2016. szeptember 3., szombat

[Evangelium] 2016-09-03

2016. szeptember 3. – Szombat

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos?"
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,
és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük." Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is."
Lk 6,1-5

Elmélkedés:

A legrégebbi zsidó törvények közé tartozik az a parancsolat, miszerint
minden hetedik nap a nyugalom, a pihenés napja. A vallásos felfogás
szerint Isten a teremtés után megpihent, erre emlékezik a nyugalom napja,
amely a zsidóknál a szombat. E nap hétnapos szakaszokra tagolja az ember
életét. Istennek szentelt idő, amely különbözik a munkára szánt időtől.
Ünnepnap, amely elkülönül a hétköznapoktól. A kezdeti időkben, amikor a
zsidók zárt közösségben éltek, könnyebb volt megtartani a nyugalom napját.
Később, amikor szétszóratásban, más népek körében éltek, illetve amikor
idegen népek telepedtek le Izrael ugyanazon területein, már nehézséget
jelentett a szombati nyugalom megtartása. Ilyen körülmények között a
szombat megtartása hitvallásnak és a zsidó néphez való tartozás
kifejezésének számított.
A mai evangélium jelenete azt mutatja be, hogy Jézus korában a farizeusok
mennyire szigorúan vették a szombatra vonatkozó törvényeket, a munka
tilalmát. Még azt is munkának minősítették, hogy az Úr tanítványai néhány
kalászt letépnek és megeszik annak termését. Vélekedésükben nem kevés
túlzást érzünk.
A mi számunkra a heti nyugalom napja a vasárnap, mert Krisztus ezen a
napon támadt fel. A vasárnap értünk van, kiemel bennünket a hétköznapok
munkájából. Adjuk Istennek ezt a napot!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
kinyilatkoztattál nekünk a te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked
mindörökké! Ahogyan a kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és
eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze Egyházad királyságodban a
Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél,
ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek
szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által. Dicsőség
néked mindörökké!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160903.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. szeptember 2., péntek

[Evangelium] 2016-09-02

2016. szeptember 2. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt
nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?
Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.
Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy
ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára
sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor
szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem
kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39

Elmélkedés:

A zsidók vallási életében fontos szerepe volt a böjtölésnek. A böjt a
bűnbánat kifejezése volt, illetve felkészülést jelentett az Istennel való
találkozásra. A mai evangéliumban a farizeusok azzal vádolják Jézust, hogy
tanítványaitól nem kéri számon a böjt megtartását.
Kérdésük jogosnak tűnik, de egy dolgot nem vesznek figyelembe, mégpedig
azt, hogy Jézus fellépésével új időszak, új korszak kezdődött el. Az Úr
Jézus nyilvános fellépése számos területen hozott újdonságot az emberek
életébe, vallásosságába. Az emberek új hatalomról és új tanításról
beszélnek Jézussal kapcsolatban, az előbbi rendkívüli cselekedetekre
képes, az utóbbi jelentősen különbözik a régi, a hagyományos tanítástól. A
Jézus által hozott új tanítás gyökeres változást hoz az ember életébe,
legalábbis azok számára, akik elfogadják azt. Akik viszont a régi
hagyományokhoz ragaszkodnak, amelyek sok esetben kiüresedett szokásokká
váltak, sajnos nem képesek erre a megújulásra, újjászületésre.
Leginkább az utolsó vacsora eseménye jelzi az új korszak beköszöntét,
amikor a kenyérben és a borban Krisztus a saját testét és vérét adja
apostolainak, s önfeláldozása a másnapi kereszthalálában teljesedik be. E
cselekedettel Isten új szövetséget köt az emberiséggel. Krisztusban
újjászületve új emberré válhatok.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek
legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram,
részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik
tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te
alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint
az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges
neved megvallásában és dicséretében.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160902.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. szeptember 1., csütörtök

[Evangelium] 2016-09-01

2016. szeptember 1. – Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumot olvasva szeretnénk megtanulni valamit Péter apostoltól,
mégpedig bűnösségünk egyszerű kimondását. A történet azzal indul, hogy
Péter és társai egész éjszaka hiába halásztak. E kudarc és sikertelenség
után lép hozzájuk Jézus, aki azt kéri, hogy vessék ki újra a hálót. Péter
engedelmeskedik és megtörténik a csoda, rendkívül sok halat tudnak fogni.
Ekkor mondja Péter: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." Szavai
azt jelzik, hogy ez az egyszerű halász megérzi, hogy egy szent, igaz
emberrel van dolga, akihez méltatlan az ő bűnössége. Ekkor még nem tudja,
hogy Isten Fiával beszél, akinek van hatalma a bűnök megbocsátására, s
akinek küldetése nem a magukat igaznak tartókhoz szól, hanem a bűnösökhöz.
Isten közelében, jelenlétében az a helyes magatartás, hogy elismerjük
bűnösségünket és megbánjuk bűneinket. Így tud minket megérinteni Isten
irgalma. Érdemes megfigyelnünk, hogy Jézus bűnbánatra szóló felhívása nem
az ember múltjára és annak bűneire koncentrál, hanem a jövőre, a
megtisztult lélek új lehetőségeire. Amikor az Úr bűnbánatról beszél, akkor
nem azt mondja: „Ember, van mit megbánnod! Vedd észre, hogy bűnös vagy!",
hanem a szabadulás örömhírével áll elénk: „Ember! Isten végtelenül
irgalmas! Van szabadulás a bűnből, van bocsánat a vétkeidre!"
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad
létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok
azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te
személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell
dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával
kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk. Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160901.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 31., szerda

[Evangelium] 2016-08-31

2016. augusztus 31. – Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

Jézus csodáit két szemszögből is vizsgálhatjuk. Egyrészt Isten
dicsőségének, szeretetének, mindenhatóságának, irgalmának a
megnyilvánulásai. Valahányszor Jézus csodát tesz, megmutatkozik az isteni
jóság. Isten megmutatja hatalmát, rendkívüli erejét, és olyan dolgokat
cselekszik, amire az ember nem képes. E szempontból van jelentősége annak,
hogy mindazok, akik részesülnek a gyógyulásban vagy csak szemlélői annak,
Istent magasztalják a rendkívüli történések láttán. Minden csoda által
Isten jeleket mutat számunkra. Így jelzi, hogy velünk van, jelenlétével
kísér bennünket. Más szempontból Jézus csodái az ember számára üdvösséget,
szabadulást hoznak. Ez természetesen Istennek köszönhető, de itt inkább az
ember van a középpontban, aki rászorul Isten irgalmára, jóságára.
Jézus nem szeretné, ha az emberek csak azért keresnék őt, hogy a betegeik
számára gyógyulást kérjenek. A gyógyításoknál is fontosabbnak tartja a
tanítást, Isten országa örömhírének hirdetését. Jézus szavaiban az örök
Atya feltárja az ember számára önmagát, kinyilvánítja az emberrel
kapcsolatos akaratát. Jézus örömhíre meghívást jelent Isten országába.
Ugyanakkor ez a tanítás az ember számára üdvözítő igazság. Érdemes a
krisztusi igazság szerint élni, mert ez mutatja az üdvösség útját.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160831.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 30., kedd

[Evangelium] 2016-08-30

2016. augusztus 30. – Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
„Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

Az eljövendő Messiásról, a Megváltóról szóló prófétai jövendölések
jellegzetes eleme a szabadítás, az ember megszabadítása, s ezt az Isten
hozza az ember számára. Ez azonban nem az elnyomó hatalomtól, hanem a
bűntől, a gonosz hatalmától való megszabadulást jelenti. Amikor Jézus
meggyógyítja a betegeket, akkor megszabadítja őket a testi betegségtől. Az
isteni erőnek, hatalomnak köszönhető megszabadulás örömmel tölti el a
meggyógyult személyeket, a vakokat, a süketeket és némákat, a bénákat vagy
a leprából megtisztultakat. Az örvendezés és a hálaadás a csodát
szemlélőkből is felfakad, akik Istent kezdik magasztalni jóságáért, amivel
az embert segíti. Ez az Isten felé szálló öröm jelzi azt, hogy mind a
meggyógyultak, mind környezetük egyértelműen Istennek tulajdonítják
szabadulásukat, azaz elismerik azt, hogy Jézus valóban Isten, isteni
erejével képes gyógyítani és csodákat tenni, megszabadítani.
A gonosz lelkektől való megszabadítások eseteire különösen is igaz mindez,
hiszen a gonosz felett egyedül Istennek van hatalma. Az ember csak Isten
segítségével képes legyőzni a kísértéseket és ellenállni a gonosznak.
Isten szabadítása egyaránt érinti a testet és a lelket. Az Úr engem is meg
akar szabadítani mindattól, ami akadályoz az üdvösség útján való
haladásomban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei
iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a
hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden
nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a
jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne
botránkoztassák őket.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160830.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 29., hétfő

[Evangelium] 2016-08-29

2016. augusztus 29. – Hétfő, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért
meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis
szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott
vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek.
Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei
előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem,
amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom
neked, még az országom felét is." A leány kiment, és megkérdezte anyjától:
„Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét." Erre
visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most
azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon
elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem
akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29

Elmélkedés:

Jézus előhírnökének, Keresztelő Jánosnak a halálára, vértanúságára
emlékezik Egyházunk a mai napon. A Keresztelő vesztét az okozta, hogy nem
hallgatta el a bűnt, hanem szóvá tette azt. János úgy gondolja, hogy
egyetlen ember sem helyezheti magát a törvények fölé. Még az uralkodó sem
engedheti meg magának azt, hogy törvénysértő kapcsolatot tartson fenn.
Isten küldötte nem hallgathat, hanem figyelmeztetnie kell a bűnösöket. A
vértanúság történetét Márk evangélista úgy írja le, hogy szembeállítja a
jót és a rosszat, az igazat és a bűnöst, az ártatlant és a kegyetlent.
Keresztelő János személye a keresztény igehirdetésben úgy tűnik elénk,
mint aki életével és halálával egyaránt Krisztusra mutat. János a próféta,
aki a sivatagban él és előkészíti Jézusnak, a Messiásnak érkezését. Ő
tehát az előhírnök, aki rámutat a Megváltóra. János bűnbánatot hirdet az
embereknek, s valamivel később Jézus is ugyanezt teszi. A Keresztelő körül
kisebb tanítványi kör alakul ki, de nem sajnálja, amikor tanítványai közül
egyesek Jézushoz csatlakoznak, az ő követői lesznek. Jézus tanúja ő, aki
halálával is előre jelzi a Megváltó sorsát. Tudatában van saját szerepének
és küldetésének és soha nem akar túllépni azon, nem helyezi önmagát Jézus
elé.
Keresztelő János életpéldája erősítse bennünk annak tudatát, hogy a mi
keresztény küldetésünk is a Krisztusról való tanúságtétel.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások
tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú,
zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160829.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 28., vasárnap

[Evangelium] 2016-08-28

2016. augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak –
kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat."
Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés:

Az utolsó hely
Jézus példabeszédei mindig az életből merítik témájukat, soha nem mond
olyan hasonlatokat, amelyek elrugaszkodnának a valós élethelyzetektől. Az
ünnepségre érkező vendégek szeretnének előkelőbb helyre kerülni, keresik a
jobb helyeket. E jelenet nem csak a korabeli ünnepségekre és
vendéglátásokra volt jellemző, hanem napjaink rendezvényeire is. A
lakodalmi helyszíneken ezt megelőzendő minden helyre kis névkártyákat
tesznek ki, amely alapján mindenki elfoglalhatja azt a helyet, amit az
ifjú pár nekik szánt. A vendégsereg sokszor csak tájékoztató jellegűnek
tartja ezeket a kártyákat és nem riadnak vissza azok cserélgetésétől, így
szerezve maguknak olyan helyet, amit jobbnak tartanak. Jézus beszéde
kapcsán érdemes néhány igazságot megfogalmaznunk.
Az első: ha vendég vagy, ne viselkedj úgy, mintha te volnál a vendéglátó!
Vannak illemszabályok, íratlan törvények, de nem csupán ezek ismeretéről
és megtartásáról van szó, hanem a szerénységről is. Örülj annak, hogy
vendég vagy, meghívott vagy, és valakinek köszönhetően osztozhatsz mások
örömében. A mennyországban is vendégek leszünk, Isten vendégei. Ott nem
lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől
a boldogságban. Örökké együtt élni Istennel ez a tökéletes boldogság az
ember számára.
A második: a vendéglátás mindig szeretetközösség. A meghívó a szeretetét
mutatja ki azáltal, hogy vendégül lát másokat. A meghívott elfogadja és
viszonozza ezt a szeretetet, elfogadja a közösséget. Az ellenségeinkkel
nem szoktunk együtt étkezni, tehát ha vendégségben vagyunk, akkor
olyanokkal vagyunk együtt, akik barátként, testvérként tekintenek ránk.
Ezért az ilyen szeretetközösségben ne viselkedjünk ellenségesen. A
szentmisén Isten vendégei vagyunk. Isten szeretetközösségre hív bennünket,
hogy vele és benne éljünk. A közösség a szentáldozásban jön létre, amikor
Krisztus testét magunkhoz vesszük. Ellenséges érzületről tanúskodna, ha
elutasítanánk szeretetteljes hívását s mindenféle okokra hivatkozva
elmulasztanánk a szentmisét. Azért veszünk részt a szentmisén, hogy
kimutassuk szeretetünket Isten iránt.
A harmadik: a vendéglátások az emberi kapcsolatok építését szolgálják. Nem
az a cél, hogy minél hamarabb mindent megegyünk és jóllakottan távozzunk,
hanem az, hogy megéljük a szeretetközösséget másokkal. Valamit adnunk kell
önmagunkból és el kell fogadnunk a másik személyt, hogy mindkettőnknek
élmény legyen az együttlét. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Legyünk
hálásak azért, hogy Isten megosztja velünk életét. Az Eucharisztia
hálaadást jelent. Amikor Jézus az utolsó vacsorán megalapította az
Oltáriszentséget, az Eucharisztiát, és amikor minden szentmisében
megújítja ezt az áldozatot, akkor úgy ad hálát az Atyának, hogy
felkínálja, odaajándékozza önmagát neki és nekünk, embereknek.
Befejezésül még egy gondolat: Jézus egy kereszten halt meg. Megalázták és
mindenétől megfosztották és keresztre feszítették. Így foglalta el az
„utolsó helyet." Az utolsó hely választásával példát ad nekünk, hogy ne
egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott
helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk
el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk
biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért
való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az
eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell
ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a
szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor
tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te
példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy
követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való
szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid
lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok
vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160828.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum