2016. május 28., szombat

[Evangelium] 2016-05-28

2016. május 28. – Szombat

Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a
templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép
elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és
akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem.
János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok
nekem!"
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A
mennyből volt", azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?"
Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?" Féltek azonban a néptől, mert
mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt
válaszolták: „Nem tudjuk." Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom
meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
Mk 11,27-33

Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet azzal kezdődik, hogy felsorakoznak Jézus előtt a
zsidó vallási vezetők: a főpapok, az írástudók és a nép elöljárói. Ez
utóbbi csoport alatt a főtanács egyes tagjait kell értenünk és nem a
tanács valamennyi tagját. Szándékuk világos, számon akarják kérni Jézust,
ezért a következőt kérdezik tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki
adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?" Nem nevezik meg pontosan,
de könnyen kitalálhatjuk, hogy mire gondolnak.
Mivel a jelenet közvetlenül a templom megtisztítása, a kereskedők kiűzése
utáni napon történt, ezért egyrészt ezt jelenti. Ők is a messiási idők
jeleként értelmezhetnék a jézusi tettet, de ez annak elfogadását
jelentené, hogy Jézus a Messiás. Másrészt kérdésük Jézus egész
tevékenységére, azaz tanítására és csodáira is irányul. A szenvedése
előtti utolsó napokban ugyanis Jézus a jeruzsálemi templomban tanít és
csodákat tesz. Fellépését a nép örömmel fogadta, a vallási vezetők viszont
nem akarták tudomásul venni, hogy megkérdezésük nélkül egy vándortanító
ilyet tesz a templomban, ráadásul Jézus nagy tekintélynek örvendett a nép
körében.
Jézus ugyan hivatkozhatna a mennyei Atyától kapott küldetésére és isteni
tekintélyére, de mégsem teszi, mert jól ismeri a kérdezők elutasítását és
hitetlenségét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te egyszülött Fiadat, a
mi Urunkat, Jézus Krisztust örök főpappá és a mindenség Királyává tetted,
hogy szeplőtelen áldozatként a kereszt oltárán engesztelésül odaadja
önmagát, és véghez vigye az emberek megváltásának szent művét. Részesíts
minket az ő országának lelkületéből, mert az ő országa igazság és élet,
kegyelem és szentség, az igazságosság, a szeretet és a béke.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160528.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 27., péntek

[Evangelium] 2016-05-27

2016. május 27. – Péntek

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már
esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap
eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő
fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés
ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!"
Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi
majd?" Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét.
Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor
beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
„Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!" Jézus ezt
válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki
azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe", és nem
kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban
úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek,
hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök,
bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
Mk 11,11-26

Elmélkedés:

A fügefa megátkozásának és másnapi elszáradásának története foglalja
keretbe a templom megtisztításának eseményét a mai evangéliumban. A két
eseményt az kapcsolja össze, hogy Jézus fellépésével beköszöntött a
messiási időszak. Itt az ideje annak, hogy az emberek a bűnbánat
gyümölcseit teremjék és itt az ideje, hogy helyesen tiszteljék Istent.
Jézusnak tehát elvárásai vannak immár nem a fákkal, hanem az emberekkel
kapcsolatban. Jogosan várja, hogy Isten házát semmiféle méltatlan dologra
ne használják, mert eljött az ideje annak, hogy ez a hely, a jeruzsálemi
templom, Isten lakóhelye valóban az imádság háza legyen. Jézus
csalódottsága mindkét esetben megmutatkozik. Először nem talál ehető
gyümölcsöt a fügefán, majd a templomhoz méltatlan tevékenységekkel kell
szembesülnie. Mindkét esetben Jézus azonnal, szinte gondolkodás nélkül
cselekszik: ítéletet mond a fügefára, amely másnapra megvalósul, majd
pedig azonnal elkezd rendet tenni a templomban. Összeköti a két esetet az
a tény is, hogy az Úr úgy lép fel, mint akinek joga van cselekedni.
A messiási idők felismerése az emberek részéről nem tűr halogatást.
Azonnal kell cselekednie mindenkinek és nem szabad döntésünket későbbi
időkre halasztanunk, mert az Úr most várja tőlünk, hogy cselekedjünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, azt parancsoltad nekünk, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint
saját magunkat. Szerettél bennünket, ezért nem elégedtél meg azzal, hogy a
biztos part felől csak tanácsokkal láss el minket. Nem is hagytál ránk
kész receptgyűjteményt, hogy bármely szituációban gondolkodás nélkül
kövessük azokat. Azt kívánod tőlünk, hogy téged követve, életünket
megosszuk másokkal, mint ahogy te tetted, Királyunk.
J. Brunner

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160527.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 26., csütörtök

[Evangelium] 2016-05-26

2016. május 26. – Csütörtök

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak:
„Bátorság! Gyere, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott és odament
Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt
Felelte: „Mester, hogy lássak." Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
megmentett téged." Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Első olvasatra teljesen szokványos csodaelbeszélésnek tűnik a mai
evangélium története, amelyhez hasonló eset szép számmal található az
evangéliumokban. Jézushoz segítségért fordul egy vak ember, aki aztán
meggyógyul, visszanyeri szemevilágát. Ha jobban megfigyeljük a történetet,
akkor észrevesszük, hogy tulajdonképpen nem is a csoda, a csodás gyógyítás
a fontos ebben az esetben, hiszen a leírásból hiányoznak a
csodaelbeszélésekre jellemző elemek. Nincs szó benne a beteg nyomorúságos
helyzetéről, nem szerepel benne semmiféle mozdulat vagy érintés Jézus
részéről, ami a gyógyulást eredményezné, hiányzik belőle az Úr Atyához
való fohászkodása, imája, és a gyógyult személy további sorsának
bemutatása is elmarad.
Márk evangélistát nem a csoda ténye, hanem annak háttere érdekli. Ennek
köszönhetően kerül a leírás középpontjába a hit. A vak Bartimeus hittel
fordul Jézushoz. Hitét fejezi ki azzal, hogy Jézust, „Dávid fiának," azaz
az eljövendő Messiásnak nevezi. A korabeli felfogás szerint ugyanis a
Messiás Dávid király leszármazottja lesz és a messiási időkben rendkívüli
csodák fognak történni. A gyógyulást követően Jézus szintén a hitre
hivatkozik, mint olyan erőre, amelynek köszönhetően következett be a
gyógyulás.
Mindent hittel kérni és hittel elfogadni, ezt kell napról napra tanulnom.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Amíg közénk nem jöttél, azt gondolhattuk, hogy
Isten csak a fölöslegből adott nekünk. De amióta önmagadat kiüresítve
közénk jöttél, egy lettél velünk, tudjuk, hogy a te lényegedhez tartozik
ez a szeretetből fakadó szegénység: nemcsak valamit akarsz adni
mérhetetlen gazdagságodból, mint a földi gazdagok, hanem mindenedet –
önmagadat adod nekünk. Adj Uram, nekem is lelkületedből!
Várnagy András

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160526.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 25., szerda

[Evangelium] 2016-05-25

2016. május 25. – Szerda

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni,
hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra
feltámad."
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!" Ő
megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: „Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben."
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!"
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha
valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy
szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért."
Mk 10,32-45

Elmélkedés:

A mai evangélium első részében Jézus a Jeruzsálemben rá váró szenvedésről
és halálról beszél tanítványainak, ez már a harmadik alkalom útja során,
hogy ezt a témát előhozza. Úgy tűnik, hogy apostolai és tanítványai szívét
nem nagyon érinti meg Mesterük várható szenvedésének és halálának
gondolata, mert ezt követően számunkra egészen furcsa jelenet következik.
Jakab és János apostolok azzal a kéréssel állnak elő, hogy Jézus
megvalósuló uralmakor ők kerülhessenek majd a jobb és a bal oldalára.
Elképzelésük egyébként megfelel a korabeli zsidó várakozásoknak, amely
szerint a Messiás földi uralkodó lesz. Az Úr válasza két irányba mutat:
egyrészt helyteleníti ezeket a messiási elképzeléseket. Ő nem földi
uralkodó, király vagy hadvezér akar lenni, nem a politikai hatalmat akarja
magához ragadni, hanem Isten szenvedő szolgája, aki engedelmességével,
önfeláldozásával szerzi meg az emberek számára a megváltást. Másrészt, ha
az ő küldetése az emberek szolgálata, akkor követőinek is készen kell
állniuk ugyanerre. A versengés helyett a szolgálat szellemét kell
megtanulnia mindannak, aki Krisztus követője akar lenni.
Lehet egy közösségben rangra vagy vezető szerepre törekedni, de ez nagyobb
felelősséget jelent a közösség tagjaiért, és a vezető mindenkor tekintse
munkáját szolgálatnak és ne hatalomgyakorlásnak!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel
megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy
akarok járni-kelni, mint te, mindenütt jót akarok cselekedni. Minden
embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél
hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig
a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy
legalább egy jó szót ne kapott volna! Add, hogy magamat elfelejtsem, és
bele tudjam élni magam mások helyzetébe! Add, hogy sohase veszítsem el
önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő! Add meg, hogy mindig
megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan
nagy szükség van a szomorú világban! Végül add meg, hogy mindenkit
legalább egy parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által!
Ámen.
Szent XXIII. János pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160525.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 24., kedd

[Evangelium] 2016-05-24

2016. május 24. – Kedd

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és
ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az
evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit
vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért,
anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő
világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az
utolsókból pedig elsők."
Mk 10,28-31

Elmélkedés:

A gazdag ifjúval történő találkozásról olvastunk a tegnapi evangéliumban.
Bár jó szándék vezette őt, végül mégsem vállalkozott Jézus követésére,
mert vagyonáról és az általa nyújtott biztonságról és kényelemről nem
akart lemondani, ezért inkább eltávozott. Távozását követően Jézus
tanítani kezdte a vele lévőket a gazdagságról és annak veszélyéről. Ez a
tanítás folytatódik a mai részletben.
Péter apostol arra hivatkozik, hogy ő és apostoltársai, valamint más
tanítványok a gazdag ifjúval ellentétben mindenükről lemondtak, felhagytak
korábbi mesterségükkel, amikor Jézus megszólította és követésére hívta
őket. Tekinthetnénk önálló, az előzményektől független beszélgetésnek is
ezt a részt, de mégis helyesebb ahhoz kapcsolnunk, mivel a
Krisztus-követés és az örök élet mindkettőben szerepel. Az ifjú hosszas
gondolkodás, megfontolás után lépett Jézushoz, de mégsem indult el végül a
követés útján. Vele ellentétben az apostolokat egészen váratlanul,
munkájuk közben érte a meghívás és gondolkodás nélkül elindultak Jézus
nyomában. Az ifjút már a kezdetektől foglalkoztatta az örök élet kérdése,
amellyel Isten jutalmazza az embert evilági jócselekedeteiért és helyes
életviteléért, Jézus tanítványai viszont korábban nem gondoltak erre, csak
most merült fel bennük a kérdés.
Hűséges Krisztus-követésünket Isten az örök élettel jutalmazza.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt
építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és
színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet.
Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod
világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék,
és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért
szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk
téged.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160524.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 23., hétfő

[Evangelium] 2016-05-23

2016. május 23. – Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még
belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így
kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő
elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut
be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten
országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették
egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta:
„Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden
lehetséges."
Mk 10,17-27

Elmélkedés:

A mai evangélium egy érdekes találkozást és beszélgetést ír le. Jézushoz
lép egy név szerint meg nem nevezett ifjú, aki az örök életre jutás felől
érdeklődik. A parancsok megtartása egészen természetes számára, valami
többet szeretne és szándéka itt találkozik Jézus akaratával, aki szintén
többet szeretne tőle, egy tökéletesebb életre hívja meg, amelynek
feltétele a földi javakról való lemondás. Ezt hallván az ifjú inkább
eltávozik, mert nagy vagyonáról nem akart lemondani. Az eset kapcsán,
amelynek szem- és fültanúi voltak a tanítványok, Jézus tanítást ad a
gazdagság veszélyéről.
Elmélkedésünkben figyeljünk most az ifjú szándékára. Biztosan nem
meggondolatlanul lép Jézushoz, hanem már jó ideje foglalkoztatja őt a
kérdés az örök élettel, az üdvösséggel kapcsolatban. Jó jel, hogy nem
csupán a földi életére gondol, hanem örök sorsára is, és tudja, hogy a
kettő elválaszthatatlan egymástól. Igazi bölcsességre vall az a gondolat,
hogy már földi élete során tennie kell valamit annak érdekében, hogy
halála után az örök életre juthasson. Erős benne továbbá a vágy, hogy a
törvények megtartásán túl valami olyan jót tegyen, ami valóban érdemnek
számít Isten előtt. Jézus előtti térdre borulása és tiszteletteljes
megszólítása arról tanúskodik, hogy elismeri Jézus tanítói hatalmát.
Látszólag tehát minden rendben van szándékával, csupán egy valami hiányzik
belőle: jobban bízzon Istenben, mint a földi javakban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Mi a hét első napján elmegyünk házadba, hogy hallgassuk szolgáid
tanítását. De te nem engeded, hogy ez csupán egy alkalom legyen. Elküldted
Fiadat, hogy erőd mutatkozzon meg benne. Nem hagyod, hogy hétről hétre
megszokásból járjunk a hajlékodba. Akarod, hogy érezzük hatalmadat, igéid
erejét, mely átformálja életünket. És akarod, hogy megszabaduljunk a
bennünk lévő tisztátalan lélektől. Szent Fiad megtisztít bennünket minden
gonoszságtól, és erőt lehel belénk, hogy hetente ne csak egy órát töltsünk
veled, hanem megtapasztaljuk jelenlétedet napról napra, és hirdessük
dicsőségedet, amerre járunk. Add kérünk, hogy Szent Fiad ereje sugározzon
minden szolgádból, belőlünk is!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160523.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 22., vasárnap

[Evangelium] 2016-05-22

2016. május 22. – Szentháromság vasárnapja

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm
volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság
Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15

Elmélkedés:

Megmutatom a Szentháromságot
Egy idős atya egyszer meglátogatta régi ismerősét, akivel éveken keresztül
együtt tanított teológiát az egyetemen, de már jó ideje nem találkoztak.
Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekről, hanem rögtön teológiai
kérdésekről kezdtek beszélgetni, miként a régi időkben is. Néhány kisebb
jelentőségű kérdés után a Szentháromság témája került elő. A vendéglátó
atya ezzel kezdte mondandóját: „Közel harminc évig tanítottam a
szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal
egyszerűbben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!" Ez a
felvezetés igazán kíváncsivá tette a vendégségbe érkezőt, aki évek múltán
is jól emlékezett arra, hogy mennyit beszélgettek, sőt vitatkoztak annak
idején a katolikus hit ezen valóban legtitokzatosabb, legnehezebben
megközelíthető igazságáról. A másik atya közben a bal kezét kissé
előrenyújtva kinyitotta a tenyerét: „Ez az Atya, a mennyei Atya, az első
isteni személy. Ő az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a
teremtésben és a gondviselésben." Aztán előrenyújtott jobb kezét maga felé
húzta és ezt mondta: „Ez pedig a Fiú, a második isteni személy, aki
elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér tőle és elfogadja mindazt, amit
az emberek neki felajánlanak szeretettel." Vendége ekkor közbevetette:
„Most aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket." Erre a
magyarázó atya egyszerűen összekulcsolta a két kezét: „Ez pedig a
Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút."
A Szentháromság titkának megértéséhez ugyan ez a szemléltetés sem
tökéletes, de talán segít abban, hogy megértsük az isteni személyek
egységét, egymással való kapcsolatát, és közös szeretetük kiáradását az
ember felé. Isten szeretete ugyanis nem csupán a három isteni személy
között árad, hanem kiárad az emberek felé is. Az Atya szeretete
megnyilvánul abban, hogy megteremtette a világot és benne az embert,
valamint gondoskodik arról, hogy az ember megfelelő módon élhessen. A Fiú
szeretete a megváltásban, Jézus szenvedésében és kereszthalálában
mutatkozik meg leginkább az emberek felé. Áldozata Isten végleges
elköteleződését jelenti az ember mellett. A harmadik isteni személy, a
Szentlélek pedig megszentelő munkája által lép be az életünkbe, s egyrészt
szüntelenül kiárasztja felénk az isteni szeretetet, másrészt meghív
bennünket az isteni szeretetközösségbe. Ebben az értelemben a
szentháromságos Isten állandóan úton van az ember felé, az ember pedig
úton van Isten felé. Keressük Istent, vágyódunk szeretetére, és addig nem
nyugszunk meg, amíg el nem jutunk az ő örök szeretetébe.
Szentháromság vasárnapjának evangéliumában arról olvasunk, hogy Jézus
megígéri tanítványainak, követőinek a Szentlelket, aki folytatni fogja a
világban az általa megkezdett művet. A Fiúnak, Jézusnak az volt az Atyától
kapott küldetése, hogy meghirdesse Isten országát és az embereket az
Atyához vezesse. A földről való távozása, mennybemenetele után a
Szentlélek által lesz jelen Isten a világban, ő vezet bennünket örök
hazánk és az örökkévalóság felé. Törekedjünk arra, hogy eljussunk a
Szentháromság boldogságába!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy
elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és
kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt
a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és
minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel
valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval
és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az
örökkévalóságba!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160522.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum