[Evangelium] 2010-12-11

2010. december 11. - Szombat

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az
írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" Ő így felelt: „Illés eljön
ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már
eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így
szenved majd az Emberfia is tőlük." Ekkor értették meg a tanítványok, hogy
Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés:
Jézus arról beszél a mai evangéliumi részben, hogy Keresztelő Szent Jánosnak
ugyanaz lett a sorsa, mint Illés prófétának, s ehhez hozzátehetjük még, hogy
ugyanaz, mint sok más prófétának. Az ószövetségi próféták egyáltalán nem
voltak népszerűek, hiszen az Istentől eltávolodott életmódjukra,
látszatvallásosságukra és hamis buzgóságukra figyelmeztették az embereket. S
mivel az embereknek nehéz beismerniük, hogy vétkeztek, ezért a könnyebb utat
választották: megharagudtak azokra, akik bűneikre figyelmeztették őket. Ez a
harag szinte mindig ellenségeskedésbe ment át és megölték a prófétákat.
Keresztelő Jánosnak is ugyanez lett a sorsa. Mindez előrevetíti Jézus sorsát
is, aki a mennyei Atya küldötteként szintén a megtérésről beszélt, s akit
szintén megöltek.
Jézus születésének közelgő ünnepe indítson engem is bűnbánatra!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-12-10

2010. december 10. - Péntek

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a
nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
zokogtatok." Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge
van." Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk,
borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!" Az Isten bölcsességét
azonban művei igazolták."
Mt 11,16-19

Elmélkedés:
Az ószövetségi időkben Isten számos prófétát küldött, akiknek az volt a
feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy megszegték a
hűséget, s térjenek vissza Isten törvényeinek útjára. Az emberek vagy
megszívlelték a figyelmeztetést, vagy elengedték a fülük mellett.
Keresztelő Szent János ugyanezt a kettős fogadtatást tapasztalta meg. A
Megváltó előfutáraként azt hirdette, hogy hamarosan eljön a Messiás, s
mindenki bűnbánattal készüljön fel érkezésére. Egyesek őszinte bűnbánatot
tartottak, mások viszont nem hallgattak rá. Nyilvános működése idején
Jézusnek szintén ugyanezt kellett átélnie: az egyszerű emberek örömmel
hallgatták tanítását, de a nép vezetői ellenséges lelkülettel fogadták.
Vajon én hogyan fogadom a hozzám érkező Isteni szót, tanítást? És hogyan
fogadom majd karácsonykor a megtestesült Igét, Jézus Krisztust?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, minden ember Istene, a történelem bizonyos korszakaiban a
keresztények olykor engedtek a türelmetlenség módszereinek, és nem követték
a szeretet nagy parancsát, s így eltorzították jegyesed, az Egyház arcát.
Légy irgalmas bűnös gyermekeidhez és fogadd el elhatározásunkat, hogy az
igazságot a szeretet édességével akarjuk keresni és elõmozdítani, tudván,
hogy az igazság csak a saját erejével érvényesül!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-12-09

2010. december 9. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom
nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő
Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek
országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az
erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt
jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle
van, hallja meg!
Mt 11,11-15

Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus az előfutárt, Keresztelő Jánost dicséri, akiről
azt állítja, hogy „az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb" nála.
János az utolsó az ószövetségi próféták közül. Személyével lezárul a
próféták kora, a jövendölések ideje, és megkezdődik a beteljesedés. Ő az,
aki bejelenti, hogy hamarosan megérkezik a Megváltó. Jézus szavai szerint
Jánosnál nincs nagyobb, de mindjárt hozzáteszi, hogy mindazok mégis
nagyobbak nála, akik eljutnak a mennyek országába. Az ószövetségi idők
megváltásra várakozó népével szemben az újszövetség népe már megváltott nép.
A Jézusban, mint Megváltóban való hit által, ha a legkisebbként is, de ott
lehetek a mennyek országában.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, add, hogy szerencsében és balszerencsében hűséggel álljak melletted; a
boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem
hajolva.
Csak az legyen örömöm, ami Hozzád vezet, csak az szomorítson el, ami Tőled
elválaszt!
Aquinói Szent Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-12-08

2010. december 8. – Szerda, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek.
A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy,
kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni.
Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán
mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte az
angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal
ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje
borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának
fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében,
sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek.
Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr
szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az angyal
eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:
A mai Szűz Mária ünnep az adventi várakozás máriás jellegére figyelmeztet
minket. Jézus édesanyjától azt a szeretetteljes, türelmes, reményteli és
örvendező várakozást szeretnénk megtanulni, amely őt jellemezte, s amelyet a
legjobban talán a gyermekeket váró kismamák, a távolból hazainduló
gyermeküket váró édesanyák, a munkából hazaérkező férjüket váró feleségek, a
türelmüket el nem vesztő családanyák és a reményből élő nők ismernek. Attól
kezdve, hogy Mária méhébe fogadta Jézust, már nem csak a Megváltó
érkezésének hitében él, hanem tudja is, hogy hamarosan elérkezik a Megváltó.
Adventben nem egy teljesen ismeretlen személyre várakozunk, hanem tudjuk,
hogy reményteli várakozásunk Jézusban teljesedik be.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, Mária, aki rád tekint, vigasztalást nyer minden bánatában,
megpróbáltatásában és fájdalmában, győz minden kísértésen.
Te erős vagy és hatalmas. Aki állandó harcban áll, Hozzád siessen! Te az
alázat anyja vagy, és a gonosz lelket semmi sem űzi el jobban, mint az
alázat.
Aki nem tudja, kicsoda Isten, hozzád folyamodjék, Mária.
Aki nem tudja akaratát elfogadni, hozzád forduljon, Mária.
Aki nem talál irgalmat Istennél, meneküljön hozzád, Mária.
Aki gyöngesége miatt elfárad, hozzád folyamodjék, Mária.
Hozzád folyamodjon, hozzád meneküljön!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-12-07

2010. december 7. - Kedd

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit
gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az
eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban
örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei
Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül."
Mt 18,12-14

Elmélkedés:
Az egyetlen elveszett bárány után induló pásztorról szóló beszéd azt a
vigasztaló tanítást tartalmazza, hogy Istennek az a szándéka, hogy
megmentsen minden embert. Mindenki egyaránt fontos számára. Ezért oly nagy
az öröme, amikor megtalál egy elveszett embert, s jobban örül neki, mint az
el nem tévedteknek.
Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus jó pásztorként megérkezik hozzánk,
hogy megváltson minket. Küldetése akkor teljesedik majd be, amikor a
kereszten életét adja értünk. Az adventi időszak során mi, az eltévedt
bárányok már megpillanthatjuk a távolban alakját, amint közeledik felénk.
Számára is nagy öröm, hogy ránk talált, de mi is örvendezzünk érkezésének,
amely üdvösségünket jelenti.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed
csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük
szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos Tested kötelékeivel, hogy
eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri
összefogást! Ámen.
Boldog XXIII. János pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-12-06

2010. december 6. - Hétfő

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek
körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből
jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a
házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek
a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük
láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid."
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így
mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?" Jézus
pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi
könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!" – vagy azt: „Kelj föl
és járj!"? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a
bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl,
fogd ágyadat, és menj haza!" Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta
ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel
eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma."
Lk 5,17-26

Elmélkedés:
A béna ember gyógyulásához szükség volt barátai leleményességére, akik
ügyesen megkerülték a tömeget, amely akadályozta őket abban, hogy Jézus
közelébe kerüljenek. Amikor a beteg Jézus előtt van, két csoda történik: egy
testi és egy lelki. Jézus megszűnteti a testi bajt, hogy az ember
megszabaduljon az őt fogva tartó bénaságtól, és megbocsátja bűneit, hogy
megszabaduljon a lelkét rabságban tartó bűnöktől. A tömeg talán csak a testi
gyógyulást látta és nem hallotta a bűnbocsátó szavakat, de ebből is azt
állapították meg, hogy csodálatos dolgot láttak. Ha Jézus közelébe jutunk,
velünk is csoda történik. Érdemes feltalálnunk magunkat és észrevenni a
lelki gyógyulás lehetőségét a szentgyónásban.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban
fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget
tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem,
adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod
birtoklására!
Szent Ágoston

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim!
Ezúton jelzem, hogy az Igéddel éltess engem című könyvem elfogyott. A 2010.
december 1., szerdán éjfélig elküldött megrendeléseket még postázom. Aki
megrendelte, nem kell nyugtalankodnia, hamarosan kézhez kapja.
Utánnyomás 2011. februárban várható, az előjegyzéseket felírom.
A Szívünkben mély nyomott hagyott kötetek szintén fogyóban vannak, csupán 50
db maradt még.
Annak, aki evangelizációs munkáim gyümölcséből szeretne valakit
megajándékozni karácsonyra, ajánlom kórusunk CD lemezeit, a Téren és időn át
Betlehembe, az Advent legszebb ajándéka albumokat, illetve más, zenés
evangelizációs lemezeinket.
Bővebb információ:
http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/kiadvanyok2
Köszönettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-12-05

2010. december 5. – Advent 2. vasárnapja

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így
tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!" Ő volt az, akiről
Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és
vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán
vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá
megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított
benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a
bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok:
A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud
Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére:
Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak
vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb
nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és
tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa
szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben
elégeti!"
Mt 3,1-12

Elmélkedés:
Egyedül a pusztában
A mai adventi vasárnapon is egy történettel szeretném kezdeni
elmélkedésünket. Eszter nagymamája egy, a falutól legalább négy kilométernyi
távolságra fekvő majorságban lakik. Hajdanában önálló kis település volt e
hely, a háborút követően még 50 család lakott itt, de lassan
elnéptelenedett, mivel a fiatalok inkább a faluba vagy a városba költöztek.
Néhány éve még szentmise is volt évente egyszer, a búcsú napján a kis
kápolnában, sőt még a harang is megszólalt naponta délben egészen addig,
amíg valaki el nem lopta a kötelet. Egy évvel később, amikor a harangot is
ellopták, meghalt az ott lakó idős ember, így Eszter mamája egyedül maradt a
majorságban. Egyedül a pusztában. Nem félt egyedül lenni. Mindene megvolt, a
kemencében tudott kenyeret sütni, a kertben pedig minden megtermett. Tavaly
decemberben, a karácsony előtti napokban az egyetemista Eszter hazajött és
elhatározta, hogy meglátogatja nagymamáját. Gyalog indult neki az útnak,
hogy útközben is legyen ideje gondolkozni. A nagy tudományok után szüksége
is volt erre, de még inkább a mama egyszerű bölcsességének hallgatására. A
kis érkezvén nyitva találta a kertkaput, s a házba belépvén, a konyhában
terített asztal fogadta, kedvenc ételével. „Már vártalak" – fogadta őt a
nagymama, s a jelek alapján ebben nem volt érdemes kételkedni. A közös ebéd
sötétedésig tartott, s közben a mama mesélt, csak mesélt unokájának a régi
adventekről és karácsonyokról, s Eszternek éppen erre volt szüksége.
Advent 2. vasárnapján gondolatban, lélekben mi is elmegyünk egy, a pusztában
egyedül élő személyhez, Keresztelő Jánoshoz. Bizonyára nekünk is szükségünk
van erre a találkozásra egy mozgalmas esztendő végéhez közeledvén. Bizonyára
tud nekünk valami hasznosat mondani most, a karácsony előtti időben. Igen,
nekünk is szükségünk lehet arra, hogy a földi kötődésektől függetlenül és a
mulandóktól mentesen pusztai csendben figyeljünk arra, aki előfutárként
rámutat a Megváltóra és odafigyeljünk a lelkünk mélyén megszólaló Istenre.
Keresztelő János szavai ma nekünk szólnak: Teremjétek a bűnbánat méltó
gyümölcsét!
Keresztelő János tehát tanítja az embereket, prédikál, és az emberek
felfigyeltek szavára. Nem csupán arról van szó, hogy különleges öltözéke,
mindennapi étele és egyszerű életvitele feltűnést keltett, hanem arról, hogy
az őt pusztai magányában felkereső emberek tanácsot vártak tőle és készek
voltak arra, hogy megfogadják, megtegyék mindazt, amit János mond nekik.
János prédikációinak nagy hatása volt az emberekre, sőt, olyannyira mély
hatást gyakorolt kortársaira, hogy egyesek azt gondolták róla, hogy ő a
Messiás. János természetesen visszautasítja ezt, mert tisztában van
önmagával, saját küldetésével. Nem száll a fejébe a dicsőség, nem szédítik
meg az elismerések és az eredmények, nem akar Jézus helyébe lépni, hanem
csak egyszerűen megteszi azt, ami az ő feladata. Tudunk-e Krisztusra
mutatni, Krisztusról tanúságot tenni, ahogyan ezt Keresztelő János is tette?
Bár Isten Fiának földre jövetele sok embert váratlanul ért, mégsem volt
egészen váratlan. A mennyei Atya évszázadokon keresztül a próféták által
készítette fel a választott népet a megváltó jövetelére. Tőlük tudta meg a
nép azt az ígéretet, amely aztán Jézus eljövetelével valósult meg. A
prófétai ígéretek és jövendölések korszaka Keresztelő János személyével
zárult le. Ő volt az, aki a messiás közvetlen előfutáraként lépett fel, s
azt hirdette, hogy már nem kell sokáig várni a megváltó érkezésére. Napról
napra közelebb kerülünk Jézus születésének ünnepéhez. Időben feltétlenül
közelebb kerülünk. De vajon a bánbánat és felébred bennünk? Vajon lélekben
is közelebb kerülünk Istenhez?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Istenem, a te irgalmas tekintetedet keresem, amely rám tekint. Nem elítélni
és megbüntetni akarsz, hanem megbocsátani. A Te Fiad Jézus eljön a mi bűnös
emberi világunkban, hogy irgalmad jelen legyen köztünk. Megbocsátó szavad
lelkünkig hatol, átalakít minket, hogy tiszta szívvel várjuk Megváltónkat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium