgalmas Jézus cselekedetét figyelhetjük meg. Az isteni irgalom megérint
minket, akik rászorulunk az isteni segítségre, a megváltásra. Az
irgalmasság gyakorlása részünkről láthatóvá és jelenvalóvá teszi Istent a
mi emberi világunkban, közösségeinkben és kapcsolatainkban.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istennek Igéje, én Uram taníts meg arra,
hogy nagylelkű legyek:
hogy úgy szolgáljak, mint megérdemled,
adjak számolgatás nélkül,
harcoljak, nem törődve a sebekkel,
dolgozzak, nem keresve pihenést,
teljesen megfeledkezve magamról,
nem várva más jutalmat,
mint hogy tudom: akaratodat teljesítem.

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
A nagyböjti időben Jézusra szeretnénk figyelni, az ő személyén keresztül
szeretnénk önmagunkra figyelni, az ő halálán keresztül akarjuk életünket
megvizsgálni. Jézus arcának vonásait keressük önmagunk és embertársaink
arcán. Észrevesszük, hogy isteni arcának vonásait saját bűneink
homályosítják el rajtunk. De a Jézussal való szembenézés tisztító,
lélektisztító hatású. A Vele találkozás elől nem érdemes kitérnünk, mert
nagy lelki kincset hoz számunkra.
A lelki felkészüléshez a tavalyi évben sokaknak adott segítséget nagyböjti
darabunk Jézus életéről és Szent Veronikáról, amelyet az idén sikerült
újra kiadnunk. Remélem, hogy idén még többen fogják hallgatni a e megható
dalokat. Az E kendő rejti arcát című CD lemez 2009-es áron (2000 Ft/db +
300 Ft csomagolási és postaköltség) kapható idén is. Megrendelhető
plébániánk e-mail címén: zalalovo@gmail.com. Kérem a nevet, a darabszámot
és a pontos postacímet elküldeni. 2-3 napon belül meg szokott érkezni
mindenkinek.
Dalszövegek, kották, meghallgatható részletek:
http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/dalszovegek
Köszönöm, hogy ezzel is támogatjátok ifjúsági lelkipásztori munkámat!
Lelkiekben gyümölcsöző böjti készülődést kívánok!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-02-28

2010. február 28. - Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta
az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két
férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: "Mester, jó
nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben
felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt
hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Álomból ébredve
Jézus színeváltozásának eseményére minden esztendőben augusztus 6-án
emlékezünk, ugyanakkor nagyböjt 2. vasárnapján is az erről szóló
történetet olvassuk a szentmise evangéliumában, miként ezt az imént
hallottuk. Ma arról elmélkedjünk, hogy miért oly fontos ez az esemény,
illetve milyen sajátos üzenetet, mondanivalót hordoz most, nagyböjtben, a
húsvéti előkészület idején?

Azt, hogy mi is történt valójában a színeváltozáskor, a legtömörebben a
világosság rózsafüzérének egyik titka fogalmazza meg, amely szerint Jézus
a Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét. Miután Jézus valamivel
korábban tanítványainak a rá váró szenvedésről, halálról és feltámadásról
beszélt (vö.: Lk 9,22), fontosnak tartja, hogy megerősítse hitüket. A
három apostol - Péter, János és Jakab - kiválasztása már előrevetíti, hogy
rendkívüli esemény van készülőben. E három személy más alkalmakkor is
rendkívüli dolgoknak lehetnek szem- és fültanúi: az apostolok közül csak
ők vannak jelen Jairus tizenkét éves kislányának feltámasztásakor (vö.: Lk
8,51) és az utolsó vacsorát követően az Olajfák-hegyén is ők láthatják
közvetlen közelről az Úr gyötrődését (vö.: Mk 14,33). A hegynek szintén
nagy jelentősége van, hiszen a szentírásban a hegy sokszor az isteni
megjelenés helye, gondoljunk a Sínai-hegyre, amelyet sűrű felhő borít be,
amikor Isten megjelenik Mózesnek (vö.: Kiv 19,16), hogy közölje
parancsait.

Amikor hittanórán Jézus színeváltozásáról tanulunk, általában le szoktam
rajzoltatni a gyerekekkel a jelenetet és annak szereplőit. A gyerekek
mindig úgy gondolják, hogy fényes nappal történt mindez. Tizenöt éves papi
pályafutásom alatt csupán egyetlen alkalommal találkoztam azzal, hogy egy
kislány, ha jól emlékszem Eszternek hívták, éjszaka történt eseményként
rajzolta le a színeváltozást. Amíg mindenki más napot rajzolt a titokzatos
felhő fölé, az ő rajzán sötét égbolt és csillagok voltak. Amikor
megkérdeztem, hogy miért így készítette el rajzát, Eszter azzal indokolta,
hogy az apostolokat elnyomta az álom, tehát biztosan este lehetett.

E gyermeki elképzelésnek van alapja, s ezért, ha első pillanatban
furcsának tartjuk is, nem érdemes nevetnünk rajta. Miért ne történhetett
volna éjszaka a színeváltozás? Jézus ugyanis este vagy éjszaka szokott
imádkozni. Vízen járásának története is azzal kezdődik, hogy felmegy egy
hegyre imádkozni, majd pedig a vízen járva közelíti meg a nagy hullámok
között evező apostolokat, s mindez éjszaka történt (vö.: Mk 6,45-48). De a
tizenkét apostol kiválasztását megelőzően is Jézus "kiment a hegyre
imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte" (Lk 6,12). Az
éjszakai történést indokolja továbbá az Eszter által is említett tény: a
történet szerint Péter, János és Jakab apostolokat "elnyomta az álom" (Lk
9,32) és elaludtak. Régen is éjszaka volt illő aludni és nem fényes
nappal. És ott van továbbá a következő jelenetet bevezető mondat
időmeghatározása: "a következő napon, amikor lejöttek a hegyről" (Lk
9,37). Ha a következő napon jöttek csak le a hegyről, akkor ez logikusan
gondolkozva azt jelenti, hogy éjszaka voltak fenn. Jogosan állíthatjuk
tehát, hogy a színeváltozás nem nappal, hanem éjszaka történt.

Nem véletlenül emelem ki a jelenet talán egyesek számára jelentéktelennek
tűnő elemét, az éjszakai történést. Természetesen nem egy hittanos kislány
gyermeki elképzelését akarom védelmezni, hanem egy fontos igazságra
szeretnék rámutatni. Fontos üzenetet, nagy vigasztalást jelenthet ez
azoknak az embereknek, akik lelki mélyponton vannak vagy a lelki sötétség,
lelki szárazság óráit, napjait élik át: az Isten-élmény, az Istennel való
találkozás személyes élménye a lelkileg nehéz, a gondok miatt sötétnek
tűnő időkben és élethelyzetekben is lehetséges. Isten ilyenkor is
megmutatkozik számunkra, sőt, ragyogása talán még felejthetetlenebb. Isten
nem rejtőzik el előlünk, hanem megmutatja magát időnként, hogy
megerősítsen minket, s jelezze, hogy életünk keresztútja végén a
feltámadás öröme vár ránk.

Mai elmélkedésünk befejezéseként figyeljünk még oda egy gondolat erejéig
az apostolok ébredésére. Miután felébredtek, tudatosult bennük, hogy mi is
történt, milyen rendkívüli eseménynek lehettek részesei, milyen nagy
titokba - tudniillik Jézus istenségébe - nyerhettek bepillantást. És ez a
csodálatos élmény megmarad szívükben. Most még csak időlegesen láthatják
mesterük dicsőségét, mert a felhő felszáll, s le kell jönniük a hegyről. A
három apostol később majd láthatja a feltámadt Jézus dicsőségét, s annak
tanúi, hirdetői lesznek. A nagyböjt kezdetén a hamvazkodás az elmúlásra,
emberi életünk végességére emlékeztetett minket. De ez ne ébresszen
bennünk elkeseredést vagy reményvesztettséget! A mai vasárnap üzenete így
szól: földi életünk egyszer biztosan véget ér, s akkor, mintha álomból
ébrednénk, feltámadásunk után megláthatjuk, s örökké szemlélhetjük a
dicsőséges Istent.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül
életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed és halálod, máskor kezdem
megérteni, hogy megváltásomért vállaltad mindezt. Néha oly megerőltető
felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged.
Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem
arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor
szenvedéstől gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam
dicsőségtől ragyogó arcodat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium