2015. március 7., szombat

[Evangelium] 2015-03-07

2015. március 7. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
„Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A tékozló fiú története az atyai házból való távozással kezdődik és
ugyanebbe a házba való visszatéréssel fejeződik be. A kettő között
történik a fiú észhez térése, amit keresztény szóhasználattal megtérésnek
nevezünk. Mi indítja őt a megtérésre, a hazatérésre? Örökségének,
vagyonának elpazarlása után a fiú arra kényszerül, hogy sertéseket
őrizzen, s annyira éhezik, hogy még az állatok eledeléből is enne.
Megalázó helyzet. Olyannyira megalázó, hogy ennél már aligha lehetne
lejjebb süllyedni. Annyira megalázó, amit már az ember nem tud lelkileg
elviselni, hiszen emberi méltóságától fosztották meg, amiért csak magát
okolhatja. A fiúban van annyi őszinteség, hogy nyomorúságos, megalázó
helyzetéért nem mást hibáztat, s van benne annyi bölcsesség, hogy
megtalálja a kiutat. Azzal a gondolattal indul haza apjához, hogy legalább
béres, szolga lehessen, mert még ez is jobb, mint amiben jelenleg él.
Elindulása, hazatérése, bocsánatkérése alázatot kíván, a bűnbánó ember
alázatát. A történet igazi meglepetése mégsem a fiú hazaindulása, hanem
az, hogy apja várta őt, remélte, hogy visszatér. Az apa nem büntet, pedig
volna hozzá joga. Nem is oktatja ki fiát, pedig volna miért. Ő megbocsát.
Ahogyan Isten megbocsát mindenkinek, aki alázattal hozzá megy. Érzem-e a
mennyei Atya ölelését, szeretetét, amikor meggyónom bűneimet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése, Fényes
világ, Ki a fényes világot megfényesítetted, Édes áldott Napom, Adj
szerencsés mai napot, Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, És
minden jóra menendőséget.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-07
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150307.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 6., péntek

[Evangelium] 2015-03-06

2015. március 6. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
„Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
„Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkásokról mondott beszéd azt tanúsítja, hogy Jézus
tudatosan készül a szenvedésre és a halálra, ezt azonban nem kudarcnak
tekinti, hanem a mennyei Atya akaratának és saját küldetése
beteljesítésének. Tanítványai számára három alkalommal beszélt arról, hogy
Jeruzsálemben milyen sors vár rá, ők azonban nem értették meg ezeket a
kijelentéseit.
A történet szerint a gazda bérbe adja szőlőjét, majd a szüret idején
elküldi szolgáit a termésért. A munkások azonban sorra bántalmazzák őket,
majd végül a fiát is megölik abban a hiszemben, hogy így az övüké lehet a
szőlőbirtok. Máté evangélista azzal zárja a történetet, hogy a főpapok és
a farizeusok megértették, hogy róluk szól a hasonlat, azaz ők és elődeik
azok, akik gonoszul bántak Isten küldötteivel, a prófétákkal. Jézus
tanítványai pedig, akik szintén hallották e szavakat, talán megérthették,
hogy Jézus a történetben szereplő fiú, akire halál vár.
A gazda magatartása Isten tulajdonságait fedi fel előttünk. Isten
türelmes, emberszerető, irgalmas, kész a Fiát is feláldozni az emberek, a
megváltás érdekében. Felismerem-e Jézusban az Isten Fiát? Istennek végzett
szolgálatnak tekintem-e az életem? Hiszem-e, hogy Jézus a Megváltó? Mit
teszek annak érdekében, hogy a világban a gonosznak engedelmeskedők Isten
útjára lépjenek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Látogasd meg kérünk Urunk családi otthonunkat és az ellenség cselvetését
messze űzd el tőlünk! Szent angyalaid lakjanak velünk és őrizzenek minket,
hogy békében aludjunk és Krisztussal virradjunk. Istenem! Meg kell halnom,
de nem tudom, hogy mikor és hogyan, azt azonban jól tudom, ha halálos
bűnben halok meg, örökre elkárhozom. Édes Jézusom! A Te szent halálod
érdemeire add meg nekem a jó halál kegyelmét! Atyám a Te kezeidbe bocsátom
lelkemet! Majd, ha végóránkat értük, szent fiadat kérjed értünk. Boldog
halált esd le ránk, Nagyasszonyunk, Szűz Anyánk! Ámen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-06
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150306.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 5., csütörtök

[Evangelium] 2015-03-05

2015. március 5. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám –
kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

A nagyravágyáshoz hasonlóan a gazdagságról is elmondhatjuk, hogy nem
önmagában jó vagy rossz, hanem az a döntő, hogy az ember mire használja a
vagyonát. Jézus két emberi utat vázol fel példabeszédében. A gazdag ember
élete során nem törődött a szegénnyel, nem segítette őt, pedig megtehette
volna. E mulasztása bűn Isten előtt, s e bűne miatt jutott a kárhozatra.
Vele ellentétben a szegény Lázár a mennybe jutott. Jézus nem fejti ki,
hogy miért jutott oda, inkább meghagyja a lehetőséget a hallgatóságnak és
nekünk, hogy erről gondolkodjunk. Valószínűleg nem azért juthatott a
mennybe, mert szegény volt, hanem azért, mert türelmesen viselte sorsát.
Ellenérvként rögtön felhozzák egyesek: törődjünk bele saját
nyomorúságunkba és ne tegyünk semmit sorsunk jobbra fordításáért? Aligha
ez a példabeszéd mélyebb üzenete. Ha viszont új lehetőségeket keresve
kitörünk nélkülöző élethelyzetünkből, és sikerrel járunk, akkor szívtelen
gazdaggá is válhatunk. És akkor jön ismét az ellenérv: aki volt már
szegény, az nem veti meg mások szegénységét. Szóval ne zárjuk le a
kérdést, gondolkozzon mindenki azon, melyik a helyes.
Jézus példabeszédei közül egyedül itt van név szerint megnevezve egy
szereplő. Lázár neve azt jelenti: Isten segít. Aki bízik Isten
segítségében, annak mindegy, hogy gazdag vagy szegény.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes
bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts,
Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge,
határozatlan, elbágyadt embert, és "teremts bennem új szívet"! Neked
szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te
akaratod mértéke szerint.
Boldog Charles de Foucauld

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-05
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150305.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 4., szerda

[Evangelium] 2015-03-04

2015. március 4. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium kapcsán az alázatos, a szenvedést önként vállaló
Jézusról elmélkedtünk, ma pedig az ő nagyravágyó tanítványaival
találkozunk. Meglehetősen éles az ellentét, amelyet tovább fokoz az
időbeli egybeesés. Tanítványai éppen akkor kezdenek saját
felemelkedésükről gondolkozni, amikor Mesterük a rá váró szenvedésről
beszél nekik.
A nagyravágyást önmagában nem érdemes erkölcsi szempontból jónak vagy
rossznak minősítenünk. Ha valaki azt érti alatta, hogy neki több
tisztelet, megbecsülés jár, mint másoknak, pedig valójában semmivel sem
tesz többet a közösségért vagy családjáért, mint mások, akkor helytelenül
gondolkozik. Abban az esetben is helytelen magatartásról van szó, ha
valaki saját előmenetele érdekében minden eszközt megragad, még mások
háttérbe szorítását, megkárosítását is. Nagyra törőnek szoktuk nevezni azt
az embert, aki jó célokat tűz ki maga elé, céltudatosan és szorgalmasan
törekszik azok megvalósítására, s e célok inkább szolgálják mások javát,
mintsem az övét. Ez esetben pozitív tulajdonságról és magatartásról
beszélhetünk. Az evangéliumi történetben Jézus ebbe az irányba tereli a
két nagyravágyó tanítványát, mégpedig saját példájából, küldetéséből,
életáldozatából kiindulva. A szenvedések kelyhéről, a szenvedés
vállalásáról, a szolgáló lelkületről, az élet odaadásáról beszél nekik,
amely értékes Isten szemében.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és
irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék
le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek!
Ámen.
Kolumbusz Kristóf

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-04
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150304.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 3., kedd

[Evangelium] 2015-03-03

2015. március 3. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

„Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt
felmagasztalják" (Mt 23,12) - olvassuk Jézus szavait az evangéliumban.
Amikor Jézus alázatáról beszélünk, az alázat mellé rögtön oda kell tennünk
a szenvedést és a megbocsátást. Jézus alázata abban mutatkozik meg, hogy
vállalja a szenvedést. Még isteni hatalmáról is lemond s engedi, hogy az
emberi erőszak felülkerekedjen rajta. De a szenvedései közepette sem harag
vagy gyűlölet ébred benne azok iránt, akik bántalmazzák, hanem képes a
megbocsátásra. A kereszten a szenvedő, a haldokló Isten bocsát meg az
egész emberiségnek. Az alázatos Isten képes a megbocsátásra. Az alázatos,
a szenvedést vállaló Istentől tanulhatom meg a megbocsátást.
Lehetek tudatosan alázatos, vállalhatom önként, hogy megalázzanak, de az
is előfordulhat, hogy kényszerűségből viselem el, hogy megaláznak. A
szenvedéssel ugyanez a helyzet. Vagy önként vállalom, mert Krisztus
szenvedéséből felismerem annak értékét, vagy egyszerűen csak nincs erőm
ellenállni az erőszaknak. A megbocsátásnál viszont nincs ilyen kettősség,
mert az nem fakadhat külső kényszer hatására. Megbocsátani csak
szeretetből, szívből, szívem mélyéből tudok. Vajon van-e bennem akkora
alázat, hogy lemondva a bosszúról, szívből megbocsátok még a
rosszakaróimnak is?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-03
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150303.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 2., hétfő

[Evangelium] 2015-03-02

2015. március 2. – Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Jézus így tanít a mai evangélium szerint: „Ne mondjatok ítéletet senki
fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Mert amilyen mértékkel ti
mértek, olyannal mérnek majd nektek is" (Lk 6,37). Ezt az életszabályt
először is az embertársainkkal való kapcsolatra szoktuk vonatkoztatni.
Ennek értelmében, ha nem ítélkezünk felebarátaink felett, azaz nem azzal
töltjük a drága időnket, hogy hibát keresünk másokban és megítéljük őket
gyengeségeik miatt, akkor ők sem a mi vétkeink boncolgatásával fognak
foglalkozni. A jézusi mondás pozitív megfogalmazásban így hangzik:
jószándékkal, jóindulattal közeledj a másik emberhez, és akkor ő is
jóindulattal fogja ezt viszonozni.
A Biblia sajátos nyelvhasználatát figyelembe véve érdemesebb
kiszélesítenünk ezt az értelmezési kört. Ennek értelmében azért ne
ítélkezzünk mások felett, hogy ne vonjuk magunkra Isten ítéletét. Mert
ahogyan mi bánunk embertársainkkal, ugyanolyan bánásmódra számíthatunk
Istentől. Itt nem arról van szó, hogy le kellene mondanunk a testvéri
figyelmeztetésről, amely a bűnös élet útjáról szeretné letéríteni a
felebarátot, hanem mások teljesen felesleges megítéléséről, amely sok
esetben csak felületes és részrehajló. Ismerjük el inkább, hogy az emberi
cselekedetek megítélője egyedül Isten lehet, aki egyaránt igazságos és
irgalmas.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom! Köszönöm, hogy jelenléteddel mindent átformálsz! Téged nem kötnek
a formulák, az előírt rendelkezések. Nem külső parancsoknak akarod, hogy
engedelmeskedjünk, hanem az élő Istennek. Szentlelkedet nem lehet korlátok
közé szorítani. Az új Borhoz, ami te magad vagy, új tömlőt akarsz adni. S
bár nem veted el a régi törvényeket, újat adsz nekünk, amit a szívünkbe
írsz. Nem szeretnéd, ha pusztán szokások rabjai lennénk, hogy csak azért
böjtöljünk, mert mások ezt teszik. Ennek csak akkor van értelme, ha
belülről érezzük szükségét, amikor nem vagyunk közel hozzád. Köszönöm,
Uram, hogy megmutatod, hogyan éljek Lélekből, belső indíttatásból, és nem
kívülről magamra öltött szabályok szerint. Ámen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150302.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Nézzetek be néhány percre az épülő evangelizációs házba a
www.szentmartonhaz.hu oldalon!
Tettem fel sok új képet. Már készül az emeleti rész. Köszönet az
adományokért mindazoknak, akik támogatják az evangelizációt!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 1., vasárnap

[Evangelium] 2015-03-01

2015. március 1. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó
nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet
és Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az
én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem
láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy
ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a
holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy
mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.
Mk 9,1-9

Elmélkedés:

A felhőben
Érdekes fényképet kaptam valakitől. A fotón egy franciaországi függőhíd
volt, amint éppen leereszkedik rá egy felhő. A képen kristálytisztán
látszódik, amint az egyik hídpillért, a folyót és a völgy egyik felét
megvilágítja a nap, de a másik pillérből és a völgy túlsó oldalából semmi
sem látszódik, az úttest eltűnik a felhőben, eltűnik a semmiben, mintha a
levegőben lógna az út. A lenyűgöző fénykép láttán elgondolkoztam: vajon
milyen érzés lehetett ebben a percben autóval ráhajtani a hídra? A hídra,
amelynek a végéből semmi sem látszódott. Milyen érzés lehetett haladni egy
olyan úton, amely az ismeretlenbe vezet? Milyen érzés lehet menni olyan
irányba, amit az ember nem lát a szemével? Valószínűleg nem ilyen kérdések
foglalkoztatták az éppen arrafelé utazókat, s egyáltalán nem ijedhettek
meg megpillantván az ismeretlenben végződő, a felhőben elvesző utat,
hiszen azt is láthatták, hogy szemből, a felhőből autók jönnek ki, tehát
nem lesz hirtelen vége az útnak. Külső szemlélőként azt mondhatnám, hogy
reményteli érzés lehetett.
Életünk útján, amely vándorútként és keresztútként is felfogható,
reménnyel haladunk előre. Azzal a reménnyel, hogy életünk nem vész el a
semmiben és nem a semmi felé tart, hanem eljutunk Isten örök országába, az
örökkévalóságba, amit testi szemünkkel ugyan most még nem láthatunk, de
hitünk szerint létezik, s ahová Isten mindannyiunkat meghív és vár. Ebbe
az örök országba, öröklétbe, ismeretlen világba, túlvilágba pillanthatott
be egy rövid időre az a három apostol, aki tanúja lehetett Jézus
színeváltozásának a hegyen. Erről az eseményről olvashatunk ma, nagyböjt
2. vasárnapján az evangéliumban. Péter, Jakab és János apostolok lehettek
a szemtanúi annak, hogy milyen dicsőség vár majd Jézusra a feltámadás
után, illetve mire számíthatnak azok az emberek, akik eljutnak a
mennyországba, az örök üdvösségre. Az élmény felejthetetlen számukra.
Megtapasztalják, hogy jó Isten közelében lenni. Mesterük kifejezett
tiltása miatt ugyan nem beszélhettek apostoltársaiknak és másoknak a
hegyen átélt élményükről, de egymás között beszélgetve többször
felidézhették azt a későbbiekben. Amikor a feltámadás húsvéti eseménye
után találkozhattak a feltámadt Úrral és láthatták őt dicsőséges, új
testében, akkor ismételten eszükbe jutottak a hegyen történtek, az Úr
alakja ragyogó fehér ruhában és tündöklő arca, és megértették azt, hogy
miért is beszélt nekik a hegyről lejövet az Emberfia feltámadásáról.
E mai nagyböjti vasárnapon egy rövid időre eltűnik szemünk elől a köd,
megszűnik a homály és felragyog számunkra a dicsőségbe öltözött Krisztus.
És feltárul az út, a végső cél, a „túlsó part," ahová életünk vezet.
Életünk nem reménytelen küzdelem tehát az idővel, az elmúlással, hanem
reményteli előrehaladás az örök élet felé, ahová Jézus Krisztus vezet
minket. A nagyböjti időszak segítsen minket abban, hogy újra a helyes
irányba állítsuk életünket és erősítse bennünk a reményt, hogy Isten
kegyelmének és irgalmának köszönhetően földi életünk után a feltámadás
révén eljuthatunk a mennyországba.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor a kiválasztott három apostolnak
megmutattad isteni dicsőségedet. Kérünk, mutasd meg nekünk is dicsőséges
arcodat, hogy életünk nehéz óráiban, a szenvedések és a betegség idején új
erőt kapjunk. Mutasd meg számunkra, milyen sors, milyen dicsőség vár ránk
a feltámadást követően, ha kitartunk veled a szenvedésben. Erősítsd
bennünk az örök élet reményét! Adj nekünk tanulékony lelket, hogy
szavadban felismerjük azt az igazságot, amely minket az üdvösségre vezet.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150301.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum