[Evangelium] 2009-05-30

2009. május 30. - Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
"Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

János apostol azzal indokolja evangéliumának megírását, hogy tanúságot
kíván tenni Jézusról. Egész írására jellemző, hogy Jézust az Isten Fiát
akarja bemutatni. Jánosnak, a szeretett tanítványnak a tanúságtétele
szóbeli és írásbeli. Igehirdetése, valamint evangéliuma, levelei és
jelenéseinek könyve a Jézus eseményt tárja az olvasók elé azzal a
szándékkal, hogy hitet ébreszt.
Más apostolok úgy tettek tanúságot Jézusról igehirdetésükkel, hogy később
eljutottak a vértanúságra is. Az üldözések ugyanis éppen Jézus megvallása,
a róla való tanúságtétel miatt érik a hívőket. A vértanúság a hit
tanúságtételének magasabb formája a tanítvány részéről.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-29

2009. május 29. - Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Péter apostol vallomása arra emlékeztet minket, hogy újra és újra meg kell
vallanunk szeretetünket Istennek. A keresztény prédikátorok Péter
háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az
apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó
vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból
születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésekből, a
kereszthordozásból, az emberi bántalmazásokból születik meg a
keresztáldozat, mint Isten szeretetének legnagyobb jele. Ezért sem kell
félnünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket,
hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier

________________________________

Aktuális:
A Schönstatt Családmozgalom házasság előtt álló jegyespároknak szervez
tábort Pannonhalmán. A júlus 26. és augusztus 1. között szervezett nyári
táborról bővebben ismertetés itt található:.
http://csaladok.schoenstatt.hu/images/jegyes/jegyestabor2009.jpg
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-28

2009. május 28. - Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán Jézus azt kéri imájában az Atyától, hogy tanítványai
egyek legyenek és így elhiggye a világ, hogy őt az Atya küldte. A
keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk
is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk hitelességét.
Ha úgy próbáljuk felmutatni Krisztus képét, hogy közben egymással
vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot.
A megosztottság olyan akadály, amely épp egyik legfőbb küldetésünk, az
evangelizáció végrehajtásában gátol minket. A krisztusi örömhír
továbbadása út számunkra, amelyen haladva Istenhez is és egymáshoz is
közelebb kerülhetünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé.
Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-27

2009. május 27. - Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott beszéde. E
részből azt a kijelentést vegyük szemügyre, amikor így imádkozik az
Atyához: "Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság". E
kijelentés megértéséhez Jézus küldetésének helyes értelmezése szükséges.
Az Atya megszentelte a Fiút és elküldte őt ebbe a világba azzal a
feladattal, hogy hirdesse a tanítást, az Atya tanítását. Ő ezt a küldetést
hűségesen teljesítette, s ezzel dicsőséget szerzett az Atyának. Az Atya
tanítványokra kiáradó megszentelése azt szolgálja és eredményezi, hogy ők
folytassák Jézus munkáját, az Atya tanításának hirdetését. E tanítványi
küldetés a világ megszentelése és az emberek üdvössége mellett az Atya
dicsőségét is szolgálja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye
és szükséglete szerint. Add meg, Uram, a lelkiismeretnek azt a
tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket,
nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod
élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a
szavadat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-26

2009. május 26. - Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
"Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd -, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Jézus utolsó vacsorán mondott szavait olvassuk az evangéliumban,
amelyekben az Atyával való kapcsolatáról, egységéről beszél. Földi
küldetésének, a megváltás műve megvalósulásához közeledve Jézus egyrészt
előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az Atyával,
másrészt tanítványaira gondol, azokért imádkozik, akik hittek benne. S
mivel minden tanítványát sajátjának tekint, ezért mindenkit szeretne
elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a
Jézussal való egységet, hiszünk benne. Mennybe jutásunk alapja az a
remény, hogy a Jézus megdicsőítő Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk,
örök otthonunk a mennyben van.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-25

2009. május 25. - Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön az
óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33

Elmélkedés:

Jézus azzal bátorítja övéit, hogy Ő legyőzte a világot. De mi ez a
győzelem, s mi a jelentősége? Az emberiség története, miként arról a
szentírás elején a bűnbeesés elbeszélése beszámol, egy vereséggel,
bukással, kudarccal kezdődik. Az ember vereséget szenved az őt kísértő
gonosszal szemben. Ettől kezdve minden ember élete állandó küzdelmet
jelent. Döntenünk kell, hogy a jónak vagy a rossznak, Istennek vagy a
gonosznak engedelmeskedünk. Ebbe a küzdelembe száll be Jézus, amikor a
világra jön, s ezt nyeri meg végérvényesen, amikor meghal a kereszten.
Halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy legyőzte a gonoszt, a bűnt és a
halált. Jézus segít minket abban, hogy mi is eredményesen vegyük fel a
küzdelmet, s győzzünk a rossz felett. Ha engedelmeskedünk neki, győzelemre
segít minket, s ez nem más, mint az üdvösség.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-24

2009. május 24. - Urunk mennybemenetele

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés:

Sorsunk és küldetésünk
A világirodalomban és a magyar irodalomban nagyon sok vers és elbeszélés
dolgozza fel azt a témát, hogy milyen gondolatok járnak a hazatérő ember
fejében. Az írók és költők általában személyes élményekről vallanak az
ilyen művekben. A szülőfalujától messzi városban tanuló ifjú hazafelé tart
a szülői házba, a mesterséget kitanult legény hazatér otthonába, vagy a
távoli országban harcoló katona végre hazatérhet, s közben gondolkoznak.
Az út hazafelé hosszú. Akár gyalog mennek vagy lóháton, akár vonattal vagy
repülővel, van idő a gondolkozásra. Átgondolják, hogy mi minden történt
velük azóta, hogy elhagyták szülőhelyüket, mi mindenen mentek keresztül az
elmúlt években. Elképzelik, hogy milyen változásokon mehetett át időközben
szülőfalujuk, s milyen lesz az első találkozás szüleikkel és barátaikkal.
A hazatérő embernek sok mondanivalója van és szeretni mindent megtudni,
ami távollétében odahaza történt. Talán már mindannyiunkkal történt ilyen
eset, amikor hosszabb távollétet követően hazafelé tartottunk és
gondolkoztunk útközben.

A mai napon Jézus mennybemenetelének van az ünnepe. Arra emlékezünk, hogy
Jézus hazatér. Vajon milyen gondolatok jártak a fejében? A kérdésre
válaszolva nem kell sokat képzelődnünk, hiszen a szentírásból pontosan
tudjuk, hogy mire gondolt Jézus a világból való távozását,
mennybemenetelét megelőzően. Szent János evangélista az utolsó vacsora
leírásánál hosszasan, egészen részletesen elbeszéli, hogy miként készült
Jézus erre az útra. Többek között ezt mondja apostolainak: "Az Atya szeret
titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől
jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot,
és visszatérek az Atyához" (Jn 16,27-28). E szavakból világosan láthatjuk,
hogy Jézus nem egyszerűen arra készül, hogy távozzon ebből a világból,
hanem ez a távozás egyúttal visszatérést jelent a mennyei Atyához, akitől
jött. Oda tér vissza, ahonnan jött. Az utolsó vacsorán a későbbiekben
Jézus az Atyához fordul a következő szavakkal: "Én megdicsőítettelek téged
a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te
is dicsőíts meg engem, Atyám!" (Jn 17,4-5). Jézus tehát annak tudatában
készül visszatérni a mennybe, hogy földi küldetését teljesítette. És Jézus
dicsőségről beszél. A mennybemenetel számára nem egy helyváltoztatás,
eddig a földön volt, mostantól pedig a mennyben lesz, hanem megdicsőülést
jelent számára. A mi Urunk visszatér abba a mennyei dicsőségbe, ahonnan
eljött közénk. A mennybemenetel szó tulajdonképpen egy kifejezés arra,
hogy az Atya megdicsőíti, felmagasztalja a Fiút, aki elfoglalja a mennyben
az őt megillető helyet (vö.: Mk 16,19). Ezt látszik alátámasztani az, hogy
az evangéliumokban mondanivalóját tekintve szorosan összetartozik Jézus
feltámadása és mennybemenetele, hiszen mindkét eseménynél arról van szó,
hogy az Atya megdicsőíti Jézust. Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mind
az evangéliumok, mind az Apostolok Cselekedeti (ApCsel 1,9-11) nagyon
egyszerűen fogalmazzák meg a történteket. Jézus az apostolok és
tanítványok szemeláttára felemelkedett az égbe és egy felhő eltakarta. A
szent írók szándéka nem az, hogy valamiféle diadalmas, dicsőséges
égbeszállást tárjanak elénk. A történet mondanivalója egyszerűen
megfogalmazható: miután feltámadását követően Jézus többször is megjelent
övéinek és találkozott velünk, most egy érzékelhető jelét adja annak, hogy
közvetlen jelenléte a világban megszűnik, visszatér a mennybe, és ígéretet
tesz, hogy a hamarosan elérkező Szentlélek által követőivel marad a világ
végéig (vö.: Mt 28,20).

Miként egykor az égre szegezett tekintettel álló apostoloknak sem volt
könnyű, ugyanúgy nekünk is nehéz elképzelünk, hogy hova is távozott Jézus.
Több, e naphoz kapcsolódó liturgikus szokás is segítette, illetve segíti
sok helyütt manapság is az ünnep megértését. Szokás például, hogy az
evangélium felolvasását követően eloltják a húsvéti gyertyát és elviszik a
feltámadt Jézus szobrát. Még olyanról is hallottam, hogy egy templomban a
feltámadt Jézus szobrát valamilyen szerkezettel a magasba emelték, s
eltűnt a templom mennyezetén kialakított nyílásban. A hívek pedig úgy
nézték végig e felemelkedést, miként az apostolok nézhették egykor Jézus
mennybemenetelét.

Befejezésül még két, komolyabb dologról ejtsünk szót legalább röviden.
Először is arról, hogy Jézus minket is a mennybe vár. Megmutatja nekünk az
utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat és azt szeretné, ha
mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaiként erre a sorsra számíthatunk.
Másodszor pedig ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor a mi
Urunk az apostoloknak adott, s amely nekünk is szól: "Menjetek el az egész
világra, és hirdessétek az evangéliumot!" (Mk 16,15). Vagy ahogyan Máté
írásában olvashatjuk: "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" (Mt
28,19). Legyünk Krisztus hűséges tanítványai és tegyük az Ő tanítványává
az embereket: ez a mi küldetésünk!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram! Ahol te vagy, ott a mennyország, s ahol te nem vagy, ott a halál meg
a kárhozat. Te élsz minden vágyamban, és azért lehetetlen, hogy folyton
utánad ne kiáltsak, hozzád ne fohászkodjam. Te vagy reményem, bizodalmam,
te vagy vigasztalóm, hozzám mindenben leghűségesebb.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium