2018. augusztus 25., szombat

[Napi e-vangelium] 2018-08-26

2018. augusztus 26. – Évközi 21. vasárnap

Evangélium

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?"
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés

Isten szava
Az elmúlt hetek vasárnapjain részletekben végigolvastuk Jézusnak az általa adott élő kenyérről, mint az örök élet táplálékáról szóló beszédét, amelyet a csodálatos kenyérszaporítás után mondott a népnek. A mai evangélium a hallgatóság végső reakcióját rögzíti. Egyes tanítványok kemény beszédnek tartják az Úr szavait, és nem lesznek többé a tanítványai. Távozásuk nyilvánvalóan szomorúságot okoz Jézusnak, ezért többi tanítványait kérdezi szándékukról: „Ti is el akartok menni?" Ekkor Péter apostol valamennyiük nevében mondja: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak." E hitvallás méltó befejezése annak, amiről Jézus korábban beszélt. Ő az örök élet kenyere és az ő tanítása az örök életre vezető igazság. E kettő felismerése nem választható el egymástól, tehát amikor Péter megvallja, hogy Mestere tanítása az örök életre vezető igazság, akkor kifejezi azt is, hogy hiszi mindannak igazságát, amit a beszéd tartalmazott.
Helyénvaló, ha az elmúlt vasárnapok gondolatait folytatva mai elmélkedésünkben arra irányítjuk figyelmünket, hogy a szentmisében, annak első részében, az Ige liturgiájában Isten szól hozzánk és mi hittel válaszolunk a hallottakra. A szentmisének ez a része is találkozás, találkozás a minket megszólító, az üzenetét velünk közlő Istennel. Isten szava nem hasonlítható az emberi szavakhoz, mert az ő szava mindig igaz, az emberi kijelentések viszont nem feltétlenül azok. Isten szava örökérvényű, ezzel szemben a könnyelműen kimondott emberi szavak elfelejthetőek. Isten szava titokzatos, nem könnyen és nem teljesen érthető a korlátozott emberi értelem számára, ezért mondhatjuk, hogy ez is misztérium az ember számára. Isten kinyilatkoztatja önmagát és az ember ezt megpróbálja mind jobban megérteni.
Érdemes észrevennünk az isteni szóban rejlő különleges erőt. Amit Isten kimond, az létrejön, megvalósul. Így teremtette meg Isten a világot, teremtő szava elég volt ahhoz, hogy minden létrejöjjön. Amikor pedig Isten napjainkban megszólal, akkor szintén történik valami, amit mondhatunk a világ folyamatos újjáteremtésének és az ember újjáteremtésének. A kimondott isteni szónak lenyomata van az ember lelkében, szívében, azaz nem függetleníthetjük magunkat attól. Ide kapcsolódik az a gondolat is, hogy Isten a szívünkbe írja törvényét, tehát az megismerhető az ember számára. Ha abból indulunk ki, hogy az Isten folyamatosan szól hozzánk, közli velünk üzenetét, amellyel az örök életre akar minket vezetni, és az ember arra hivatott, hogy válaszoljon erre, akkor könnyen tetten érhetjük a bűn lényegét is. A bűn az, amikor az ember nem figyel Isten szavára, nem hallja meg azt, süketnek tetteti magát vagy nem válaszol rá. Így megszűnik a kommunikáció, hiszen Isten hiába közeledik hozzánk állandó szólításaival, ha az ember nem igyekszik felé válaszával.
Azt szoktuk mondani, hogy Isten Jézus Krisztus személyében, a Fiúistenben nyilatkoztatja ki magát a legteljesebb formában az emberek számára, ennél tökéletesebb Isten-ismeret már csak az lehet, amikor majd az örökkévalóságban színről színre láthatjuk őt. Jézus a megtestesült Ige, az emberré lett isteni Ige, aki földi élete folyamán láthatóvá vált az emberek számára, s aki a jelen időben titokzatos módon láthatóvá válik az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Őt hallgatjuk a szentmise első részében, az Ige liturgiájában, és őt látjuk, őt szemléljük a második részben, az Eucharisztia liturgiájában. A minket megszólító Istennek hitvallásunkkal és kéréseink előterjesztésével válaszolunk, az Oltáriszentségben szentségi módon láthatóvá váló Istennek pedig a szentáldozással, a vele való egyesüléssel felelünk.
Segítsenek ezek a gondolatok mindenkit abban, hogy valóban találkozzon az élő Istennel a szentmisében!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az apostolok egykor a te szavaidban felfedezték az örök életre vezető utat, ahogyan ezt Péter apostol hitvallása kifejezi. Egyedül tőled várhatjuk a megváltást. Egyedül te ígérheted és adhatod meg nekünk az örök életet. Te arra hívsz minket, akik szavaidban az apostolokhoz hasonlóan felismertük az örök élet igéit, hogy legyünk munkatársaid, és közvetítsük tanításodat mindazok felé, akik jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segíts minket a Szentlélek által az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180826.mp3

2018. augusztus 24., péntek

[Napi e-vangelium] 2018-08-25

2018. augusztus 25. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus bírálatot fogalmaz meg a farizeusokkal és írástudókkal kapcsolatban. Nem tanításukat, hanem magatartásukat, viselkedésüket bírálja, tanításuk és életmódjuk nincs összhangban egymással. Első kijelentése szerint az írástudók túlságosan szigorúan értelmezik a mózesi törvényeket, s ezzel szinte lehetetlenné teszik a vallásgyakorlatot az emberek számára. A törvény önmagában jó, hiszen nyilvánvalóan Istentől eredeztethető és az ember javát, végső soron pedig üdvösségét szolgálja, de az idők során hozzákapcsolódó értelmezések és szőrszálhasogató magyarázatok eltorzítják. Jézus második kijelentése a farizeusok képmutatását bírálja. Vallásgyakorlatukban ugyanis nem Isten imádása és tisztelete motiválja őket, hanem inkább az emberek tetszését keresik. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran ostorozták kortársaikat felszínes, látszatra törekvő vallásosságuk miatt, mintegy ezt a hagyományt folytatja Jézus, aki ilyen módon a vallásosság megújítását szorgalmazza.
A farizeusi lelkületet nehéz felfedezni magunkban, s úgy tűnik, csak egyetlen módon lehet védekezni ellene, mégpedig bűnösségünk megvallásával Isten előtt. Ha tökéletesnek tartom magam, egészen biztosan csak álszent vagyok. Ha beismerem, hogy bűnös vagyok, Isten felemel az ő irgalmával.
© Horváth István Sándor


Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180825.mp3

2018. augusztus 23., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2018-08-24

2018. augusztus 24. – Péntek, Szent Bertalan apostol

Evangélium

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp.

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,45-51

Elmélkedés

A mai napon a tizenkét apostol egyikét, Szent Bertalant ünnepeljük. Neve csupán az apostolok kiválasztásakor, neveik felsorolásakor szerepel az evangéliumokban. A keresztény hagyomány Bertalan apostolt azzal a Nátánáellel azonosítja, akiről a mai evangéliumban olvasunk, s aki Fülöp apostol hívására csatlakozott Jézushoz. A jelenet Fülöp kijelentésével kezdődik, aki mintegy hitvallást tesz arról, hogy megtalálta azt a személyt, Jézust, akiben beteljesedtek az ószövetségi idők Messiásról szóló prófétai jövendölései. Minden bizonnyal Fülöp nagyon lelkesen beszélhetett erről Nátánáelnek, akire azonban nem nagy hatást tesz ez a lelkesedés, lehangoltan kérdez vissza: „Jöhet-e valami jó Názáretből?" Fülöp kérésére mégis elindul, hogy személyesen találkozzon Jézussal, amely nyitottságának jele. A személyes találkozás aztán fordulatot hoz életében, de az evangéliumi leírásból nem derül ki pontosan, hogy ez minek köszönhető. Jézus kijelentését, miszerint látta a fügefa alatt Nátánáelt, mielőtt Fülöp szólt neki, nem érdemes úgy értelmeznünk, mintha távolbalátó jósként látta volna kettőjük találkozásának pillanatát. Arról lehet szó, hogy a korábbi napokban láthatta Nátánáelt, aki egy fügefa alatt más rabbikkal beszélgethetett.
Valószínűleg tehát nem a különlegesnek tűnő kijelentés, hanem maga a személyes találkozás indíthatta Nátánáelt hitvallásra, amivel elismerte, hogy Jézus az Isten Fia. Talán a Jézus által emlegetett fügefa alatt is arról beszélhetett, hogy nyitott szívvel érdemes várni a Messiást, az Isten Fiát.
© Horváth István Sándor


Imádság

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!" Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180824.mp3

2018. augusztus 22., szerda

[Napi e-vangelium] 2018-08-23

2018. augusztus 23. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki fia lakodalmi ünnepségére meghívja a vendégeket, de azok közül többen udvariatlanul elutasítják a meghívást. Ezt követően a király mindenkit meghív szolgái által, hogy sokan osztozzanak az ünnepi örömben, olyanokat is, akik alacsonyabb társadalmi helyzetük miatt nem is gondolhatnának arra, hogy valaha is részt vegyenek egy ilyen eseményen. Ez a példabeszéd is azt tanítja, hogy Isten meghívása az üdvösségre minden embernek szól, abból senki sincs kizárva. Isten azonban nem korlátozza senki szabadságát, a meghívást vissza is lehet utasítani, ennek azonban az lesz a következménye, hogy az illető végképp elszakítja magát Istentől és az ő szeretetétől.
A példabeszéd kapcsán érdemes elgondolkodnunk Istennel való kapcsolatunkon. Isten részéről felém is elhangzik a meghívás, hogy éljek vele, mert ez teszi teljessé, boldoggá az életemet. Ez a megszólítás, meghívás nem az én érdemem, hanem Isten jóságának köszönhető, aki minden ember felé meg akarja mutatni szeretetét. Ő nem akar kényszeríteni senkit, engem sem, hanem szabad akaratot ad. Ha bűneim koszos ruháihoz ragaszkodom, könnyen elveszíthetem az üdvösséget. Ha pedig elfogadom hívását, magamra kell öltenem a lelki tisztaság ünneplő ruháját, azaz nekem is tennem kell azért, hogy eljuthassak az üdvösségre.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180823.mp3

2018. augusztus 21., kedd

[Napi e-vangelium] 2018-08-22

2018. augusztus 22. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd sokakban azt az érzést kelti, hogy igazságtalanság történt. Ha abból a szemszögből vizsgáljuk a történetet, hogy ugyanannyi fizetést kapott mindenki a nap végén, tehát azok is egy dénárt, akik egész nap dolgoztak és azok is ugyanennyit, akik csak egy órát, akkor valóban igazságtalannak tűnik a gazda eljárása. De ha abból a szempontból nézzük az esetet, hogy a gazda betartotta szavát és pontosan kifizette azt az összeget a munkásoknak, amiben reggel megállapodott velük, akkor nem követett el igazságtalanságot, csupán annyit tett, hogy nagyon jószívű volt azokkal, akik kevesebbet dolgoztak. Miért emlegetünk igazságtalanságot, amikor mindenki hiánytalanul megkapta megegyezett bérét? Ezen a szemponton érdemes elgondolkodnia azoknak a mai olvasóknak, akik a méltatlankodók oldalára állnak.
A gazda érvelése jogos és logikus. Az elsők pontosan megkapták bérüket. Ő ugyan többet ad az utolsóknak, mint amit munkájuk mennyisége alapján megérdemelnek, de ezzel nem károsít meg senkit, saját pénzével joga van tetszése szerint bánni. Jogosan állítja, hogy valójában a zúgolódók, a méltatlankodók rosszak, mert irigység ébred bennük. Jézus példabeszéde mégsem a pénzről és a munkabérről szól, hanem arról, hogy Isten mindenkit meghív az üdvösségre, az örök életre, ez lesz a jutalom mindazoknak, akik parancsai szerint élnek.
© Horváth István Sándor


Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180822.mp3

2018. augusztus 20., hétfő

[Napi e-vangelium] 2018-08-21

2018. augusztus 21. – Kedd

Evangélium

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők."
Mt 19,23-30

Elmélkedés

A gazdagság, a vagyon szeretete, az anyagi javak birtoklásának vágya veszélyt rejt magában, erre figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban. A vagyon, a pénz választás elé állítja az embert. Mire bízza életét? Mi nyújt számára megfelelő biztonságot? Mi foglalja le szívének érzéseit? Mitől várja boldogságát? Egyesek a vagyonszerzést választják, mások a lelki kincsek gyűjtését. A választás helyességét vagy helytelenségét talán nem látjuk azonnal, de érdemes hosszabb távlatban gondolkodnunk. Mi az, ami nem csupán földi boldogságunkat szolgálja, hanem örök üdvösségünket is?
Az emberben túlzottan elhatalmasodó vagyonszerzési vágy és annak megtartására, cél nélküli birtoklására való törekvés rossz lelkületet eredményez, amelyet önmagán aligha vesz észre valaki. Az ilyen ember a vagyon megszerzése érdekében tisztességtelen, becstelen eszközöket alkalmaz és másokat megkárosít. A jótékonyságot távolról sem ismeri, mert mindenkivel szemben szűkmarkúan viselkedik, fukarsága, fösvénysége megakadályozza abban, hogy bárkivel is jót tegyen. Jézus azt kéri követőitől, hogy az örök életet tartsák szemük előtt a választáskor, és ígéretet tesz, hogy Isten sokszorosan megjutalmazza azokat, akik érte lemondanak a földi kincsekről. Nem önmagában a vagyon, hanem a hozzá való ragaszkodás távolít el Istentől, s ennek veszélyét látnunk kell.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180821.mp3

2018. augusztus 19., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-08-20

2018. augusztus 20. – Hétfő, Szent István király

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Milyennek látod?
Egy tanmese szerint egy vándor az úton haladva meglátott egy fadarabot. Milyen gyönyörű, virágos faág – gondolta magában, majd felvette és hazavitte. Otthon beletette egy vázába, és a faág néhány nap múlva kivirágzott. Ugyanazon az úton halad egy másik vándor is, aki szintén meglátott az út mellett egy hasonló fadarabot. Milyen erős ez faág, jó lesz társnak számomra az úton – gondolta magában, majd kézbe vette, s ettől kezdve vándorbotként használta éveken át. Egy harmadik vándor is haladt azon az úton, ő is meglátott egy ugyanolyan fadarabot. Milyen ronda kígyó! – gondolta magában, majd feléje nyúlt, de az gyorsabb volt és megmarta. Minden dolog azzá válik, aminek látják. És az emberre is igaz a történet mondanivalója: Minden ember olyanná válik, amilyennek látják.
Szent István királyunk mai ünnepén érdemes elgondolkodnunk ezen az igazságon. Ez az ország olyanná válik, amilyennek látjuk, amilyennek megálmodjuk. Ha azt hangoztatjuk, hogy ez egy élhetetlen ország és persze közben semmit sem teszünk annak érdekében, hogy élhető legyen, akkor elégedetlenségünk miatt néhány év múlva külföldre fogunk költözni, hogy ott éljünk és dolgozzunk. De ha úgy tekintünk erre az országra, mint hazánkra, mint szülőföldünkre, és mint olyan földre, amely végső nyughelyünk lesz, akkor átérezhetjük annak felelősségét, hogy tennünk kell e haza, Magyarország felemelkedéséért, jövőjéért. Milyennek látod ezt az országot? Homokra épített háznak vagy sziklára épített háznak? Milyennek képzeled ennek az országnak a jövőjét? Elvisz minket a történelem vihara vagy rendületlenül állunk évszázadok múlva is? Amilyennek látod, olyanná fogod tenni. Ha saját országodnak és biztonságot adó otthonodnak tekinted, akkor termékeny munkáddal te is megerősíted. Ha csak hasznot akarsz húzni belőle, meggyengíted. Ha élhetetlennek tartod, te magad teszed élhetetlenné.
Minden ország olyanná válik, amilyenné teszik az ott élők. Szent István király 1000 évvel ezelőtt megérezte azt a felelősséget, hogy ennek az országnak olyan lesz a jövője, amilyen úton elindul. Ismerte Krisztus igazságát és a keresztény értékekben meglátta ennek az országnak az építőköveit. Neki köszönhetjük azt, hogy nemzetünk szilárd alapon, a krisztusi igazságon és a keresztény értékrenden nyugszik. Szent István király nem csak a fegyverek erejében és nem csak a politikai lépésekben bízott, hanem sokkal inkább a krisztusi igazságban, amelyet igyekezett elültetni a magyarok szívében. Ezt a célt szolgálta a püspökségek és érsekségek, valamint más egyházi központok alapítása. Emellett Szent István király olyan törvényeket hozott, amelyek megfeleltek a keresztény értékeknek. Anyagilag biztosította az Egyház működését és szabályozta a vallás szabad gyakorlását. Azokat a bűncselekményeket, amelyeket saját törvényeiben nem szabályozott, de a keresztény erkölcs szerint bűnnek számítottak, az egyházi bíróságra utalt ítélkezés végett.
Szent István király nem szerette volna, ha az általa alapított keresztény királyság a jövőben visszatérjen a pogányság útjára. Abban bízott, hogy fia Szent Imre herceg majd folytatja az ő művét, de ez az elképzelés szertefoszlott Imre herceg tragikus halálával. Szent István király ekkor a Szűzanya oltalmába ajánlotta országunkat, amely cselekedetének köszönhetően Mária országa vagyunk. Segítsen minket az ő mennyei támogatása a földi haza építésében és abban is, hogy eljussunk a mennyei hazába!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te személyed és keresztény hitünk az a sziklaszilárd alap, amelyre érdemes személyes és családi életünket, valamint hazánk jövőjét építeni. Ezt ismerte fel Szent István király, aki királyságát nem uralkodói elnyomásra használta fel, hanem népének, a magyar nép szolgálatára. Egész életét arra szentelte, hogy minden erejével, Istentől kapott tehetségével és képességeivel téged és magyar nemzetét szolgálja. Hisszük, hogy a kereszténység kincse adott népünknek lelki erőt az elmúlt évszázadok nehézségei során. Segíts minket a jövőben is, hogy Szent István példája szerint úgy fáradozzunk földi hazánk építésén, hogy közben a mennyei haza felé is törekedjünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180820.mp3

Blogarchívum