Napi Evangélium: 2024. február 25.

2024. március 2., szombat

[Napi e-vangelium] 2024. március 03. vasárnap

2024. március 3. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?" Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25

Elmélkedés

Az új templom
A jeruzsálemi templom megtisztításának történetét olvasva könnyen az a vélemény alakulhat ki bennünk, hogy Jézus durván, haragosan és erőszakosan viselkedett ebben a helyzetben, nem tudott parancsolni indulatainak, és kegyetlenül elbánt mindazokkal, akik neki nem tetsző dolgot cselekedtek a templomban. Ez a felszínes és elhamarkodott vélemény azonban messze áll a valóságtól, ugyanakkor igencsak igazságtalan volna így vélekedni Jézusról, hiszen az evangéliumokban ennél az egyetlen esetnél találkozunk azzal, hogy így viselkedett. Mi indította Jézust e cselekedetére? Hogyan értékeljük viselkedését? Mi az üzenete ennek a feltehetően jelképes, prófétai tettnek?
Jézus határozott magatartása helyes, s ezt még a kiűzött kereskedők is elismerik azzal, hogy nem szállnak szembe vele. A jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az Isten háza. Isten mindenütt jelen van, de a templomok az ő jelenlétének különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve és nem kereskedésre. Ezt nem tartották tiszteletben azok, akik ott árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, akik ezt a tevékenységet számukra engedélyezték. A kereskedők kiűzésével Jézus egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom.
A templom megtisztításában a messiási idők különleges jelét kell látnunk, amellyel Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a templomot sajátjának tekinti. „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká" – mondja, hiszen ez a hely az imádság háza, az istentisztelet helyszíne, ahol nem tűrhető meg semmilyen olyan tevékenység, amely ehhez méltatlan. Kortársai bizonyára felismerték Jézus jelképes cselekedetének igazi értelmét, s ezért követelnek tőle további jeleket, amelyekkel azt igazolhatná, hogy valóban ő a Messiás. Jézus úgy válaszol a kérésre, hogy a templom lerombolásának említésével utalást tesz saját küldetésére, a rá váró szenvedésre és halálra. A templom újjáépítése pedig az ő feltámadására vonatkozik, de ezt a hallgatóság ekkor még nem értheti, csak feltámadása után vonatkoztatták erre tanítványai. A templom megtisztítása tehát nem öncélú erőfitogtatás Jézus részéről, hanem olyan jel, amely a messiási idő eljövetelét igazolja.
A templom megtisztítása után Jézus a következő kijelentést tette: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!" Zsidó hallgatósága nem értette e mondat értelmét, de ekkor még a tanítványai sem tudták, hogy saját testére, a halálát követő harmadik napon feltámadt testére gondol. Jézus testének lerombolásával, azaz halálával és az Úr testének újjáépítésével, azaz feltámadásával megszűnik a régi, a kőből épült jeruzsálemi templom szerepe, ezt jelzi a kereszthalál pillanatában a templom függönyének kettéhasadása. Pontosabban Jézus veszi át a közvetítő szerepet Isten és az emberek között. Ebben az értelemben nincs már többé szükség a régi templomra, s az ott bemutatott régi áldozatokra. Jézus az új templom. Ő az új szentély. Ő az új oltár, s ő az új áldozat. Jelenléte az Oltáriszentségben Isten állandó jelenlétét jelzi.
Jézus azt szeretné, hogy mi, az ő követői, valamennyien lelki templommá épüljünk, akikben jelen van az Isten. Engedjük, hogy Jézus minket is megtisztítson bűneinktől miként egykor megtisztította a templomot. Egyedül ő képes kegyelmével újjáalkotni, újjáépíteni minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka! Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240303.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2024. március 1., péntek

[Napi e-vangelium] 2024. március 02. szombat

2024. március 2. – Szombat

Evangélium

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés

A tékozló fiú nagy tévedése az volt, hogy egyedül is képes lesz boldogulni az életben. A tékozló fiú súlyos bűne az volt, hogy minden pénzét elpazarolta, s ne felejtsük, hogy ezért a vagyonért nem ő dolgozott meg, hanem örökségként kapta. E nagy tévedést és súlyos bűnt azonban megelőzte megdöbbentő arcátlansága. Jézus példázata ugyanis azzal kezdődik, hogy a fiú elkéri apjától az örökséget. Azt az örökséget, amit megkapott volna atyja halálát követően. Amikor tehát követeli a vagyon rá eső részét, tulajdonképpen azt mondja apjának: „Ha nem élnél, már minden az enyém lenne. Nem tudom kivárni, amíg meghalsz." És az apa nem sértődik meg fia arcátlanságán, nem teszi szóvá hálátlanságát és türelmetlenségét, nem próbálja meg fékezni elbizakodottságát. Az apa meghagyja a fiú szabadságát. Talán sejti, hogy ez lesz az egyetlen esélye, hogy a fiú megtanulja a leckét, amit apja mellett – úgy tűnik – nem tanult meg.
Nagy titok számunkra, hogy Isten miért engedi meg, hogy bűnt kövessünk el. Igen, ő nem korlátozza szabadságunkat. Szabadon választhatunk jó és rossz között. Elfogadhatjuk vagy el is utasíthatjuk Istent, akinek gyermekei vagyunk. Aztán amikor eltávolodunk, elszakadunk tőle, akkor megtanuljuk a leckét. Mert mennyei Atyánk nélkül nem tudunk élni, nem tudunk boldogok lenni. Amikor pedig visszatérünk hozzá, akkor megbocsát. Nem emlékezik többé arcátlanságunkra, hanem irgalmasan visszafogad szeretetébe.
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon! Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240302.mp3

2024. február 29., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2024. március 01. péntek

2024. március 1. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!" Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

A mai evangélium témája az elutasítás. Ez az emberi élet egyik legfájóbb, legnehezebben érthető tapasztalata. És azt is hozzátehetjük, hogy sajnos nem ritka ez a tapasztalat. A családi életben, a munkahelyen, vagy akár korábban ismeretlenekkel való első találkozás alkalmával egyaránt megtapasztalhatjuk az elutasítást. Hiába a jószándékú jelenlét vagy közeledés, a másik személy mindent próbál hárítani, távol tartani magától. Ha pedig tovább próbálkozunk, azt erőszakosságnak veszi az illető. Egy idő után pedig kénytelenek vagyunk belátni, hogy nincs mit tennünk, el kell engednünk a dolgot, mert a másik embernek is van szabadsága, nem kényszeríthetünk rá semmit, még azt sem, amit mi jónak tartunk az ő számára.
A Jézus által mondott történet szereplői könnyen azonosíthatóak. A szőlőskert ura maga az Isten. A munkások, akiknek bérbe adja a szőlőt, a választott nép. Szolgái, akiket időnként elküld népéhez, és akiket olykor bántalmaznak, máskor megölnek, a próféták. A fiú pedig, akit végül elküld hozzájuk, Jézus. A gonosz szőlőmunkások elutasítják mind a prófétákat, mind Jézust. A példázat tehát előrevetíti Jézus halálát, amire nagypénteken fogunk emlékezni. Érdemes felfigyelnünk a munkások egészen ésszerűtlen gondolkodására, miszerint ha megölik a fiút, akkor övék lesz az örökség, a szőlőskert. Ésszerűtlen ez az elképzelés, hiszen megfeledkezik arról, hogy a gazda él és számon fogja kérni a gonoszok cselekedetét.
Cselekedeteimért Isten előtt felelősséggel tartozom.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán úgy rendelted, hogy életed folytatódjon tanítványaid, követőid életében, a mi életünkben. Szent tested az Atyának szóló áldozat és nekünk adott ajándék, amely által áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad adott csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Élj bennünk! Táplálj minket! Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240301.mp3

2024. február 28., szerda

[Napi e-vangelium] 2024. február 29. csütörtök

2024. február 29. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés

Az evangéliumban szereplő gazdag ember nem ártott semmit Lázárnak, a szegény koldusnak. Nem mérgelődött amiatt, hogy állandóan éppen az ő házának kapuja előtt koldult és nem parancsolta meg szolgáinak, hogy kergessék el. De hiába próbálnánk dicsérni a gazdagot, mert az mégsem tekinthető komoly érdemnek, hogy nem bántalmazta a szegényt, nem ártott neki. Bizony, komoly mulasztást, bűnt követett el, amikor észre sem vette a másik ember nyomorúságát és nem segített neki.
Hogyan gondolkodik egy dúsgazdag? Rövid távon, csupán a földi élet távlatában. És hogyan rendezi be életét a vagyonos ember? Rövid távon, csupán a földi élet távlatában. A gazdagnak rögtön rendelkezésére áll minden, amire vágyik. Azonnal megkap mindent, amitől boldognak tartja életét. Nem kell semmire várnia, nem kell terveznie, nem gondol arra, hogy mi lesz a következő hetekben, években, s főként nem törődik azzal, hogy mi lesz a földi élet után. Elég számára, ha az adott pillanatban, a jelenben megkapja azt, amitől boldognak érzi magát. A gazdag ember önző, nem törődik mások bajával és eszébe sem jut, hogy enyhíthetne mások baján.
A gazdag ellentéte Jézus példázatában a szükséget szenvedő Lázár, aki földi élete után a mennybe kerül. A gazdagra viszont más sors vár, a kárhozat.
Cselekedeteim megtétele előtt gondolok-e arra, hogy vajon üdvösséget vagy kárhozatot érdemlek-e értük?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig felismerted a kísértést és visszautasítottad azt. A legfontosabb pillanatban nem szálltál le a keresztről, hanem vállaltad a szenvedést és a halált a mi megváltásunkért. A kísértés a mi esetünkben is arra irányul, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől, és szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját választjuk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240229.mp3

2024. február 27., kedd

[Napi e-vangelium] 2024. február 28. szerda

2024. február 28. – Szerda

Evangélium

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés

A szerénység, az alázat, a szolgálat fontosságáról tanított Jézus a tegnapi evangéliumban. Ez a gondolat folytatódik a mai részben Jakab és János apostolok nem éppen szerény kérése kapcsán. A tegnapi üzenet lényege az, hogy ne magasztaljuk, ne dicsérjük önmagunkat, hanem legyünk szerények. A mai evangélium Jakab és János helytelen törekvését mutatja be, amely után Jézus azt kéri a nagyravágyó két apostoltól, minden követőjétől, mitőlünk is, hogy ne uralkodni akarjunk, hanem a szolgáló lelkület jellemezzen bennünket. Az Úr szava így hangzik: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!"
Miért vállaljuk bizonyos élethelyzetekben a szolga szerepét? Miért törekedjünk inkább mások szolgálatára, mintsem a felettük való hatalmaskodásra? Nem lázadunk Jézus kívánsága ellen, csupán természetes vágyunk, hogy megtaláljuk a szolgálat értelmét, ezért tesszük fel ezt a kérdést. Kérdésünkre az Úr világos feleletet ad: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak." Ennél több magyarázatra nincs is szükségünk. Ha Jézus életének lényege a szolgálat volt, akkor nekem, az ő tanítványának, ugyanezt kell megvalósítanom. A szolgálat helyes lelkületét tőle tanulhatom meg. Váljunk naggyá az engedelmességben, az odaadásban és embertársaink szolgálatában!
© Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus! Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240228.mp3

2024. február 26., hétfő

[Napi e-vangelium] 2024. február 27. kedd

2024. február 27. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban – visszhangzik nap mint nap szívünkben Jézus felhívása, amely a nagyböjti időre és egész életre szóló program, megvalósítandó feladat számunkra. A folytonos megtérés azt jelenti, hogy szüntelenül küzdünk emberi gyengeségeink, hibáink ellen. Beismerjük, hogy nem vagyunk sem tökéletesek, sem szentek, ezért jobbá kell válnunk.
A mai evangéliumban Jézus jellemünk egyik gyenge pontjára világít rá, mégpedig arra, hogy szívesen dicsérjük önmagunkat, felnagyítjuk érdemeinket, miközben másokban inkább csak a rosszat vesszük észre. Amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat és cselekedeteinket, valahogy mindig az az eredmény jön ki, hogy mi vagyunk a jók és a másik ember a bűnös.
Napjainkban és minden korban divatos jelszó az önmegvalósítás. A gond akkor kezdődik, amikor elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, és elkezdünk a látszatra törekedni. Jobbnak szeretnénk láttatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Azt szeretnénk, ha mások jó embernek tartanának minket, bár mi tisztában vagyunk gyarlóságainkkal, de ezeket gondosan titkoljuk.
Jézus szava kijózanítóan hat az önmagát dicsérő emberre: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják." Feladatunk lehet tehát a szerénységre, az alázatosságra való törekvés. Ez is a nagyböjti megtérés része.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240227.mp3

2024. február 25., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2024. február 26. hétfő

2024. február 26. – Hétfő

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés

Az irgalmassággal kapcsolatban két dolgot meg kell különböztetnünk egymástól. Az első, amikor mi részesedünk Isten irgalmában, azaz az irgalomban gazdag Isten megbocsátja bűneinket. A másik pedig az, amikor mi gyakoroljuk az irgalmasságot, azaz megbocsátunk embertársainknak. Az elsőnél felénk árad, a másodiknál belőlünk árad az irgalom, a megbocsátás. Ez a két dolog azonban nem egymástól független, hanem összetartoznak. Jézus ezt mondja a mai evangéliumban: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas." Amikor tehát mi irgalmasságot gyakorlunk felebarátaink felé, akkor ennek mintája maga a mennyei Atya, az ő irgalmas szeretetét utánozzuk. Ugyanakkor egy másik szempontot is mond Jézus: „Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak." A kijelentés második fele Istenre vonatkozik, ő fog megbocsátani nekünk. Ugyanez a gondolatot egyébként az Úr által tanított imában is elhangzik, mégpedig kérés formájában: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
A bosszúállás nem felel meg a keresztény ember lelkületének. Ne követeljük minden helyzetben az igazságosság érvényesítését és ne az ítélkezés vágya legyen bennünk, hanem a megbocsátás szándékával közeledjünk embertársaink felé. Ugyanakkor időnként nekünk kell alázattal bocsánatot kérni másoktól.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján! Benned ismerem fel gyógyítómat és te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240226.mp3

2024. március 2., szombat

2024. március 1., péntek

2024. február 29., csütörtök

2024. február 28., szerda

2024. február 27., kedd

2024. február 26., hétfő

2024. február 25., vasárnap

Blogarchívum