Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem."
Jn 8,31-42
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek:
mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." A jelenlévők nem értik
szavait, nem értik, hogy milyen szolgaságról beszél. Ők csak arra a zsidó
meggyőződésre tudnak gondolni a szolgasággal kapcsolatban, hogy Isten
választott népe nem lehet senkinek, egyetlen más népnek sem a szolgája. A
történelem persze erre több alkalommal rácáfolt, kénytelenek voltak
eltűrni más népek fennhatóságát, Jézus korában például a rómaiakét. Az Úr
viszont a bűnös életet nevezi szolgaságnak, rabságnak, ami méltatlan az
emberhez.
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért
jött el a világba, hogy megszabadítson minket a bűntől, kiszabadítson a
bűn szolgaságából. Ő szabadságra hív minket, azaz arra, hogy szabadon
döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét
Krisztus kegyelme adja meg nekünk. Általa jutunk el Isten fiainak igazi,
lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk
kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az
önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak
merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen
félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt,
amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a
magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát,
amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és
újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod
hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170405.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése