Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59
Elmélkedés:
Az én Atyám az, aki megdicsőít engem – mondja Jézus a mai evangéliumban.
Jézus meg van győződve róla, hogy Isten végső közbelépése elnémítja majd
az ellenfeleket és kinyilvánítja hamisságukat. A végső közbelépés az Úr
halálból való feltámasztása, ekkor dicsőíti meg az Atya a Fiút. Az
alázatosságot vállaló Jézust az Atya a feltámadás által felemeli,
felmagasztalja. Az élet elvesztése, azaz a halál a feltámadás által az
örök élet megnyerését jelenti Jézus számára és a mi számunkra is, ha őt
követjük.
Vajon a mi életünk megdicsőíti-e Jézust? Vallásos életünk és
elkötelezettségünk legfőbb célja a lelkünk üdvössége. Azért imádkozunk,
azért bánjuk meg és ismerjük be bűneinket a szentgyónásban, hogy az
üdvösségre, az örök boldogságra eljussunk. Az üdvösség, az örök élet
kenyerét vesszük magunkhoz, amikor szentáldozáshoz járulunk. De emellett
ne feledkezzünk el arról, hogy hitből fakadó cselekedeteink egyúttal az
Atyának szereznek dicsőséget. Minden jócselekedetünk, amit szeretetből,
irgalmasságból a szegényeknek, a rászorulóknak, az elesetteknek teszünk,
Isten dicsőségéről tanúskodik. A mi szóbeli dicsőítésünk nem teszi
nagyobbá Istent, de valóban lelkünk üdvösségére szolgál. Uram, hiszek a
feltámadásban, hiszek az örök életben. Hiszem, hogy te az üdvösségre
vezetsz.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
Nagy Szent Gertrúd
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170406.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése